Kagehina - Mindenért küzdünk (Befejezett)

19.rész Képek

Hinata :

Duzzogva fekszem el az ágyamon. A kiscica oda kúszik hozzám és elkezdi szaglászni az arcomat. Rosszkedvem ellenére is elkuncogom magam, mert csikiz a bajsza.

- Lehet még is aranyosabb vagy nála. - motyogom magam elé, miközben végig simítok a hátán.

- Én megmondtam. - szólal meg mellettem valaki és oldalra fordítva a fejem, nézek szembe Kenmával aki hatalmas szemekkel bámul, nagyon közelről.

Percekig csak pislogok, majd kisebb kiáltás kíséretében, ülőhelyzetbe tornázom magam. Kenma az ágy ellőt térdel és mivel felszabadult némi hely, hossza kinyújtja rajta karjait, annyira, hogy elérhesse a kiscicát.

- Annyira kiszámítható vagy. - vakargatja meg az állat álla alatt.

- Ezt kinek mondod? - döntöm oldalra a fejem, mire elmosolyodik.

- Nincs neve. - ül le mellém és ölébe veszi a szőrpamacsot.

- Most mi van? - fújom fel az arcom mérgesen és zavartan elnézek - Csak meg akartam viccelni. Ő vette túl komolyan.

- Te meg kidobtad a házból. - emeli arcához játszótársát, aki egyik mancsával igyekszik elérni Kenma orrát - Megint.

- Megijesztette Még nincs nevedet! - falnak döntöm a hátam.

- Szerintem hamar találni kéne neki. Ez borzalmas volt.

- Mindegy is. - teszem keresztbe karjaimat - De.... - nézek zavartan barátomra, kinek éppen az egyik szőke tincsét ejtették foglyul - Nagyon dühös rám?

- Inkább rám, mint rád.

- Akkor is jogosan vagyok mérges!

- Nem mész utána?

- Megígértem neked valamit, ő ezt mért nem tartja tiszteletbe?

- Én nem haragszom meg rád. Nem jelent gondot, ha máskor alszok itt.

- Ne hogy már, te érezd zavarónak magad! - csattanok fel.

- Nyugi van Souyou! - paskolja meg a fejem, semmit mondó tekintettel és fejemre rakja a kiscicát.

Megdermedek, miközben a szőrpamacs egyensúlyozni próbál rajtam. Pár perces, na mindjárt leesek pillanat után, végre megáll és elhelyezkedik.

- Öm... - pillantok Kenma felé, ügyelve, hogy fejemet ne nagyon mozgassam - Ezt miért?

- Aranyos. - villan a vakú, majd felém mutatja az elkészült képet.

- Minek ez neked? - értetlenkedek és csak annyi látok, hogy a küldés gombra kattint.

- Kinek küldted el?!

- Egy ismerősnek!

- De kinek?! - kérdezem kissé idegesen, de ő csak újra fotózni kezd.

- Neeee már! - hisztizek, mivel nem igazán vetődhetek el, hogy ne kapjon le.

- Most rakd magad elé a kezeid és mond, hogy : Nyaa! - adja elő, hogyan is kéne csinálnom.

- Na, tudod mikor! - horkanok fel és óvatosan igyekszem leszedni a kisállatot a fejemről, de meglepetésemre erősen kapaszkodik a hajamba.

- Áú! - szisszenek fel.

- Rendelek pizzát. - kezd el pötyögni a telefonján.

- Hogy jön ez ide?

- Éhes vagyok!

- Vedd már le a fejemről!

- De már kicsöng!