Kagehina - Mindenért küzdünk (Befejezett)

21.rész Jó így!

Kageyama :

Kisebb birkózásunk, lezajlása után, már csak azt nézem, ahogy Hinata idegesen rohangál fel - alá. Mondhatni, az egymás oltása, lenyomása és reggeli merevedési problémák megoldása végére, tudatosult benne a jelenlegi helyzet. Bár igazából, nem értem az aggodalmát, ha eddig nem lettem kijjebb rugdalva, és az ijesztően hasonló kishúga is, igazán hasznos feladattal látott el, kétlem, hogy probléma lenne. Bezzeg ő, azonnal kiugrott az ágyból és elkezdett magában beszélni, hogy még is mi a franc legyen. Én meg komótosan, kicsit még a reggeli szopás hatása alatt állva, tápászkodok fől. Ásítva, hasamat vakargatva megyek oda hozzá. Éppen összeráncolt homlokkal néz maga elé, így csak egyszerűen az útjába állok.

Meglepődve tekint fel rám, mikor mellkasomnak ütközik. Államat fejére támasztom és teljes testét átkarolva ölelem magamhoz, és nehezedek rá.

- Kageyama! Mit csinálsz!? Basszus erre nem érünk rá! - mocorog idegesen, mire segge alá nyúlva, felkapom. Ijedten kulcsolja körül lábaival a derekamat, majd megbizonyosodva arról, hogy kerek fenekét biztos kezekkel tartom, mérgesen felmordul.

- Hogy tudsz, te egy ilyen helyzetbe, ennyire nyugodt lenni?

- Egyszerű. Nem vagyok olyan hülye, mint te, így a fölösleges idegbajokat elkerülőm.

- Ó értem! A helyzet súlyát nem értékelve, inkább élvezed a seggem taperolását.

- Annak is van súlya.

- Bekaphatod!

- Már megtettem. Nem vagy egy kicsit telhetetlen?

- Te meg, nem vagy egy kicsit,öntelt, pöcs?

Erre nem válaszolok, csak unottan forgatom meg szemeimet. Közelebb hajolva hozzá, nézek érdeklődve, barna szemeibe. Engeded, hogy megcsókoljalak, vagy nem? Na? Hinata?

- Csináld már... - morogja vörös arccal. Elégedett kuncogással csókolom meg, puha ajkait, mit élvezkedve kezdek el harapdálni. Agresszívabban viszonozza a csókot. Úgy látszik, nagyon el szeretné felejteni a fejében cikázó aggodalmakat. Nekinyomom a falnak, majd torkát kezdem behinteni csókokkal. Nyelvemmel, egészen a füle tövéig vándorlok.

- Ne aggódj. -  fülébe belenyalva, csalók ki belőle, egy halk nyögést.

- Énh csakh.... - nekidörzsölöm magam - nemh...szeretnémh, hogy te... - beleharapok a nyakába. Torkán akadnak a szavak.

- Ne gondolkozz! Jó így! - suttogom, majd lassan, még mindig falnak nyomva őt, csúszunk le a földig. Ölembe ültetve, harapok kulcscsontjára és kezeimmel felsimítok izmos hátán. Lapockáira nyomva tenyerem, tolom felém mellkasát, majd a látványtól megrészegülve nyalok végig rózsaszín bimbóján.

- Kage..neh...nemh..sokára..menni kell...

- Mégh rá érünk.... - motyogom, majd szívni kezdem az előzőleg kényeztetett területet.

- Ngh! - nyöszörög, majd keze közé véve arcom, kényszerít fel magához. Éhesen bámulja ajkaimat, miket féloldalas mosolyra húzok. Résnyire nyitva, övéit, hajol közelebb és könyörgően néz szemeimbe. Erőszakosa esek neki, mire remegve ölel át és teljesen nekem préselődik. Megörülök. Basszus, Hinata!

- Ah!...ne kérlek... még egyszer nem lehet....

- Miért....? Hisz te nézel így rám..és már elég kemény.....

- Foghd beh.....!

- Shouyou! Kész vagytok már? - hallatszik a halk kopogás ajtón, mire mind ketten megdermedünk. Hinata falfehérré változik és egyszerre káromkodjuk el magunkat.

- Ó a rohadt.....

