Kagehina - Mindenért küzdünk (Befejezett)

7.rész Ölelj meg!

Hinata:

Izzadva, lihegve állok meg. A hatalmas levegő vételek, lassan normalizálják a légzési ritmusomat. Nevetve dőlök a falnak, majd nekitámaszkodva csúszok le a földig. Heh. Ez király volt! Oldalra döntve a fejem, nézem, ahogy többiek is leülnek pihenni, mások nagy hévvel vizet isznak, egyesek meg nyújtanak. Miután mindenki úgy érezte, újra van erő a lábaiban, elkezdtek pakolni. Magam sem tudom miért nem állok föl. Segíteni kéne. De olyan jó, csak így itt lazítani.

- Kageyama! - kiáltja el magát Daichi - Nem jössz?

- Még maradnék. Majd elpakolok. Ti csak menjetek.

- Biztos? - kapcsolódik be Sugawara - Eleget gyakoroltunk már ma.

- Én még bírom. Ne aggódjatok! - mosolyodik el halványan.

- Hát rendben. De minden legyen a helyén! - int Daichi - Akkor bírod egyedül?

- Természetesen. - bólint Kageyama, majd visszatér a gyakorláshoz. Hehe. Fura. Engem nem is vettek észre. Kageyama azt hiszi egyedül van. Végül is, szeretem őt nézni edzés közben. A mozgását. A tekintetét. Ahogy, mindig.....olyan....elszánt.....

1 óra múlva....

Nehezen nyitom fel  szemeimet. Viszont, ahogy kitisztul a kép, meghökkenve tapasztalom, hogy csapattársam néz engem. A szokottnál közelebbről. Fészkelődni kezdek. Furcsálva pillantok le az ölembe. Egy nagy fekete pulcsi van rám terítve. Kérdőn nézek Kageyamára, aki csak enyhén elfordítja a fejét és unottan fixírozni kezd egy bizonyos pontot.

- Mióta vagy itt idióta? - kérdezi, a tőle megszokott stílusában.

- Mióta a többiek elmentek. Gondolhatod.

- Szépen bealudtál. Ennyire unalmas ha gyakorlok?

- Nem. Csak fáradt voltam. Szeretem nézni ha ját.... - hirtelen elcsuklik a hangom. Basszus! Hinata! Fogd be a szád!

- Oh? Tényleg? - fordul felém érdeklődve. Jobban neki nyomulok a falnak.

- Azért annyit elismerek, hogy jó vagy. Ne képzelj bele túl sokat...hisz..ez.. - kezdek el dadogni.

- Pedig szeretnék. - mondja halkan, mire hatalmasra tágulnak a szemeim. Oké, amikor lezártuk magunkba, hogy csak a hülyeség volt ez az egész, érzek irántad valami dolog, feladtam, hogy bármi is lesz. Az, hogy beismerem magamnak, hogy kedvelem Kageyamát. Azt is, hogy a feladás dolog, nem történt meg. Mivel mint egy idióta, reménykedek. Ha ilyeneket mond, ha így néz rám, egyre jobban fogok is.

- Kageyama? - halkul el a hangom, mikor egyre közelebb kezd hozzám hajolni.

- Hinata. - suttogja és érdeklődve tekint fel ajkaimról, szemeibe. Nagyot kell nyelnem, a rideg kék szemek látványára. Ahogy áthatóan fürkésznek engem.

- Amit beszéltünk.....

- Nem tudom, hogy igaz volt.

- Hisz ez nem lehet...Kageyama...mi....

- Idegesítesz....

- Ez nem a megfelelő alkalom, hogy te... - fel akarok morranni, de ő kezét a számra helyezi.

- Ne kapd fel folyton a vizet, barom! - simítja végig számat hüvelykujjával - Idegesítesz, mert mindazok ellenére, amit mondtam... - sóhajt fel szomorúan - Meg akarlak érinteni.

- Mih?! - ugrok egyet ültömben, majd feszengve el akarok húzódni.

- Semmi perverzre ne gondolj! - üt fejbe, mire morcosan nézek rá, miközben a fájó részt simogatom. Szegény buksimat, mindenki bántja. Köcsögök.