Hirtelen lángja vöröslőn lobbant fel s fekete füstje imbolyogva vette útját a végtelenbe nyúló ég felé. A papírlapok ezernyi apró parázsra foszlott akár csak a szívem. Fájdalmakkal telve jajveszékel a sötétségben de ez ember számára halhatatlan. Vöröslő orcája megjelenik előttem mivel fájdalmam még erőteljesebb. Sietve rohannék hozzá, térdre borulva esedeznék bocsánatáért s félelemmel telve várnám ítéletét.
A hideg levegő már csípte az arcomat de nem tudtam ezzel foglalatoskodni. A sűrű erdőből egy boldogan nevetgélő család sietett ki amitől még inkább erőt vett rajtam a magányosság érzete. A nap már javában lement de Youngjae még mindig nincs itt.
Nem is fog eljönni.
Hülye voltam, hogy azt hittem kíváncsi még rám. Hisz megcsaltam! igazából azt sem tudom miként akartam megmagyarázni a helyzetet de a remény bennem élt, hogy képes vagyok rá. Mindennél jobban szeretem mégis bántottam, megérdemlem azt, hogy levegőnek nézzen. Mégsem mozdultam, csak egy helyben ücsörögtem a padon és a csillagokkal díszített eget kémleltem. Emlékszem mikor először hoztam ide piknikezni. Mosolya levakarhatatlan volt, szemei pedig csillogtak a boldogságtól. Akkor énekelt nekem először angyali hangján amit a mai napig éjt nappallá téve tudnám hallgatni. Azt hiszem azon a délutánon szeretem bele igazán. Hátam mögül egy ág reccsenése szakította meg a nyugodtnak ható csendet. Lassan fordultam hátra de amint megláttam ki áll ott egy gyors mozdulattal felugrottam a padról. Hold halvány árnyékot vetett könnyes arcára amitől csak még rosszabbul éreztem magam. Tettem egy lépést felé és vártam a reakcióját. Mikor biztos voltam benne, hogy nem menekül el határozottabb lépésekkel mentem oda remegő alakjához. Térdem halk koppanással ért földet ahogy leborultam előtte.
- Choi Youngjae, képes lennél megbocsájtani szörnyű tettem és adni még egy esélyt?
Youngjae124 nagyon nagyon és még annál is jobban sajnálom, hogy ennyit kellett várnod a oneshot-ra de bízakodóm benne, hogy nem okoztam annyira nagy csalódást.