Hinata :

Vörös fejjel ülök a kanapén. Mellettem Kageyama, kicsit feszengve. Anya előttem a fotelban, a karfán pedig Natsu egyensúlyozik. Mindazok ellenére, hogy anya nyugodt és kedves mosolya őszinte, nem tudok nem zavarba lenni. Az ő ittlétük alatt történtek miatt. És ha, este bejött hozzám, akkor kétlem, hogy magyarázkodnom kéne neki.

Hirtelen felpattan mellőlem Kageyama.

- Elnézést kérek a zavarásért! Kageyama Tobio vagyok! Üdvözlöm! - kiáltja el magát, mitől mindannyian frászt kapunk és a döbbenetet tetézi, udvarias meghajlása.

- Nyugalom! Semmi baj! - neveti el magát zavartan anya - Örülök, hogy végre megismerhetlek.

Kageyama érdeklődve vonja fel szemöldökét és felém fordul. Na basszus! Ne néz rám! Ne néz!

- Shouyou sokat mesélt rólad. Mondjuk meglepett, hogy.....nos így egymásra találtatok.

- Anya! Kérlek! Ne! - takarom el zavartan az arcom.

- Máskor viszont... - kilesek ujjaim közül - Ne akkor mikor a kicsi is itt van. - néz rám szúrós tekintettel, én meg megadóan hajtom le fejem, szégyenemben.

- Bocsánat. - motyogom.

- Nos, mindenesetre, sietni kell. Nektek suli, nekem meg még Natsut is el kell vinnem.

- Igenis! - áll vigyázzba Kageyamával, mire anya elmosolyodik és megsimogatja a barátom fejét.

- Vigyázz Shouyoura! Rendben, Tobio - chan?

- Értettem! - húzza ki magát.

- Figyellek Tobio - chan! Nyuszi úr is rajtad tartja a szemét! - pillantott fenyegetően Natsu Kageyamára. Majd lábához szaladva, megrángatta nadrágja szárát. Kageyama érdeklődve leguggol hozzá.

- És Shouyou nagyon csikis! Csak akkor csináld ha rosszul viselkedik! Néha nagyon gonosz. - suttogja oda Kageyamának, ki alig bírja ki, hogy ne nevessen. Én meg duzzogva, vörös fejjel állok mellette.

- Tudom. Majd bölcsen használom ezt a tudást. Köszönöm. - és komoly képpel kezet fogtak.

Amint eltűnnek anyáék a konyhába, egyszerre fordulunk egymás felé Kageyamával.

Nevetve ugrok a nyakába, minek köszönhetően, majdnem hátraesünk.

- Idióta! Bírjál magaddal! - mordul rám, de szája sarkában ott bujkál egy kis mosoly.

- Annyira megkönnyebbültem. - fúrom arcomat vállába és erősebben szorítom magamhoz.

- Én is. - túr bele a hajamba, kuncogva megpuszil.

- Bezzeg, a szobámba, te voltál Mr. Teljesenyugotvagyokszóvalmégnyugatdtanszexelhetünk.

- Ez legyen a családnevünk?

- Mih? - vörösödök el, majd kiszabadulok karjai közül.

- Gyere! Induljunk.

Most én tekertem és Kageyama ült a hátam mögé. Neki soha nem mondanám meg, de kicsit nehéz volt vele egyensúlyozni. Erősen karolja derekamat  és fejét hátamnak döntve pihen.

- Ha elesünk, soha többén nem ülök fel mögéd a biciklire.

- Tőlem sétálhatsz is.

- Akkor te is.

- Tudod mikor! Nekem ez edzés!

- A séta is az.

- De te túl lassú vagy.

- Gonosz vagy Shouyou - chan. Ugye nem akarod, hogy megbüntesselek. - morogja, mire megdermedek és érzem, hogy forrósodni kezd az arcom.

- Hülye barom! - mormogom, majd tovább tekerek.

ÁÁÁÁ, utálom ez ellenőrzés részét a dolognak. Olyan jó lenne, ha írnák és egy hibát sem vétenék el. Na persze, az ember álmodozni, mindig jól tud. Mindenesetre sikeresen itt van a kövi rész!

Imádom a komizóimat! Olyan cukik vagytok! Arigato! <3