(18)
Hinata :
Mosolyogva karolom át a nyakát. Közelebb húzva magamhoz, odaadóan engedek utat nyelvének. Halkan felmordulok, mikor enyémmel találkozik, majd beletúrok hajába. Szemeimet kinyitva, látom, hogy engem néz. Ajkai, gyengéd puszi után, eltávolodnak tőlem.
- Baj van? - kérdezem, mire arcát, vállamba temeti.
- Ugh! Kageyama! Nehéz vagy! - nyöszörgöm és kezeimmel mellkasának feszülők, hogy eltoljam magamtól. Hirtelen, két oldalról alám nyúl, így átkarolva teljes felsőtestemet. Mielőtt megkísérelnék egy újabb szabadulást, megfordul velem.
Csontos ujjak simítanak tincseim közé. Megremegek és úgy érzem teljesen elzsibbad a fejem. Mikor, csak az ujjbegyei cirógatnak, elégedetlenül feljebb tolom a buksim, hogy egész tenyere rajta legyen.
- Be vallok valamit.... - szólal meg, a békés csöndben, Kageyama.
- Ugye, nem vagy lány? - kérdezem, tettetett ijedtséggel.
- Seggfej! - morogja, majd meghúzza a hajam.
- Áú! Inkább simogass tovább! És folytasd.... - dörzsölöm arcomat a nyakába. Megremeg, majd szabad karjával, átkarol engem.
- Nem fogom.
- Mi ? - emelem fel a fejem, de ijedten tapasztalom, hogy rettenetesen közel vagyok az arcához.
- Jobban belegondoltam....jobb lesz, ha ezt a kis titkot, még is megőrzöm magamnak.
- Titok? Miféle titok? - támaszkodok meg, kétoldalt a feje mellett, hogy távolabbról láthassak rá. Különben, olyan könnyen eltereli a figyelmem.
- Most már semmi... - néz el oldalra, mire idegesen felfújom az arcom.
- Ez nem igazság! Szemét! Direkt csinálod? Mi? Miért nem mondod meg?! Akkor én se fogok elmondani semmit!
Erre már felém kapja fejét és aggódó tekintettel, elemezgeti magában a halottakat. Na? Erre mit lépsz?
- Nem akarom.
- Mi? Mi az, hogy te ezt eldöntheted, én meg..... - ideges kerülöm a pillantását, mivel az előbb majdnem, sikerült megtörni e. Mi a fasz? Nem ér így néz ni a másikra!
- Igazságtalan vagy Kageyama! - nézek rá dühösen. Magabiztosság, viszont azonnal elszáll, mikor egyik kezével felsimít fedetlen combomon.
- Ezt a kis jelentéktelen titkot nem tarthatnám meg?
- Ne zsarolj így! - remeg meg a hangom, miként érzékeny helyen simít végig.
- Hinata. - suttogja, majd hirtelen felül, ezzel hátra lökve engem. Rajtam kalandozó keze már a csípőmön pihen, így megtámasztva engem.
- Komolyan a frászt hozod rám. - nézek rá szúrós tekintettel. Féloldalasan elmosolyodik, szinte már ördögi hatást keltve arcának.
- Miért vágsz ilyen ijesztő képet?
- Problémád van a normál arcommal?
- Hát... - döntöm oldalra a fejem, elgondolkozva.
- Hinata.... - változik ingerültebbé a hangja.
- Tudod, szerintem, megtudom oldani, hogy helyesebb legyél.... - vigyorodok el, majd nyelvemet rá nyújtva, hajolok előre. Átvezetve puha ajkai között, csókolom meg. Nagy lendülettel döntőm őt hátára. Rugózva, hanyatlunk vissza, még mindig őt csókolva. Hevesen szuszogva élvezem ki, hogy most én dominálok. És a kurva életbe! Olyan rohadt jó csókolni! Megremegek a boldogságtól, és ösztönösen mozgatni kezdem a csípőm.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Kagehina - Mindenért küzdünk (Befejezett)
Hayran KurguAz ember folyamatosan küzd. Valakiért, valamiért. Mindig lesznek egyszerűen, máskor nehezen elérhető esetek. A döntés, hogy sikerül e vagy sem, az illetőn áll. A küzdés folyamata egy olyan történés, ami az akaratot is próbára teszi. Legyen egyszerű...