Kim Seok Jin. Egy évekkel ezelőtti trauma óta csupán árnyéka önmagának, és úgy érzi, nem áll készen egy új szerelemre. De mit tesz akkor, ha legjobb barátai, Ho Seok és Hye Ri ezt másképp gondolják, és szereznek neki egy srácot, akivel végül olyasmi...
Feszülten tesszük meg a hazáig vezető utat, majd, a tervezett kellemes esténk helyett Jinnie azonnal aludni kíván - nem értem, miért. Az egy dolog, hogy holnapra vendégeket várunk, de délután háromig ki tudjuk pihenni magunkat egy menet után, nem? Na mindegy, ő tudja, nem ellenkezek vele. Csendben várom, hogy végezzen a zuhannyal, amíg ezen agyalok, majd még egyszer, utoljára próbálkozom nála.
Jin szemszöge
Amint a hálóba érve meglátom, hogyan is vár rám az én egyetlen Nam Jooniem, összeszorul a szívem.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Látni rajta, frusztrálja, hogy nem adjuk meg egymásnak, amire mind a ketten vágyunk. Meg kell értenie, hogy ez a hirtelen bejelentett látogatás a lehető legrosszabbkor jött. Észreveszi közeledtem, és felpillant rám, vággyal teli szemekkel.
- Jinnie. - kezdene kérlelni, de tiltakozóan megrázom a fejem. - Biztos, hogy nem?
- Igen, biztos. Holnap rengeteg dolgunk lesz, ki kell pihennünk magunkat. Neked is, mert szeretném, ha segítenél.
- Hát jó. - sóhajt egy nagyot, és nemes egyszerűséggel végigdől az ágyunkon, felém nyújtva karjait. Leoltom a villanyt, és papucsom levéve az ölelésébe bújok, és ő addig mocorog, amíg kiskifli-nagykifli helyzetben nem kötünk ki. Ez mind szép és jó, ha nem érezném ezáltal, hogy a szorosan mögöttem fekvő, bal karjával erősen magához szorító páromnak nem épp elhanyagolható gondjai adódtak odalent.
- Khm... Joonie - suttogom teljes zavarban. Az előbb beszéltük meg, hogy ma éjjel nem történik semmi olyan! Erre tessék...
- Nem tehetek róla... - susog vissza halkan. Most, hogy érzem, mennyire kemény, már értem, miért kérlelt annyira. De hiába imponál ez nekem, nem hagyhatom most, hogy megtörténjen. Ellen kell állnom. Távolabb húzódok tőle, kibontakozva öleléséből.
- Gyere vissza! - kérlel azonnal. - Igyekszem lenyugodni, emiatt nem kell itt hagynod. Kérlek. - hangja könyörgőre vált. Ennyire kellek neki? Melengetik a szívemet édes szavai. Tehát már ő sem csak amiatt lenne velem, mert egyezséget kötöttünk?
Visszamászok hozzá, szembe fordulva vele, de igyekszem tartani a távolságot ott lent, nem akarom megnehezíteni a dolgát. Örömmel karol át ismételten, és másodpercek sem kellenek nekem, hogy ilyen nyugodt körülmények közt, a mai nap eseményeit pörgetve az agyamban, álomba merüljek.
Nam Joon szemszöge
Nézem az arcát, ahogyan alszik, egyszerűen nem tudok betelni vele, annyira szép. Hogy lehet egy férfi ennyire csodálatos? És milyen nyugodt, amint a karjaimban tartom. Egyenletesen szuszog, amitől én is elálmosodom.
Lehunyom szemeim, és már félálomban vagyok, amikor Jinnie mocorogni kezd: ide-oda forgolódik, alig bírom megtartani. Fejét is forgatja, egész biztosan rémálma van. Nyugtatóan ringatni kezdem, de semmi hatása. Nyöszörög is, egyre hangosodva, de nem lehet kivenni, mit mondogat. Egyszer csak egy nagy lökéssel kivágódik az ölelésemből, és az ágy széle felé gurul, mire utána vetődök, éppen hogy sikerül elkapnom, mielőtt leesne. Az ölembe veszem, és folytatom a ringatását, amitől kezd megnyugodni. Közelebb hajolok, hogy hallhassam, mit mondogat már-már sírva álmában.
