A cseresznyefa virágai lustán forogva hulltak alá majd finoman a víz felszínére simultak ahol a hűvös szelő segítségével követték az utunkat lefelé. Mino a lehűlt időjárásról megfeledkezve pólóban lépdelt mellettem és csendben figyelte a minket körül vevő világot. Keze olykor néhány másodpercre közelebb került az enyémhez, ujjai végig simítottak kézfejemen majd visszaesett combja mellé mintha mi sem történt volna. Ajkaim halvány mosolyra húzódtak minden egyes gesztusára amivel a közelembe akart férkőzni. A nap sugarai egyre csak halványodtak mígnem át nem vette helyüket a csillagok hada. A minket körül vevő emberek fogyatkozni kezdtek de ahhoz, még mindig túl sokan voltak, hogy akárcsak megfoghassam a kezét. Vastag pulóverem ellenére kezdtem fázni de semmi pénzért nem akartam haza menni. Most biztosan nem amikor vele lehettem. Szemeim meleg hely után kutattak a kihalt folyó parton sikertelenül. Helyette egy sokkal jobb helyet találtam kettőnknek. Némán megragadtam párom kezét és magam után húztam a fák sokasága közepére. Rajtunk kívül egy lélek sem volt azon a helyen. Sötét szeme végig pásztázta a környéket árnyékok után kutatva majd, mikor biztossá vált egy árva lélek sincs a közelünkben ujjait enyéimre kulcsolta s addig irányított míg hátam egy fának nem ütközött. Tekintettét az enyémbe fúrta s milliméterenként közelebb hajolt hozzám. Lehelete már az arcomat érintette amikor megállt s kérdőn felvonta szemöldökét. Aprót bólintva jeleztem neki, tegye azt amit csak akar. Fülem mellé hajolt s alig hallhatóan lehelte bele a nevemet. Karjaim lúdbőrbe futottak mély hangjától és ajkai érintésétől. Arcom a vörös ezernyi árnyalatát váltva érzékeltette mennyire élvezem kettőnk játékát. A pulóveremet félre húzva kulcscsontomra tapadt majd bőrömbe mélyesztette hegyes fogait. Kezeimet kiszabadítva fogságukból nyaka köré fontam őket s ujjaimat sűrű hajába futtattam. Szemeimet lehunyva halk sóhaj szökött fel belőlem amitől éreztem mosolyát felhevült bőrömön. Amikor meguntam a bábjaként való ácsorgást hajánál fogva felhúztam a fejét és kiéhezve ajkaira martam. Hatalmas tenyereit pólóm alá dugta majd fel-le cikázott csupasz hátamon. Az éjszaka csendjét a mi szapora lélegzet vételeink töltötte ki. Le kellett volna állnunk. Már az is hiba volt, hogy ott voltunk de képtelenek voltunk betelni egymás érintésével. Egy hangos társaság haladt el a rejtek helyünk előtt amitől ijedten ugrottam el tőle. Nem láthattak meg minket mégis ez volt a legnagyobb félelmem abban a percben. Tönkre tenném azzal ha lelepleznénk magunkat. Reszketegen felsóhajtottam majd elé léptem. Értetlen tekintetében megbántottság csillogott. Tenyeremet arcára tapasztottam amitől önkéntelenül is belesimult. Hüvelykujjammal apró köröket róttam le selymes bőrén és egy apró puszit nyomtam kipirosodott szájára. Bocsánat kérően rá mosolyogtam majd megigazítva a összekócolt haját kivezettem a folyó partjára. Ujjaink egymásba fonódtak de már nem aggódtam a ránk szegeződő tekintettek miatt. Nem ismerhetnek fel minket a sötétben. Vissza kell fognom a paranoiás gondolataimat. Szeretjük egymást, mindennél jobban. Senki nem lesz képes szét választani minket.
Forshy_ nagyon sűrű bocsánat amiért egy hónapot vártál erre a oneshot-ra, nincs rá mentségem miért voltam ekkora paraszt de remélem megérte várni rá és tetszeni fog 💞
