Kagehina - Mindenért küzdünk (Befejezett)

1.rész Mondd el!

Hinata szemszög :

Az ember folyton egy monológot nyom le magában. Magyarázhatnám, hogy felkelek, elvégzek egy rutint, majd mindennel végezve, egy sportolóhoz híven biciklire pattanok és a suliig nyomom a pedált. Ha van esély a mozgásra, úgy is kihasználom az alkalmat. Magamba eldöntve, hogy célomért mindent megteszek, magába foglalja a legegyszerűbb dolgokat is. Kissé kimelegedve lefékezek az intézet előtt és leugorva járművemről, befelé kezdem tolni a tárolóig. Lezárása utána a terem felé igyekszem. Dudorászva, élvezve, hogy jó idő van, ballagok. Megérkezve a termemhez még is megtorpanok. Elgondolkodva bámulom a kilincset, majd 180 fokos fordulattal elkezdek rohanni az edzőterem felé. Talán csak egy ostoba elmélet, de ha már korábban itt vagyok, mi veszíteni valóm van. Lihegve állok meg a kis beton részen, ami az ajtóig vezet. Nyitva, és a labda pattogása, ahogy az edzőcipő súrolja a padlót, megborzongat bennem valamit. A késztetés elkezd nőni és az élvezetre vágyásom felgyorsítja szívemet. Vigyorogva robbanok be a helyiségbe. Felugrik. Üt. Mindezt teljes koncentrációval. Stabilan földet érve fordul felém, majd pólója nyakát felhúzva megtörli állát. Mennyi ideje is lehet itt, ha már így megizzadt?

- Végre idetoltad a képed. - szólal meg, kicsit sem kedves hangnemben és újra labdát vesz a kezébe.

- Nem emlékszem, hogy időpontot tárgyaltunk le. - huppanok a földre, figyelmen kívül hagyva, már megszokott morcos énjét. Cipőt váltok, majd levéve az egyenruha felsőmet, állok Kageyama mellé. Csillogó szemekkel nézek rá, jelezve neki szándékomat.

- Nem öltözöl át? - mér végig kérdően. Megrázom fejem, hisz mindig hordok egy pulcsit az egyenruha alatt, meg aztán nincs arra már annyi idő. Így is megfelel.

- Gyakoroljuk a szervát! - hagy ott, mire mérgesen felfújom az arcom.

- Te is tudod, hogy nem ezt akarom!

- De béna vagy benne. - dobja fel könnyedén a labdát, majd kapja el zuhanás közben.

- Megint megszólalt, Mr. Tökély. - forgatom a szemem.

- Esetleg alaptalanul? Ki is talált fejbe engem? - néz rám szúrós tekintettel, mire kissé zavartan tekintek félre. Argh! Utálom, hogy igaza van.

- Csináljuk. - morgok, mire egy elégedett félmosolyt kapok. A kis öntelt mindenit!

- Hát ti? - kukkant be Sugawara meglepetten, majd levéve cipőjét besétál.

- Megint pluszban gyakoroltok? - lép mellém mosolyogva, majd beletúr hajamba és kellően összeborzolja. Úgy is mindig összevissza áll. Mindegy is nekem.

- Én csak nem rég értem ide. - vigyorgok, majd Kageyamára nézek, aki csak unottan pattogtatja a labdát. Miért ilyen kedvetlen mindig? Ötlettől vezérelve oda rohanok, majd határozott tekintettel meredek sötétkék szemeibe.

- Mit akarsz idióta? - magasodik fölém, mire gyengéden belecsípek az arcába, mind a két oldalt.Pislog egy - kettőt mire feldolgozza a történteket, majd szemei kikerekednek ahogy felfelé tolom a szája szélét.

- Mosolyogj! - nevetem, miközben büszkén szemlélem a " mosolygó" Kageyama művemet. Suga - san is elkuncogja magát. Természetesen partneremnek más véleménye van erről. Összeráncolja homlokát, majd elcsapja arcától kezeimet és így újra visszatér a monoton arckifejezés.

- Ne gyerekeskedj! - mordul rám, majd bosszúsan megvakarja fejét - Azt hiszem megyek van pár dolog amit át kell néznem óra előtt. - lép el mellettem és magához veszi az ajtónál hagyott cuccait - Végül is, nem ronthatok, ha meccsekre akarok járni. - lép ki az ajtón, én meg csalódottan nézek utána.