Kagehina - Mindenért küzdünk (Befejezett)

11.rész Ne mondj semmit!

Hinata :

Esélyes, hogy fúl idióta vagyok. Nem sok értelmét látnák, a pánikom okának. Fejbe vernének, vagy csak a szemembe mondanák : Légy férfi! Igaz. Viszont, ma a pánikroham kezdésével, szégyentelenül futkározok fel - alá a lakásban. Mindent elpakolok, amit majd suli után átvehetek. Valahogy, még is úgy jön ki, az egész helyzet, mintha az utolsó pillanatban akarnék mindent egyszerre csinálni. Oké. Esetleg, nem ártott volna elpakolni a ruhákat, a tankönyveket az ebédet és egyéb olyan fölösleges dolgot, ami jelenleg rohadtul le van szarv. Hiába csinálok úgy, mint egy eszelős, aki mellesleg késésben is van, a gondolataim csak Kageyama körül járnak. Szerintem, vagy hatszor belefejeltem a falba. Szándékosan! Hogy lehetek ennyire idióta? Miféle nyálas romantika folyik itt, hogy egyszerű randitól úgy pörgök, mint aki beszedett valamit. Valahogy, csak elkészülök és figyelmetlenségem tetőpontja, hogy megsimogatom anya fejét, hogy legyen jó, majd puszit adva húgom arcára, sok sikert kívánok a munkához. Mik ezek a fejemben lévő káoszhoz képest? Már a biciklivel teperek, néha kapva egy beszólást, hogy hajtsak lassabban, vagy figyeljek már oda.Leparkolva, lezárva a járművem, szaladok. Profi módjára kerülgetek mindenkit. Sokan csak értetlenkedve néznek utánam. Annyi baj legyen. Lefékezve egy bizonyos terem előtt, cipőm miatt, kicsit túlcsúszva a célon, de lihegve állok meg. Berohanok, majd megragadom, az ablakon kibámészkodó barátom karját és maximális erővel kivonszolóm. Hiába káromkodik, von kérdőre, megállíthatatlanul viszem magammal, ki az udvarra.

- Mi a frász van ma veled, te mitugrász? - akad ki rám.

- Késésben voltam! És van egy fontos elintézni valóm! - ragadom meg agresszívan a pólója nyakát és lehúzom magamhoz. Basszus! Túlpörögtem!

- Mi a fa... - lepődik meg, majd átkarolva a nyakát ölelem magamhoz, így húzva le a földre. A leszállási pályánkon nem volt túl kellemes az érkezés, de csak szaporán véve a levegőt, szorítom magamhoz Kageyamát. Egy pár percig meg sem mozdul, majd két oldalt kitámasztva a kezeit mellettem, emelkedik fel. Dühtől elsötétülő szemekkel néz le rám.

- Mire volt ez jó? - kérdezi komoran - Ki akarod lapítani magad a randi előtt? - vonja fel az egyik szemöldökét.

- Le kellet, hogy álljak- vigyorgok - Plusz, megígértem, hogy ha találkozunk, megölellek.

- Nem várhatott volna? - túr bele a hajamba, ellágyult tekintettel.

- Én nem akartam várni, nem bírtam volna így ki egy órát. - lassul le a légzésem és mérhetetlen megkönnyebbülés áraszt el.

- Szándékosan játszol az ember önuralmával? - hajol közelebb, mitől az eddigi lenyugvásra szánt időm, fölösleges lett.

- Nem állt szándékomban... - suttogom, miközben igyekszek nyugodt, maradni.

- Túl figyelmetlen vagy. - puszil bele a fülembe, mitől összerezzenek. Majd nyakamra, arcomra, homlokomra csókol. Felsimítok karján, majd rávezetem hátára és föl - le vándoroltatom tenyeremet.

- Kikészítesz.. - lihegi és lassan eltávolodik tőlem.

- Sajnálom... - vörösödök el, miközben lehajtót fejjel ülök fel - Kicsit..be vagyok kattanva. - túrok bele hajamba, majd félve nézek rá.

- Ez átlagos nálad. - segít fel, miközben gúnyos mosolyra húzza ajkait - Most csak, felszínre jönnek a perverz kis vágyaid. - kuncog bele a fülembe, mitől kigyullad az arcom, ismét.

- Mi... mi van? - dadogok és legszívesebben megütném.

- De ne aggódj, ez egész csábító. - csap a fenekemre, mire megugrok - Igyekszek majd eleget tenni nekik. - nyom egy puszit az arcomra és elindul. Árgh! Köcsög!