Brilliant (magyar fordítás)

Kilencedik fejezet: A Carl Powers rejtély

Annak ellenére, hogy tudta, hogy öt órájuk maradt a "Carl Powers rejtély" megoldására, ahogy John emlegette - bár Sherlock nem értett egyet ezzel a kifejezéssel-, Amelia kezdett feszült lenni. Sok mindennel foglalkozott az előző héten, javarészt Sherlock miatt, de attól, hogy Jim csatlakozott a kicsi összejövetelükhöz, Amelia úgy érezte bármelyik percben robbanhat. Ami azt jelentette, hogy valaki vagy valami meg fog sérülni - valószínűleg.

Amelia szétterítette a papírokat az asztalon, ujjaival dobolt, ahogy gondolkodott. Aszerint amit Sherlock elmesélt, Carl Powers egy fiatal úszóbajnok volt, aki egy úszóversenyre jött, de egy tragikus balesetben a medencébe fulladt. A fiú ruháit megtalálták a szekrényben, de a cipői sehol sem voltak. Amelia jelenleg képeket keresett a fiatal úszóról, hogy egyértelműsíthesse hogy a 221C-ben talált cípők tényleg Carlé.

- John? - kiáltotta, mielőtt eszébe jutott volna, hogy bátyja 221A-ban van és Mrs Hudsonnel beszél. - Sherlock? - próbálkozott újra.

- Mi van? - kiabált vissza az említett lentről, miközben felment az emeletre egy doboz kémiai felszereléssel. A lány néhány munkáját arrébb tolta, hogy helyet csináljon a saját kis laboratóriumának.

Amelia felsóhajtott.

- Segíthetek? Soha nem mondod el mi folyik abban a vicces kis fejedben és segíteni akarok. Már csak öt óránk maradt.

- Azzal segíthetnél, ha elmondanád ki a fene az a Moriarty! - Sherlock fogát csikorgatta és öklével az asztalra csapott. A bögre megingott az asztalon, de Sherlock elkapta mielőtt az leesett volna és letette a padlóra. Kifújta a levegőt és megdörzsölte a halántékát.

- Nem tudom. - hazudta Amelia. Felkelt és Sherlock hátához sétált, és a vállának támaszkodott, hogy a közvetlenül a fülébe tudjon beszélni. - Sherlock, minden rendben. Csak levegőre van szükséged, oké? - Amelia rögtön hátrahúzódott, ahogy John bekopogott a konyha ajtaján, de Sherlock megfogta a lány kezét, hogy maradjon.

- A bátyád. - mondta John Sherlock, kezében tartva a telefonját. Most írt smst. Honnan tudja a számomat?

- Miért ne kellene tudnia? - motyogta Amelia, miközben kikapta bátyja kezéből a mobilt. - Ő Mycroft. - Lenézett az üzenetre és szemeit forgatta.

Bármi fejlemény?

- Mycroft Holmes

- Gyökérkezelés lehet. - tűnődött hangosan Sherlock.

- Figyelj - mondta John, felbőszülve Sherlock piszmogásán. - Azt mondta, országos jelentőségű.

Sherlock felhorkantott, átadott egy újságcikket Ameliának, aki azonnal összegyűrte. Sherlock rosszalóan ráncolta homlokát. - Milyen eredeti. - mondta.

- Micsoda? - kérdezte John.

- Te. - jött a válasz. - A királnyő és a haza.

- Nem hagyhatod csak úgy figyelmen kívül. - mondta Amelia szigorúan, miközben a hűtőben turkált. Kihúzott egy nagy nyers marhaszeletet és egy fém edénybe rakta. Amelia megfogta a meghámozott krumplikat, sárgarépákat és felszeletelt hagymát, és mindegyiket bedobta a hús mellé. Amelia elmosolyodott és hálás volt Mrs Hudsonnak, hogy mindent előkészített.

- Nem hagyom figyelmen kívül. - mondta Sherlock szemeit forgatva. - A legjobb emberemet állítom rá.

- Rendben. Helyes. - bólintott John és keresztbe fonta a mellkasa előtt karjait. Pislogott egyet és zavartan nézett Sherlockra. - Kit?

Sherlock mindentudóan mosolyodott el.

- Természetesen téged. - mondta Johnhoz fordulva. Ujjait egymásnak döntötte és Ameliára tekintett. - Te is mehetsz, ha szeretnél.