Jeongin egyenesen utálta a házibulikat mégis itt volt a sok részeg tinédzser között elveszve legjobb barátjának hála, aki szabályosan elrángatta ide, hogy aztán kiszemeltje után koslason. A fiú hiába próbálkozott, nem tudott haragudni barátjára csak kellemetlenül érezte magát amiért idegenekkel van összezárva és nem tud mit kezdeni magával.
Egy pohár vizet szorongatva mászott fel az emeletre vezető lépcsőn remélve, hogy talál egy üres szobát, ahol meghúzhatja magát amíg Jisung haza nem akar menni. Az első két szobából nem túl biztató hangok szűrődtek ki így a folyósó végén lévő harmadik helyiségbe nyitott be, de pechére ott is tartózkodott egy kisebb társaság, akik azonnal észrevették az érkezőt. Innie bármennyire is igyekezett nem tudta leplezni zavarát, főleg, amikor tekintete megtalálta a gyönyörű arcot, amit órákon át is képes lenne tanulmányozni. Hyunjin felpattant a kis körből, hogy beljebb invitálhassa a fiatalabbat.
- Gyere, játssz velünk!
- Inkább kihagynám, köszi. - mit sem számított ő mit szeretne, pillanatokon belül a földön ülve találta magát. Egy számára ismeretlen lány egy üres üveget nyomott a kezébe mire egy értetlen tekintet rajzolódott ki a fiún.
- Pörgesd meg az üveget és akinél megáll azzal hét percig be leszel zárva a fürdőbe, ahol azt tesztek a másikkal, amit csak akartok. - sejtelmes mosoly ült ki a kissé ittas lány ajkaira amint vissza helyezkedett eredeti helyére.
- Muszáj? - egyöntetűen igennel szavaztak így Jeongin a gyorsabb szabadulás reményében egy gondterhelt sóhaj kíséretében feltérdelt, a kör közepére helyezte a flakont és amennyire erősen csak tudta megpörgette. Az a már másodperc szörnyű volt, amikor pedig megállt Hyunjin-nal szemben egyenesen elsápadt szegény ifjú. Kihasználva sokkos állapotát felrángatták ülő helyzetéből és a fürdőszobába terelgették. Térdei remegtek így inkább feladva mindent lerogyott a fürdőkád szélére.
- Jól vagy? Nagyon piros az arcod.
- Csak zavarban vagyok. Nem igazán szeretek ismeretlenekkel összezárva lenni.
- Egy suliba járunk, nem vagyunk ismeretlenek.
- Sosem gondoltam volna, hogy tudsz a létezésemről.
- Miért? - Hyunjin tekintetében kíváncsiság csillogót ahogy helyett foglalt iskola társával szemben a hideg csempén. Jeongin is lecsúszott a földre és hátát a kádnak vetve figyelte a gyönyörű arcot, amitől ismét pírba futott arca.
- Mert te a vagy a suli legnépszerűbb gyereke, mindenki szerelmes beléd vagy utál mert mások rólad álmodoznak.
- Te melyik kategóriába esel? - ha lehetséges még jobban zavarba jött a fiatalabb. Átkozta magát amiért kinyitotta a száját.
- Hát utálat és csodálat keveréke talán.
- Miért utálsz? - dús ajkait lebigyesztve hajolt közelebb Jeongin-hez akinek nagyot kellett nyelnie ahhoz, hogy ne gondoljon semmi rosszra. Elkésett vele ugyan, de nagyon igyekezett elűzni a képet elméjéből.
- Miért teszel fel ennyi kérdést?
- Mert kíváncsi vagyok és imádom nézni ahogy zavarba jössz.
- Ez egy elég nyomos ok amiért utálhatnálak.
- De nem emiatt teszed.
- Tényleg nem.
- Akkor mi az oka?
- Lehetetlenül tökéletes vagy. Napokon keresztül kereshetnék hibát benned semmit nem találnék.
- Úgy véled? - huncut mosolyra húzta rózsaszín ajkait ahogy még közelebb kúszott a vöröslő fiúhoz, épphogy nem az ölében ült már. Bólintást kapott válaszul, Jeongin képtelen lett volna bármiféle hangot kikényszeríteni magából. Elméjét elárasztották rosszabbnál rosszabb gondolatok, amitől ugrott egyet a gyomra. Vége láthatatlanul hosszúnak tűnt az a hét perc, amit összezárva kell tölteniük. - Ha így gondolod akkor biztosan belém vagy esve.
- Inkább csak beteges rajongásnak mondanám. - Hyunjin hatalmas tenyereit a fiatalabb térdére simította miközben halkan felnevetett kijelentésén.
- Nos, ha rajongsz értem akkor igazán nem fogod bánni, amit tenni készülök. - pillanatokon belül ajkaik összesimultak. Jeongin annyira meglepődött tettén, hogy kővé dermedt. A sokk azonban elszállt amikor az idősebb tenyerei közé fogta lángoló arcát és lehunyt szemekkel fölé kerekedett. Alkarjait Hyunjin vállaira dobta majd beletúrt dús fekete hajkoronájába. Tompán dörömbölést hallottak az ajtó felől így elváltak egymástól, de nem akarta egyikőjük sem elhagyni a helyiséget.
- Nem akarok kimenni viszont félek, hogy ránk fogják törni az ajtót.
- Dehogy, megmondtam nekik ha bármit is tönkre tesznek rájuk küldöm az orrgyilkos unokatestvéremet.
- Van orrgyilkos unokatestvéred? - Jeongin homloka ráncba futott, soha nem hallott még pletykát sem ilyesmiről.
- Nincs, de ők ezt nem tudják. - mindkettőjükből halk nevetés szökött ki. Hyunjin a fiatalabb mellé vergődte magát, hátát a kádnak vette majd az ölébe húzta a vékony alakot. Kényelmes pozícióba helyezkedtek és az este további részét egymáshoz simulva, beszélgetéssel töltötték.
