Kagehina - Mindenért küzdünk (Befejezett)

13.rész Apró

Hinata :

Álmosan pislogok, miközben a mosógép tetejéről, figyelem, ahogy Kageyama megengedi a vizet. Lábaimat lassan lóbálom, így ütemesen nekiverődik a gép hideg, fehér falának. Nagyon fáradt vagyok, így mikor észreveszem, hogy Kageyama várakozóan néz rám, lassan kapcsolva vetkőzni kezdek. Zavartan oldalra tekint, mikor teljesen anyaszült meztelenül leugrom a mosógép tetejéről. Ha nem úgy érezném magam, mint egy mosott szar, akkor még érdekelne is. Zavarba jönnék, és legszívesebben elbújnék, hogy ne kelljen elviselnem a pásztázó pillantását, amit néha titkon megejt rajtam. Beülök a kádba és jólesően sóhajtok fel, ahogy elmerülök, a forró vízben. Tagjaim elernyednek és a kimerültség nagyban elhatalmasodik rajtam, és kissé előrebukik a fejem.

- Hé! Ne itt aludj be! - idegeskedik Kageyama, miközben visszatol ülőhelyzetbe - Egyáltalán egyedül merjelek hagyni? - kérdezi, szinte magától. Félve végig néz rajtam, mire egy ponton megállapodik a tekintet, és nagyot nyel.

- Lefürdesselek? - megrázza fejét és feltekint. Szédülve, bólintok. Semmi erőm megmozdulni. Kezeimet ólomsúlyúnak érzem és nem igazán tudok gondolkodni, csak aludni akarok. Kissé megborzongok, ahogy a hosszú ujjak, végigkenik a testemen a hideg szappant. Lehunyom a szemeimet és csak élvezem, ahogy kényeztetően, dörzsöli bele a bőrömbe. Mindenhol végig simogat, majd egyre feljebb vándorol a keze.

- Ah! - halk kis sóhaj szökök ki ajkaim közül, mikor mellbimbómat dörzsöli meg. Kábán nyitom ki a szemeimet, és egy vörös arcú Kageyamával találom magam szembe.

- É- én azt h-hiszem kész vagy.. - dadogja,majd képembe vág a egy törülközőt. Morogva, felkelek, majd magamra terítve a törülközőt elindulok kifele.

Kageyama:

Ezt nem hiszem. Ennyire hülye? Idegesen trappolok utána, vigyázva, hogy ne csússzak meg a vizes padlón. Iszonyatosan ég az arcom is. Az előbbi...oh basszus, annyira nem...áh, mindegy. Berontva a szobámba, látom, ahogy teljesen meztelenül fekszik az ágyamon. Bizsergés járja át a testemet a látványra.

- Hála neked tiszta víz lett a takaróm. - morgom, miközben igyekezve nem rá nézni, keresem elő a pizsamáját.

- Jó hideg! - leheli, mire mellé lépve, látom, hogy igen vörös az arca. Talán túl forró lett a víz. Tincseit kisimítom arcából. Olyan édes így. Nagy nehezen végre felhúzom ülőhelyzetben. Nem igazán akar felkelni, folyton vissza akar dőlni. Ráadom szerencsétlenre a ruháit, majd végre engedem neki, hogy visszafeküdjön. Elégedett mosoly közben fúrja arcát a paplanba, majd feljebb mászik és magára húzza a takarót. Nos legalább, egyértelműen velem alszik. Ásítva, kapom magamhoz a dolgaimat és én is elmegyek fürdeni. Mindennel végezve, hajamat törölgetve ülök le az ágyamra. Kissé Hinata felé fordulva, bámulom, ahogy szuszogva öleli magához a takaró egy részét. Elmosolyodok rajta, majd hozzá hajolva gyengéd puszit adok az arcára. Majd ajkaimmal, épphogy hozzá érve a bőréhez cirógatom és vándorlok el, egészen a füléig.

- Inkább engem ölelgess! - suttogom bele, mitől ösztönösen megremeg. Mielőtt befekszek mellé, kiterítem a törülközőmet és lekapcsolom a lámpát. Lassan és óvatosan lépdelve kerestem meg az ágyamat, majd végre a takaró alatt tudhatom magam. Már éppen nyúlnék Hinatáért, hogy magamhoz öleljem, de meglepetésemre magától bújik hozzám.

- Csak erre vártam. - motyogja halkan. Pislogok párat, majd megenyhült tekintettel simítok puha tincsi közé. Képes volt, megvárni. Hatalmas melegség önt el belülről, és másfajta izgalom, mint amit a röplabdánál érzek. Nem bírom ki, ezért gyengéden megcsókolom. Olyan gyengéden, érzékien, ahogy érdemli. Magamhoz szorítva, fúrom arcom hajába. Ez az érzés felemelő. Valaki van mellettem és szeret. Átélni ezt, csak akkor értheti meg az ember, mennyire jelentőségteljes egy ilyen apró pillanat. Szemeim elnehezednek, majd elalva, suttog még : Szeretlek.