My Roommate or My Lover?

2. Felkészítés

Jin szemszöge

Az estét egy üvegnyi alkohollal töltöttem, az erősebbik fajtából, így hát dél körül, zúgó fejjel ébredek fel, még pedig a mobilom csörgésére. Morogva kapom fel a földön heverő - mégis hogyan kerülhetett oda? - készüléket, majd hamar konstatálom, hogy a vonal másik végén Hopi üvölt, feltételezhetően velem, csak én még nem vagyok eléggé ébren ahhoz, hogy felfogjam a szavait.

- .... Szóval kapard össze magad és a lakást is estére, mert van egy kis meglepetésünk számodra. Kellemes józanodást! - kapom el az utolsó, kissé idegesen hangzó szavakat, ami szerencsémre valószínűleg a fontosabb része volt barátom mondandójának. Eltelik néhány perc, míg felfogom, hogy ebben az esetben lesz dolgom rendesen, ugyanis tudom magamról, hogy ital hatására elmúlik ugyan a szomorúságom, de a helyére kisebb-nagyobb dührohamok lépnek, amik, ha itthon vagyok ilyen állapotban, a berendezés kárára mehetnek, nem is kicsit.

Feltápászkodom, nem törődve a jobb karomba nyilalló fájdalommal, és elindulok, hogy felmérjem a kialakult helyzetet. Szerencsére a bútorok épek maradtak, csupán a nappaliban lévő összes üvegtárgy tört össze.

- Volt már rosszabb. - nyugszom meg, és felveszek egy vastag talpú papucsot, majd partvissal és lapáttal a kezemben látok neki, hogy eltakarítsam bódult pillanataim veszélyes hagyatékát.

Néhány órába telik, amíg elérem, hogy a lakás minden apró szegletében rend honoljon, és amikor már minden négyzetcenti csillog-villog, nekilátok, hogy embert varázsoljak magamból is. Nem tudom, miért töröm ezen magamat, hisz Hope nem mondta meg, milyen meglepetésre számítsak. Lehet, hogy főznöm kellene több személyre, és öltönyt húznom? Vagy megfelelek úgy, ahogy most vagyok? Franc tudja, biztos jó leszek így, ha meg nem, akkor ez is csak egy újabb dolog lesz, ami nem sikerült számomra. Most ezen lepődjek meg?

Amikor visszatérek a hálóba, hogy farmert és inget vegyek fel az otthoni göncök helyett, meglátok a jobb alkaromon egy hosszú sebet, amiből bizony egy hatalmas, alvadt vérrel színezett üvegszilánk áll ki. Hogy nem vettem ezt eddig észre? Félmeztelenül, kissé borzongva a téli hidegtől sietek ki a fürdőbe, hogy felkutassam, hova is rejthettem az évek óta nem használt elsősegély dobozt, amit szerencsére hamar meg is találok. Ám egymagam kiszedni a szilánkot, és fertőtleníteni a fájó sebet már nem olyan egyszerű feladat.

Hye Ri szemszöge

Ho Seok ébreszt telefonon hajnalok hajnalán. Ez az ember komolyan nem normális. Értékelem, hogy ennyire jó barát, de néha túlzásba viszi. Sőt, általában túlzásba viszi. Konkrétan magához rendelt időpontra, mert elmondása szerint ott van nála a srác, akit tegnap az utcáról szedtünk össze Jinnek, és kezdeni kell vele valamit, mert így nem mehet át hozzá.

Nincs mit tenni, délután háromkor csengetek a házuk kapujában állva, és ő azonnal be is enged magához. Ám az apró lakás ajtaját nem ő, hanem a tegnapi fiú nyitja ki előttem, majd mélyen meghajol, aminek örülök, csak így nem tudok bejutni a küszöbön belülre.

- Szia - köszönök rá, mire végre kapcsol, és eláll az útból. Ekkor látom tisztán, hogy egy régi, viseltes fekete bőrdzsekit és élénk sárga szövetnadrágot visel, ami a térdénél erősen sárfoltos. Ízlése az van... - gondolom, holott tudom, hogy nem jókedvében van rajta hasonló ruha. Hamar előkerül kedves - khm... diktátor - barátom is, és röpke mosollyal üdvözöl, majd egyből kiadja a parancsot:

