Kagehina - Mindenért küzdünk (Befejezett)

24. rész Továbbra is veled (Vége)

( + 18)

Kageyama :

- Te aztán tudod, hogy húzd fel az embert. – mászok Hinata fölé.

- Nem úgy volt, hogy hozzám megyünk? – dönti oldalra fejét, mire nyakának esek. Végig csókolom puha bőrét, néhol megharapva vagy megnyalva.

- Később jönnek a szülők.

- Hosszabbra tervezed? – mosolyodik el, majd kulcscsontomra harap.

- Kicsit...sok mindent ki lehetne még próbálni. – elkezdem leszedni a pólóját.

- Ez kicsit megijeszt... – vörösödik el, mire hevesen megcsókolom. Feltérdel és hátra kezd nyomni.

- Ne heveskedj! – nézek rá kábán, majd lehúzom nadrágját és az alsóját.

- Ezeket! – emelem fel a lehámozott ruhadarabokat – Reggelig a kezedbe se veszed! – hajítom el.

- Mintha lenne rá erőm.... – fújja fel az arcát. Kétoldalról összenyomom, a felfújt pofit, majd végig nyalok ajkain.

- Mielőtt elfogy...jobb, ha aktivizálod magad! – simítok végig a mellkasán és mutatóujjam mellbimbójára téved. Izgatni kezdem, mire megrázkódik és szabad kezemet tagjára vezeti.

- Csináld! Kérlek! – néz rám könyörgő szemekkel.

- Hajolj lejjebb! – búgom, mire engedelmesen vállamnak támasztja homlokát. Élvezettel nyalok végig füle vonalán, miközben kezemmel munkálkodni kezdek odalent.

- Miért pont ott? – hebegi.

- Itt is érzékeny, nem? – válaszolok unottan. Ráharapok fülcimpájára és ugyan ekkor, végig simítok makkján.

- Ah! Kageh.... – remeg meg. Másik kezemmel, lefelé vándorlok a hátán, majd a feszes fenékbe markolok.

- Tü – türelmetlen... - kuncogja. Nyakába harapva, csalok ki belőle egy kellően szép és erotikus nyögést.

- Kéne a síkositó...,de addig el kell, hogy engedjelek..

- Deh...ah...már annyira közelh...vagyokh... – remeg meg és erősen belém kapaszkodik.

- Bírd ki még egy kicsit! – csókolok bocsánat kérően a fülébe, majd óvatosan hátára fektetem. Lángba borult arccal, néz fel rám, én pedig merev tagjára. Nagyot kell nyelnem a látványra és sebesen előkeresem a szükséges tárgyat.

- Beteszem az elsőt, rendben? – enyhén bólint. Nyöszörögve húz fel magához és éhesen mar ajkaimra. Átvezetve a nyelvem, táncba hívom, miközben ki – be húzgálom mutatóujjam.

- Másodikat! – lihegi, mire habozás nélkül feltolom neki és ollózni kezdek benne.

- AHN! KAGEH...AH! – feszül ívbe a háta - Ott! Kérlek! Ott! - jobban szétterpeszti a lábát.

- Basszus! Hinata! Ez a te hibád! – húzom ki ujjaimat és egyből tövig nyomom magam benne. Hangosan felsikít és ahogy mozogni kezdek benne, lassan nyögdécselni kezd.

- Mih...érth...? – néz rám kábán és hajamba túrva, csókolgatni kezdi az állam.

- Tudod te azt, idióta! – nézek rá haraggal, vággyal és szerelemmel.

- Ültess fel! – pillant rám boci szemekkel. Felhúzva az ölembe, dermed meg egy pillanatra, miként erőteljesebben érezz engem.

- Ah! Ez annyira...jóh – megremeg a hangja és érzem, ahogy jobban rám szorít. Magamhoz ölelve kezdünk el mozogni egyre gyorsabban. Az nap este, sikeresen több menetet is leprodukáltunk. Fáradtan, ragacsosan öleltük át egymást.