Brilliant (magyar fordítás)

Tizennegyedik fejezet: Hősök nem léteznek

Amelia füleire szorította kezeit, miközben megpróbálta kirekeszteni a tévéból szóló riporter zavaros beszédét, sikertelenül. Amelia az asztal szélébe kapaszkodott.

- Kikapcsolnád azt az átkozott tévét? Vagy legalább levennéd a hangot? - morogta.

- ... nyilatkozatában elmondta, hogy egy hibás gázcső okozta a robbanást. A katasztrófavédelem szóvívője... - a riporter hangja elcsuklott, amikor John levette a hangerőt.

- Nincsenek gátlásai. - jegyezte meg a doktor, összeráncolt szemöldökkel.

- Nos, nyilvánvalóan ezt a kört elvesztettem. - mondta Sherlock, előre hajolt és kikapcsolta a tévét. - Bár technikailag megoldottam az ügyet. Megölte az idős nőt, mert az róla kezdett el beszélni. Ez egyszer ő is tűzvonalba került.

- Ezt hogy érted? - kérdezte John, nem vette észre, hogy Amelia egyre jobban szorította az asztalt. Gyakorlatilag hátralökve székét felállt, lerogyott a kanapére Kettő mellé és szórakozottan vakargatta a kutya fületövét.

- Nos, - kezdte Sherlock. - általában távoltartja magát az egésztől. Megszervez mindent, de senkivel sem kerül közvetlen kapcsolatba.

- Miért, Connie Prince gyilkosságát is megszervezte? Tehát az emberek jelentkeznek nála bűncselekményekre, mint egy nyaralásra?

- Pontosan. - válaszolta halkan Amelia.

- Eredeti. - mondta Sherlock ugyanabban a pillanatban. Lenézett a telefonjára. - Ezúttal nem sieti el.

- Van valami a Carl Powers ügyben? - szólalt meg John, megtörve a közöttük lévő csöndet. - Oké, mi a fene történt köztetetek? Egyik nap a legjobb barátok vagytok, aztán már nem is beszéltek egymással.

- Semmi és semmi. - felelte elutasítóan Sherlock. - Minden osztálytársát ellenőriztem, de nincs kapcsolat.

- Lehet, hogy a gyilkos idősebb volt Carlnál?

- Előfordulhat. - mondta Amelia, csukott szemekkel.

- Szóval miért játszik veled? - John felvonta egyik szemöldökét. - Szerinted azt akarja, hogy elkapjuk?

Sherlock Ameliára nézett és halványan elmosolyodott.

- Azt hiszem, szórakozni akar.

Amelia erre felnézett, megértette, hogy nem Moriartyról beszél.

- Remélem nagyon boldogok lesztek egymással. - csattant fel.

- Sajnálom, nem értem. - mondta Sherlock zavartan.

Amelia szemei dühösen lángoltak.

- Életek forognak kockán Sherlock - igazi, emberi életek... Egyáltalán érdekel ez téged?

- Ha érdekel, megmenekülnek?

- Nem.

- Akkor továbbra sem követem el ezt a hibát.

- És ez olyan könnyű, igaz?

- Igen, nagyon. Számodra ez újdonság?

Amelia kifújta a levegőt és gyűlölte a válaszát.

- Nem.

Sherlock hátradőlt a székében, figyelte Amelia védekező testtartását.

- Csalódtál bennem. - mondta.

- Remek - jó következtetés, igen.

- Ne csinálj az emberekből hősöket, Amy. Hősök nem léteznek és ha mégis, én nem vagyok egy közölük.