- Na gyerekek! A helyzet a következő: Hat órára megyünk SeokJin lakására, és NamJoon lesz a meglepetés vendég. Addigra remélhetőleg összeszedi magát, mert durván másnapos volt a hangja a telefonban. Nekünk pedig NamJoont kellene rendbe hozni, hogy Jin drága ne fusson ki a világból, ha meglátja. - pillant az említettre reménytelien, az pedig láthatóan fel sem veszi, ami az elhangzottak közül sértő lehet rá nézve, továbbra is feszülten figyel ránk, de főleg Hopira. - Tehát: én készítek egy forró fürdőt, és elöl hagyok neked mindent, amivel elő tudsz készülni estére. Ha segítség kellene, szólj csak nekem. Hye Ri, te légyszi keress neki ruhákat az én szekrényemből. Öhm... - keresgéli egy pillanatig a szavakat - mindenféle ruhát. Na, munkára! - tapsol kettőt, és egy törölközőt nyom NamJoon kezébe, ezzel is érzékeltetve, ideje lenne hozzálátni.

Mindketten eltűnnek a lakás megfelelő pontjain, így én is aktivizálom magam, és a háló felé indulok. Már jól ismerek itt minden zugot, ezért a szekrényből az ágyra kezdem dobálni az alapvető ruhadarabokat: egy pár térdzoknit, egy fekete skinny farmert, és találok valahol egy bontatlan csomag alsót is. Már csak felsőket kéne válogatnom, azonban ez esetben meggyűlik a bajom a választással. Értelemszerűen nem a mintákkal van a problémám, hanem már első ránézésre is feltűnt, hogy bár NamJoon nem egy jól táplált egyén, így is szélesebb a válla, izmosabb a teste Ho Seokénál, habár nem annyival, hogy egyetlen ruhadarab se passzoljon rá, de inkább többet is dobok a kupac tetejére, biztos ami biztos.

Miután végzek feladatommal, megkeresem Hopit, aki épp a fürdőből jön kifele. Biztatón mosolyog rám, és int, hogy menjek közelebb.

- Ennél rosszabbra számítottam. - vallja be őszintén - Egész jó a srác... mármint a tisztaságára értem - magyarázza ki magát, de látom rajta, nem hagyja hidegen, hogy épp egy jó külsejű srácot látott a saját kádjában lubickolni. Le sem tagadhatja, hogy régen volt pasival, szinte az is csoda, hogy nem kért magának is egy menetet a fiútól... - Kihoztam a ruháit. - emeli meg a kezében tartott kupacot, és egy zacskót vesz elő, majd bebugyolálja azt. - Nem tudom, mit akar vele csinálni, de visszaadom neki.

Én csupán csendben hallgatom, amiket mond, de mindeközben egy igen jó kérdés fogalmazódik meg bennem :

- Jung Ho Seok! Te komolyan hazahoztál a lakásodra egy csöves prostit a barátod kedvéért? - mondom is ki, ami a fejemben jár, ő pedig láthatóan meglepődik.

- Hát persze! Ha egyszer Jinnek erre van szüksége... - mosolyog, mint ha mi sem lenne természetesebb ennél.

Beszélgetésünknek Nam Joon vet véget, aki egy szál törölközőben, tusfürdőtől, sampontól és arcszesztől illatozva, simára borotvált arccal jelenik meg az ajtóban. Tagadni sem érdemes, hogy így igazán jól néz ki. Ami viszont furcsa, hogy a téli hideg ellenére sem fázik a hiányos öltözetében. Odakint biztosan hozzászokott már...

Magára hagyjuk a szobában, hogy felöltözhessen, és amikor rövidesen kilép az ajtón, immáron ruhástul, mindketten rajta felejtjük a szemünket egy kis ideig. A farmert mintha ráöntötték volna, és az egyszerű, fekete hosszú ujjú felső, amit választott, szinte mindent láttat, úgy feszül rá szépen ívelt mellkasára és vaskos, izmos karjaira.

- Mi az? - veszi észre, hogy mind a ketten őt vizslatjuk meglepetten - Ennyire rossz? A pólók közül csak ez volt jó rám.

- Nem, még pont elmegy. - nyugtatja meg Ho Seok - Jó leszel így. - mostanra megbizonyosodtam arról, hogy ő egy nagyszerű barát. Ha ezt a srácot nem Jinnek szánná, már egész biztosan bepróbálkozott volna.

- Csak egyetlen kérésem lenne. - vakarja meg a tarkóját a srác, láthatóan zavarában. - Elmagyaráznátok, hogy mégis mire fel ez a nagy felhajtás?