Brilliant (magyar fordítás)

Harmadik fejezet: Bocsánat kérések, halál kártyák és metaforák

Amelia lerogyott a kanapéra, lábát felrakta az asztalra, amint Sherlock és John belépett a nappaliba. Elővett egy vastag barna borítékot a kabátja belső zsebéből és a lába mellé dobta. Sherlock a  borítékra nézett.

- Pénz. Mycrofttól. - tisztázta Amelia lustán vizsgálgatva körmeit.

- Honnan ismeri a húgom Mycroftot? - kapta fel fejét John a lány utolsó szavára. - Hogy hogy ismeri? - Homlokráncolva fordult húgához. - Ugyan arról a Mycroftról van szó?

Sherlock kioldotta sálját és ledobta Amelia mellé.

- Úgy tűnik. - letette a kannát, mind három bögrébe dobott egy-egy teafiltert, majd visszatért a nappaliba. Lehajolt, felvette a borítékot és kivette a több köteg pénzt. Óvatosan méregette őket, majd válaszolt John kérdésére. - John, a húgod Mycrofttal dolgozik.

Amelia dühösen meredt a férfira.

- A húgom Mycroftnak dolgozik. - ismételte el lassan John, nem hitte, hogy a kishúga a brit kormánynak dolgozna, nemhogy Sherlock bátyjának. Különösen azért, mert Amelia nem sokat foglalkozott az aktuális miniszterelnökkel vagy bármi mással, ami a parlamentben folyt.

- Vele, nem neki. - javította ki Sherlock gyorsan, majd lelökte Amelia lábát az asztalról és elkezdte háromfelé osztani a pénzt.

- Istenem! Olyan idegesítő vagy! Hogy tud bárki is elviselni téged? - dühöngött Amelia és berohant Sherlock szobájába becsapva maga mögött az ajtó.

- Eléggé megsértődött. - Sherlock hűvösen figyelte, ahogy a lány elhagyja a nappalit, majd visszafordult a pénzkupacokhoz.

John azonban nem tudta hogyan reagáljon a fejleményekre, hiszen képtelen volt felfogni. Tudta, hogy a húga okos volt, a Cambridgere járt, de nem számított arra, hogy elég okos ahhoz, hogy Mycrofttal dolgozzon. Biztos, hogy Sherlockkal ugyanarról a személyről beszélnek?

- Ames nem dolgozik a kormánynak.

- Valójában, de. Visszafele beszéltem Mycrofttal. Amelia Laura Watson, született 1973 január 25-én, igaz? Neki dolgozik vagy inkább vele már mmm...májusban lesz három és fél éve. - mondta egyszerűen Sherlock és kiment a konyhába, mert felforrt a teavíz. Két bögrét teletöltött vízzel, a harmadik felett elbizonytalanodott, de folytatta a kitöltést.

- Jézus. - mondta John beletúrva őszülő hajába. Kifújta az eddig benntartott levegőt. - Ez...Ez lenyűgöző.

John csak ennyit tudott kinyögni; Mycrofttal dolgozni és nem neki elég hatalmas eredmény.

- És még azt hiszi, hogy ő a legunalmasabb és legátlagosabb lány a Földön.

Sherlock szórakozottan kevergette mindhárom csészében a tejet.

- Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. - átadta Johnnak az egyik bögrét, a sajátját az asztalon hagyta, a harmadikat pedig felkapta. - Bocsáss meg egy pillanatra.

Szobájához sétált és bekopogott az ajtón. Nem érkezett válasz, így Sherlock letette a teát a padlóra és elővette telefonját. Mycroft tartozott pár szívességgel Sherlocknak, így amikor információt kért Ameliáról a telefonszámát is megkapta.

Neked is csináltam teát, feltételezem tejjel iszod. Leraktam az ajtó elé. - SH

Kifújta a levegőt, mielőtt elküldte a második üzenetet is.

Fogadd bocsánatkérésem.

Bent a szobában Amelia halkan felnevetett, amikor elolvasta az üzenetet. Várt, amíg meg nem hallotta Sherlock távolodó lépéseit és el nem kezdett Johnnal valamiről beszélgetni, majd kinyitotta az ajtót. Valóban, egy bögre tea volt az ajtó előtt, gyakorlatilag hívogatta, hogy igya meg.