Brilliant (magyar fordítás)

Tizenhatodik fejezet: Minden a külső

Amelia óvatosan megtörölgette a golyó okozta nyílt sebet egy alkoholban átitatott ronggyal. Ő, Sherlock és John a Gólem után ment, amely meglehetősen brutális és nehéz küzdelemmel ért véget. Habár a lány járt a legrosszabbul a golyóval a vállában, azért Sherlock lehorzsolt karja és John kicsavart bokája sem nézett ki túl jól. Különben is, Amelia volt, aki gondolkodás nélkül neki rontott a Gólemnek - talán nem ez volt élete legjobb ötlete.

- Hadd segítsek, - mondta Sherlock, miközben elvette tőle a ronygot és tisztára törölte a sebet. Felvette a tűt és a cérnát Amelia elől, és elkezdte bevarrni a sebet. A lány felszisszent a fájdalomtól, mire Sherlock elmosolyodott. - Gyerünk, meg tudod csinálni. Már csak pár öltés.

- Legyél kedves. - csattant fel Amelia. - Neked szánta a golyót, te nagy, kétbalkezes idióta.

- Hízelgő. - válaszolta Sherlock gúnyosan. Észrevette, hogy bonyolult viszonyukban sok a civakodás, a vitatkozás és az erőszakos csata.

Például tegnap a lány egy teáscsészét hajított felé csak azért, mert kíváncsi volt mi történik Kettő emésztőrendszerében, ha emberi lábujjakkal eteti. Sherlock visszatartotta kuncogását és elkötötte az utolsó öltését.

- Fenébe. - Amelia a homlokát ráncolva nézett le a varratra. - Ennek nyoma marad.

- Úgy viselkedsz, mintha ezelőtt még nem lőttek volna meg.

- Ez még nem jelenti azt, hogy nem fáj. - mutatott rá Amelia. Egy pillanatra elgondolkodott. - Ahogy jobban belegondolok, a bátyjád egyszer csak azért meglőtt, hogy analizálni tudja a reakciómat.

- És? Mit csináltál?

- Csúnyán néztem rá, elvettem az asztala mögül az esernyőjét és egy levélnyító késsel kiszedtem a golyót. - Amelia feltűrte az ép kezével a véráztatta ingujját, így láthatóvá vált a halvány rózsaszín folt. - Azt hiszem, ideje lenne megváltoznom.

Sherlock egy szót sem szólt, kigombolta az ingét és egy szó nélkül átnyújtotta a lánynak.

- Szerintem kellene rád az az ing.

- Te és én is tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy ha "kölcsönveszed" az egyik ingemet, már soha nem fogom visszakapni. Sokkal jobban örülnék, ha ezt tartanád meg, nem pedig egy szebbet.

- Mindig olyan figyelmes vagy Sher.

- Ne ragaszd rám ezt a szörnyű becenevet.

- Azt hiszem mostantól így foglak hívni. Odavagyok érte. - Amelia levette az ingét, kiszedte a válltömést és belerakta a mosdókagylóba. Felvette Sherlock ingét ügyelve arra, hogy ne kenje össze vérrel a fehér anyagot.

- Elég nagy rád. - mérte végig Sherlock. Tett egy lépést a lány felé, kezei egy pillanatra megálltak Amelia dereka körül.

- Még jó hogy nagy. - mondta Amelia, Sherlock betűrte az ingét a lány nadrágjába. - Ugye tudod, hogy nem takarja semmi a felső tested? 

- Most panaszkodsz? Fordulj.

Amelia eleget tett a kérésnek.

- Ó, igen, rettenetes. Ez szörnyű és botrányos! Nem sétálgathatsz a lakásban hiányos öltözékben! - forgatta szemeit.

- Tudod, azt mondják a szarkazmus az intelligencia kistestvére. 

- Már értem miért kedvelsz annyira.

Amelia érezte, ahogy Sherlock elmosolyodik. A nyomozó hátra lépett.

- Sokkal jobb.

- Mióta törődsz te a látszattal?