Kagehina - Mindenért küzdünk (Befejezett)

17.rész Így vagy úgy, de féltékeny

(+18)

Kageyama :

Kissé még remegve, másztam bele a forró vízbe. Hinatát előrébb tolva, ülök mögé, majd mellkasomnak döntve, húzom közelebb.

- Elfogok aludni... - motyogja, miként oldalár fordulva dörzsöli arcát vállamba.

- Nem fogsz.... – csókolok bele hajába. Kezemet felvezetem combjára és simogatni kezdem. Megremeg, majd durcásan néz fel rám.

- Talán gondoskodsz róla? – húzódik gúnyos mosolyra szája és kézfejemet irányítva, csúsztatja combja belső részére. Nagyot sóhajtok, és igyekszem normalizálni a perverz gondolataimat.

- Szeretnéd? – hajólok arcába. Kívánkozva néz ajkaimra, majd vissza szemeimbe. Hirtelen fogok rá, mire elvörösödve felnyög. Elégedetten szemlélem, ahogy hátra veti fejét vállamra, miközben kényeztetni kezdem.

- Szerintem....te jobban akarodh... - lihegi, majd nyakam felé fordulva, harapdálni kezd.

- Téged mindig. – búgom fülébe, mire remegve felnyög.

- Annyira édes vagy. – mondom kábán és egyre erősebben verni kezdem neki.

- Ka- Kageyama..... – akadozik a hangja, miközben igyekszik megkapaszkodni valamiben. Szabad kezemmel összefogom az övéit és mellkasának szorítom.

- Ah....elégh....ne...nem bírom! – feszül meg, én meg élvezettel nyalok fülébe.

- Igen... - kuncogom – Tényleg nagyon édes vagy!

- Ah! – megfeszül és a tenyerembe élvez. Percegik csak a zihálását hallom. Nagyot nyelve nézek végig a kimerült Hinatán, akinek mellkasa szaporán emelkedik föl és le. Szemeim megakadnak bimbóin. Vágyakozva hajolok az egyikre és nyalogatni, szívni kezdem.

- Kage.... – tolja meg gyengéden a fejem – Neh...

Nem törődöm vele, inkább gyengéden ráharapok, mitől kicsit összerándul.

- Úgy kifárasztalak, hogy holnap nem mész sehova. – tapadok ajkaira, majd fordítok a helyzeten és magam alá teremtem. Hevesen tiltakozni kezd. Összeráncolja homlokát és lábaival csapkodja a vizet. Mikor felfogja, hogy nem tud szabadulni, ellazul és engedelmesen csókol vissza. Tenyereivel felsimít mellkasomra, majd lassan lefelé vándorol. Elválok tőle és csak az arcát figyelem, miként teljes pírban ég, ahogy farkamra fog. Ajkaim elválnak egymástól, mikor dolgozni kezd rajtam. Igyekszem nem behunyni a szemem, hogy továbbra is őt nézhessem.

- Szeretlek! – mosolyog rám, én meg egy újabb csókba invitálom. Ahogy közeledik a vége, hevesebben tépem ajkait.

- Hinata! – feszül ívbe a hátam, ahogy én is elélvezek. Lihegve nézek az alattam lévőre.
- Szeretlek. – suttogom.

Hinata :

Mikor végeztünk a fürdéssel, hullafáradtan dőlők bele az ágyba.

- Sajnálom. – fekszik be mellém Kageyama és bűnbánon fúrja fejét a nyakamba.

- Csak aludjunk, oké? – motyogom csukott szemekkel.

- Jó éjt puszi? – szorít magához, majd komás fejjel nyomok egy cuppanóst az ajkaira.

- Jó éjt!

- Jó éjt!

Reggel:

Úgy érzem valami nincs rendben. Bár nagyon szeretném tudni a kellemetlen érzés okát, hülye leszek kinyitni a szemem. Megteszem és mindennek vége. Visszaalvás lehetetlen. Még is, ahogy fordulok egyet, ijedten ülök fel. Hol van Kageyama? Pislogok párat, és komolyan úgy érzem a szívinfarktus kerülget, mivel a saját szobámban találom magam.