Brilliant (magyar fordítás)

Hetedik fejezet: Tea és bombák

- Mrs Hudson! - viharzott be Sherlock a Baker Street 221B számú lakásba, egy elkeseredett Ameliával a nyomában, de John és Lestrade sem voltak messze. - Szükségünk van a segítségére.

- Azt hiszem rájött, Sherlock. - motyogta Amelia, miközben oldalba bökte a nyomozót. Elnyomott egy mosolyt, amikor a férfi megugrott és dühösen nézett rá. Amelia sóhajtott és a falnak dőlt, majd a telefonján kezdett el sakkozni.

Egy pillanattal később, Mrs Hudson jött ki a 221A-ból, Sherlock kezébe nyomta a 221C kulcsait, aki habozott mielőtt kinyitotta az ajtót.

- Ezt az ajtót nemrég kinyitották. - mondta a férfi csendesen.

- Nyilvánvaló. - gúnyolódott Amelia, miközben elrakta a telefonját. - A szilánkok az ajtóban letörtek. Ha régebben történt volna, a fa el lenne színeződve. - egy kisebb félhold alakú mélyesédre mutatott az ajtón, ahol a festék kissé megkopott. - Ez most történt. A fa alatta ugyanolyan színű. - majd egy másik nyomra mutatott. - Ez régebbi. Itt a fa más színű.

Sherlock egy pillanatig csak bámult a lányra, majd ő is megvizsgálta az ajtót, hogy leellenőrizze Amelia észrevételeit. Felé biccentett.

- Nem. Dehogy. Ez az egyetlen kulcs. - Mrs Hudson a Sherlock kezében tartott kulcsra mutatott. A gondolatra, hogy valaki betört a 221C-be szemei kitágultak a félelemtől.  - Senkit sem tudok, akit érdekelne a lakás. Valószínűleg nyirkos az átkozott pince miatt. Volt egy ilyen lakásunk, amikor még együtt voltunk az első férjemmel. Fekete penész egészen a plafonig... - Mrs Hudson hangja elcsuklott, ahogy Lestrade becsapta előtte az ajtót. Kissé megugrott. - Ó! Férfiak!

Amelia követte Sherlockot a nappaliba, de megtorpant, amikor megpillantotta a szoba közepére elhelyezett mindennapi dolgot. 

- Egy pár cipő. - mondta kicsit zavartan. - Nem valami gyanúsan hátborzongató vagy ilyesmi.

Sherlock a cipők felé sétált.

- Óvatosan, Sherlock. Már robbantott, emlékszel?

- Tisztában vagyok vele. - motyogta Sherlock megkerülve Ameliát. Óvatosan az edzőcipők mellé térdelt, tenyereit a földre rakta ügyelve arra, hogy ne érjen hozzájuk és ne tegye tönkre a bizonyítékokat. Sherlock intett Ameliának és két görbe ujjával a cipőkre mutatott. - Biztonságosak?

- Nem vagyok tűzszerzész Sherlock. 

- Nem, stratéga vagy. Szóval, mondd csak, ezek biztonságosak?

Amelia fújtatott és elmotyogott egy "Igen"-t, mielőtt leellenőrizte a cipő környékét, hátha nyomokat talál, ami elvezetheti őket a gyanúsítotthoz. Éles szemei észrevettek valamit a sarokban és óvatosan oda osont. Amelia elővett egy pár fekete bőrkesztyűt a zsebéből és felhúzta őket, majd felemelte a furcsa, négyszögletű tárgyat. Ez állt a papírra nyomtatva:

EARL GREY

James Moore Tea

Amelia ajka hirtelen kiszáradt és kezei ökölbe szorultak.

- Hát persze. - mondta sötéten. - Persze, hogy ő áll ezek mögött. Hülye, Amelia.

Az arca vicsorba torzult és összetörte a csomagot a kezében, ezzel felfedve a belsejében lévő teafiltert.

Sherlock kíváncsian oldalra döntötte a fejét, de nem tett megjegyzést a lány viselkedésére, inkább csendben megvizsgálta a cipőt. Megmerevedett, amikor a rózsaszín telefon elkezdett csörögni. Amelia furcsán pillantott a férfira, majd egy kis mozdulattal jelezte, hogy vegye fel a telefont.