- Figyelsz te rám?
- Persze anya, mást sem hajtogatsz csak azt, hogy válasszak végre egy párt magamnak de nagy sajnálatodra nem fogok. Attól még, hogy én leszek a király nem kell mellém egy királynő, még nem. - anyám feldúltan felállt a székről és kiviharzott a teremből és Kunpimook-ot is majdnem fellökte. Nem értem miért akarja anya mindenféleképpen, hogy elvegyek valakit még a koronázásom előtt. Egyre kétségbeesetten keresi azt a lányt aki tökéletes lenne hozzám de az én akaratom nélkül nincs házasság. Fájdalmasan sóhajtottam fel majd a lovász fiúhoz fordultam aki eddig csendesen állt az ajtó mellett. Olyan törékenynek és sebezhetőnek tűnik mégis harciasabb mint egy katona. Már az első pillanattól kezdve azt az érzést kelti bennem, hogy meg kell védenem mindentől és mindenkitől.
- Készen áll a lova őfelsége. Szeretné esetleg későbbre halasztani a lovaglást?
- Te velem jönnél?
- Ahogy óhajtja felség. - apró mosoly jelent meg arcomon ahogy beleegyezett a lovaglásba. Végre kettesben lehetünk és senki nem zavarhat meg. Amíg kiértünk a lovardába egy szót nem szóltunk egymáshoz de ez így volt rendjén, félő ha itt a lényegesnél többet szólunk egymáshoz lebukunk és vége mindenek. Nem akarom elveszíteni hisz számomra mindennél fontosabb. Bele se merek gondolni , történne ha valaki tudomást szerezne kettőnkről. Mindenki elítéli ha valaki csak egy kicsit is más mint a többi. Elég egy ruha összeállítás vagy csak egy rossz szó és már egy életre meg vagy bélyegezve. Ha kiderülni, hogy a jövendőbeli királynál még csak esély sincs feleségre puhánynak és démoninak neveznének. Engem nem érdekel ha hatalom de nem okozhatok csalódást a szüleimnek.
- Nagyon csöndes ma herceg, történt valami? - már a sűrű erdőben jártunk mikor Kunpimook felriasztott az elmélkedésemből. Sajnáltam szegényt hisz semmi rosszat nem tett mégis ő szenved a legtöbbet.
- Már csak ketten vagyunk, nem kell a formalitás. Anyám megint a házassággal bombázott. Nem értem miért olyan fontos, hogy egy olyan valaki legyen mellettem akit még csak nem is szeretek. - kiértünk a tisztásra ahova azóta járunk ki, hogy ő lett a kísérő lovászom. Ez a hely őrzi a mi titkainkat és itt kezdődött minden. Itt volt az első csók, itt vallottunk először szerelmet, az első veszekedés és az első együtt lét is itt történt meg. Eldőltünk egymás mellett a fűben és én azonnal a keze után nyúltam, hogy összefűzzem ujjainkat.
- Yugyeom... Meg kell házasodnod. - szólalt meg egy kis csend után. Hirtelen ültem fel és néztem le a könnyes szemű fiúra. Nem akartam elhinni amit mondott.
- Tessék? Nem! Egy percig se gondold, hogy én el fogok venni egy lányt. -az utolsó szót szinte már köpve mondtam ki. Kinpimook is felült velem szemben de nem nézett a szemembe.
- Meg kell tenned.
- Tudod jól, hogy én a szerelem házasság híve vagyok, csak tudod akibe szerelmes vagyok nem vehetem el.
- Egyszer elfogsz venni egy gyönyörű lányt akit majd felvállalhatsz mindenki előtt és nem akarod titkolni.
- Én téged sem akarlak titkolni senki elől! Legszívesebben kikiabálnám és világgá kürtölném, hogy mennyire szeretlek és te vagy számomra az igazi, viszont féltelek.
- A trónt kéne féltened nem engem. - egy apró könnycsepp hullott az ölébe ejtett kezére majd még egy. Nem értettem miért csinálja ezt. Mi történt vele amiért rá akar venni a házasságra?
- Miért mondod ezt? Engem nem érdekel a trón! Nem akarok csalódást okozni a szüleimnek ezért nem mondtam le róla!
- El fogok menni Yugyeom! - arcáról már patakokban folyt le a könnye. Szörnyű érzés kerített hatalmába, mintha egy kést döftek volna a szívembe és még meg is forgatnák.
- Tessék? - hangom erőtlen és színtelen volt. Reménykedtem benne, hogy ez csak egy rossz vicc és nem gondolja komolyan de minél tovább néztem nedves arcát annál inkább kétségbeesettebb lettem.
- Apád el küldött egy másik családhoz. Nem tud a kapcsolatunkról viszont tisztábban van azzal, hogy mit érzek irántad. Megfenyegettet, ha nem megyek el két héten belül kivégeztet. Holnap fogok átmenni Park királyhoz. Én annyira sajnálom! Megakartalak védeni ezért nem akartam elmondani viszont tudnod kell az igazságot. - magamhoz húztam a zokogó fiút csak, hogy ne lássa mennyire fáj. Elérkezett az amitől a legjobban féltem, elvesztem az egyetlen embert akit tiszta szívből szeretni tudok.
Arcomat a kísérők jellegzetes álarca takarta. Mindenki azt hitte én még békésen alszom fent a szobámban amikor Kunpimook kijött a kocsihoz. Feszültem álltam a lovak mellett míg apám kiosztotta szegény lovász fiút és meg sem várva míg elhajt a kocsi bement a kastélyba. Ez nekem kapóra jött. Kinyitottam az ajtót neki és miután beszállt szóltam a kocsisnak, hogy indulhatunk végül a fiúval szemben leültem. Megvártam míg elég messzire kerülünk a várostól és megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Megfogtam a combját mire összerezzent és elhúzódott az érintésemtől. Egy fèl mosoly jelent meg az arcomon ès lehúztam a maszkot. Kunpimook tágra nyílt szemekkel nèzett rám majd mikor realizálta, hogy èn ülök vele szemben szájára szorította tenyerèt.
- Most már minden rendben lesz. - elemeltem a kezèt ès ráhajoltam az ajkaira ezzel is megerősítve a kijelentésem. Nem èrdekel, hogy ezek után nem lehetek király ès az sem, hogy emiatt ki akarnak emiatt vègezni. Az számít egyedül, hogy vègre minden időmet Kunpimook-kal tölthettem.
KimHopeyung szeretnèk ezzel a Yugbam oneshot-tal nagyon boldog (mèg ha egy kicsit depis is lett, de ismersz😅) nèvnapot kívánni neked. Nagyon szeretlek ès fontos vagy nekem❤❤
