Kagehina - Mindenért küzdünk (Befejezett)

15.rész Pici puszi

Hinata :

Nagyot nyelek, miként Kageyama tekintete rám vándorról, majd gúnyos mosolyra húzódnak ajkai.

- Esetleg lemaradtam valamiről?

- A kiskirálynak nem kéne játszania a nagymenőt. - tápászkodik fel Tsukishima magához véve a támadási eszközt, majd megigazítva szemüvegét, mellé lép - Mert minden embernek vannak titkai. - belenyomja kezeibe a labdát - És sokan szeretik ha azok is maradnak. - vigyorodik el, majd elhagyja az öltözőt. Kageyama rezzenéstelen arccal áll, majd biccentve felém, jelzi, hogy kövessem. Megállva az edzőterem előtt, felém fordul. Nagyot nyelek. Fogalmam sincs mire számítsak. Mi ez az egész?

- Hinata! - szólít meg, mire összerezzenek és felnézek rá. Szemei zavartan néznek az enyémekbe, majd jobb kezével arcomra simít.

- Szükségem. Rád. Most. - hajol közelebb és kérlelően tekint rám. Lehunyja szemeit és vár. Megremegek, dobog a szívem miként kezeimet nyakára csúsztatom két oldalt. Kissé felmordul, ahogy ujjbegyeimmel végig cirógatok bőrén, egészen kulcscsontjáig. Ajkait nézem, ahogy elnyílnak és nyelvemet kidugva, nyalom meg őket. Kezeim derekamra simulnak és közelebb invitálnak hozzá. Apró kis puszikat adok szájára, mitől egyre türelmetlenebb lesz. Tenyereivel beljebb tolja csípőmet és végre erőteljesen megcsókol. Megadóan engedem át nyelvét, és hagyom, hogy mindenemet átjárja a kellemes borzongás. Ujjai a hátamnak feszülve kúsznak fel a nyakamig. Míg egyik keze visszaesik lapockáim közé, a másikkal egyre jobban ajkainak nyom.

- Szükségem. Rád. Mindig. - suttogom, mikor elválok tőle, ő pedig, magához ölel és fejét nyakamba fúrja.

- Nem bírom ki. - motyogja, mire felvonom az egyik szemöldököm.

- Mit?

- Ezt. - mondja, és valamire biztos készült, de a terv kudarcba fullad, amint hangokat hallunk. Elugrunk egymás közeléből, majd zavartan megyünk be a terembe.

Kageyama :

Futással kezdünk. Szokásunkhoz híven tartjuk egymás mellett az iramot Hinatával. Lopva, oldalra pillantok és kissé beleveszek ahogy ritmusra fújja ki ajkai között a levegőt. Majd elvezetve róla a tekintetem, kezdek el agyalni az igazi problémákon. Megkeresem a tekintettemmel az öntelt négyszeműt, aki ráérősen kocog haverjával. Addig meredek rá, úgy mint egy elmebeteg, amíg végre felém pillant. Elfintorodik és azonnal másfele néz. Kapja be! Nem lehet igaz, hogy beleártja magát más magánügyeibe és ő van felháborodva! Tehetek én arról, hogy szeretem Hinatát? Aki jelenleg, meglepetésemre, előttem halad. Végig nézve rajta, begyorsítok, majd elfutva mellette a seggére csapok.

- Hé! - kiált fel, és amint meglátja a perverz vigyorom, teljesen elvörösödik. Mérgesen fújtat egyet, majd ordítva megindul. Úgy elrohan mellettem, mint akit puskából lőttek ki. Halványan elmosolyodom, de megérezve, hogy van valaki mellettem, elkomorodva fordulok oldalra.

- Mit akarsz?

- Ezt tőled kérdezhetném. - mondja közömbös hangnembe, rám se nézve.

- Jelenleg, hogy hagy békén.

- Beszéljünk edzés után.

- Csak ha gyors lesz.

- Tudod, hogy az lesz.

Amint végeztünk, nyújtások következtek, ahol leplezetlenül bámulni kezdtem Hinatát. Minden egyes mozdulatát. Párszor oda jött hozzám, hogy hagyjam abba, de válaszként fülére haraptam és belesuttogtam : Akarlak! Na ekkor persze össze - vissza hadonászott és próbált valamit kinyögni, de csak édesnek vélhető majom tánc jött össze neki.