Hallottam ahogy az emberek egyaránt összesúgnak mögöttem.
Ő az ugye? Miatta történt.
Mondtam én, hogy küldje el ezt a buzit de nem hallgatott rám és most nézd meg, hogy végezte.
Tűrtem minden utálkozó mondatot. Igazuk volt.
Azt akarta, hogy meghaljon.
Nem akartam. Szörnyű volt ez az egész. Még haza érve is magamon éreztem azokat a vádló tekinteteket. Azt hiszik nekem nem fáj. Sokkal jobban fáj mint nekik.
Akkor miért hagytad?
- Nem csak miattam csinálta..- suttogtam elhaló hangon. Újra gombóc keletkezett a torkomban. Felvettem az asztalomon heverő papírt és leültem az ablak párkányra.
Segíthettél volna rajta.
Winwin,
nagyon sajnálom azt amit tettem de már nem bírom tovább. Most biztos nagyon haragszol rám és utálsz de tudom nélkülem csak boldogabb leszel. Annyiszor bántottalak meg és mindegyik után rettegtem, hogy el fogsz hagyni, mégsem tetted. Ha tehetném minden egyes szavamat vissza szívnám és sokkal több figyelmet fordítanék arra, hogy miként bánok veled. Fájdalmat okoztam neked mégsem hagytál el. Tudom most magadat hibáztatod de ne tedd. Nagyon sajnálok mindent amit a fejedhez vágtam mikor utoljára láttuk egymás és el szeretném mondani, nem gondoltam komolyan egyetlen szót sem. Hiszem, hogy találsz egy nálam sokkal jobb embert aki mellett sokkal boldogabb leszel és el fogsz felejteni engem. Szeretném, hogy tudd, szeretlek és öröké amíg csak világ a világ én szeretni foglak. A szekrényedben elrejtettem egy kis apróságot. Abból tudni fogod miért tettem.
Taeyong
Egy könnycsepp ráérősen folyt végig az arcomon majd a papírra hullott. Az emlékek csak úgy pörögtek a szemem előtt. Soha nem fogok találni még egy olyan embert mint Taeyong. Beteg volt és ezt nagyon jól tudtam. Azt is nagyon jól tudtam, hogy tenni akar ellenne de semmi nem segített. Képtelen volt vissza fogni magát. Az a hang mindig ott motoszkált a fejében ami a rombolásra kényszerítette. Kivéve mikor velem volt. Olyankor mindig próbálta vissza fogni magát. Hol több hol kevesebb sikerrel. Azt gondolta féltem tőle ezért nem hagytam el. Rosszul hitte. Azért nem tettem mert szeretem és hittem abban, hogy meggyógyul. Most mégis itt tartunk. Attól félt, hogy elhagyom most mégis ő tette meg velem. Lehunyt szemmel az ablaknak döntöttem a fejem és már nem türtőztettem magam. Sírtam. Keservesebben mint valaha.
~Fél évvel később~
Rózsákkal a kezemben sétáltam keresztül a temetőn egészen az ő sírjáig. A virágokat letettem a sírkő tetejére majd leültem mellé és a hátamat neki támasztottam.
- Szia Taeyong, igen már megint én vagy az. Ne aggódj már nem sokáig kell ezt tűrnöd.- pár percig csendben ültem és csak néztem magam elé majd a gondolataimat összeszedve szólaltam meg újra- Emlékszel a búcsú ajándékodra? A kis könyvre amit magadról írtál? Tudom már fél év is eltelt mióta rám hagytad de csak most volt annyi erőm, hogy elolvassam. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szépen tudsz fogalmazni bár mint most megtudhattam nem is ismertelek igazán. Még mindig nem tudom felfogni, hogy nem mondtad el nekem mindazt amit leírtál oda. Lehet ha ezeket tudom most nem itt lennénk. Nem a sírkövedhez beszélnék hanem otthon lennénk. Tudod most jött el az a pillanat amiről azt hittem soha nem jön el. Elengedlek. Soha nem foglak elfelejteni, ha akarnálak sem tudnálak de, hogy hazudtál nekem az minden egyes szavadnál jobban fáj. Megcsaltál. Nem mondtad el a valós érzéseidet. Megbántad de a helyet, hogy megbeszéltük volna te inkább felakasztottad magad. Nem volt igazuk az embereknek. Nem én okoztam a halálodat. Nem bírtad elviselni saját magadat. Megígérek neked valamit. Ez az utolsó alkalom, hogy itt vagyok. Csak, hogy tudd, nem volt igazad. Mindig azt mondtad, hogy nem fogom elérni a céljaimat. Mégis sikerült. Küzdöttem és most az életem olyan mint egy tündér mese. Tudod, hogy sikerült? Küzdöttem. Nem adtam fel, nem úgy mint te.- feltápászkodtam a földről leporoltam magamról a port és még egyszer utoljára ránéztem a szürke kőre majd minden hozzá fűződő emléket és érzelmeket magam mögött hagyva búcsúztam el tőle örökre.
Na hát drága KimHopeyung hogy ha már rávetél, hogy publikáljam az egyik neked íródott Winyonggal nyitom meg ezt a könyvet ha neked is megfelel (ha nem így jártál😄). Remélem tetszeni fognak ezek a kis történetek még akkor is ha nem gyakran fogom hozni a részeket.
