My Roommate or My Lover?

25. Sikerek

Nam Joon szemszöge

Néhány hét telt el a kibékülésünk óta, azóta teljes köztünk az összhang, hála Istennek. Nyilván tenni kell érte folyamatosan, hogy ez a stabil állapot kitartson és boldogan, együtt élve tölthessük napjainkat. De mind a ketten szívesen hozunk áldozatot, kötünk kompromisszumot kettőnk érdekében. Amennyire különbözőek vagyunk, annyira jól passzolunk egymáshoz, hogy azt nem is gondolná az ember. Eltérő véleményünk miatt gyakran ülünk le vitázni – nem veszekedni! – az élet nagy kérdéseiről. Ilyenkor nem feltett szándékunk meggyőzni a másikat a mi igazunkról, csupán meghallgatni, összehasonlítani két nézőpontot. Egyszóval dúl a szerelem, amikor csak lehet, kedveskedünk egymásnak, meglepjük a másikat, és természetesen az éjszakába nyúló szeretkezések sem maradhatnak el.

Továbbá én a munkakeresés terén is tettem néhány előrelépést, aminek Jinnie nem is tud mindegyikéről. Ugyanis voltam pár átlagos állásinterjún az elmúlt napokban, de egyik iránt sem lelkesedtem túlzottan. Az összes unalmas, irodában ücsörgős, robotolós melónak ígérkezik, ami határozottan nem az én világom. Na, nem mint ha kétkezi munkás akarnék lenni, hisz az sem egy leányálom, de valami pörgős, fiatalos munkahelyre vágyom, ahol azért az agyamra is szükség van. A legjobb persze az lenne, ha kiélhetném művészi hajlamaimat, de erre vészesen kevés az esély. Ám soha nem voltam az a fajta, aki sorsába beletörődve adja fel dédelgetett álmait, így hát jelentkező e-mailt küldtem az egyik legnagyobb hazai ügynökség meghallgatására, immáron több, mint egy hete. Azóta semmi válasz nem érkezett, így ma megpróbálok egy másik helyet.

Ennek a kisebb cégnek kevésbé szigorúak az elvárásai, és szívesebben fogadja a szóló karriert vállalókat is. Tökéletes számomra. Nagy érdeklődéssel böngészem az oldalukat, majd ki is töltöm a jelentkezéshez szükséges kérdőívet. Torkomban dobogó szívvel küldöm el végül. Big Hit Entertainment. Nagy reményeket fűzök hozzád..

Két nappal később újabb sikertelen állásinterjún vagyok túl. Unottan kullogok hazafelé. Nem mondanám, hogy csalódott vagyok, amiért nem vett fel recepciósának ez a cég, mert nem ez lett volna álmaim melója, de attól még kezd unalmassá válni, hogy sehova nem kellek. Egyre kínosabbnak érzem, hogy kettőnk közül csak Jinnie keres pénzt, és ő tart el, hiába mondta, hogy őt ez nem zavarja egyáltalán. Nekem mégis piszkálja a büszkeségemet, hisz mindenben egyenlő felek vagyunk, egyikünk sem több vagy kevesebb a másiknál, ennek ellenére ebben ő jár előbbre, és ezt be akarom hozni, magam sem tudom, miért. Nem tudom, mit tudnék tenni, hogy felgyorsítsam a folyamatot, és néhány héten belül kaphassak munkát, de a maximumot fogom nyújtani, bármi is lesz.

Gondolataim világába merülök, miközben hazafelé tartok, de annyira nem bambulok el azért, hogy ne szúrjam ki a postaládába dobott levelet. Villámgyorsan tépem fel a kis fémládát, és igen! - pontosan az fogad, amire számítottam. Egy levél a Big Hit Entertainment-től. Ha nem e-maillel, hanem egyből levéllel válaszolnak a jelentkezésemre, az csakis azt jelentheti...

Kis híján felüvöltök az örömtől ott, a lépcsőház kellős közepén. A Big Hit csapata még a héten vár, hogy megmutassam nekik, mit tudok! Fénysebességgel vágtatok fel a lakásba, hogy ott aztán azonnal felhívjam Seok Jinniet, és elújságoljam neki a nagy hírt. Kitörő örömmel fogadja,legalább annyi lelkesedést hallok ki hangjából, mint amennyit az enyém rejt.

Hye Ri szemszöge

Péntek este van, így hát lelkesen vetem bele magam a kedvenc bevásárlóközpontom forgatagába, Ho Seok kíséretében. Pont akkora a tömeg, mint amire számítottunk, de nem bánjuk. Hobi is legalább annyira szeret vásárolni, mint én, így soha nem indulok egyedül útnak, ha shoppingolásról van szó.