Őrült Rajongó...| befejezve|

~10~

Reggel a nap bevilágított az ablakon, ezzel pont a szemembe világítva. Felültem az ágyban, de ettöl a hírtelen mozdulattol megfájdult a fejem. Körbenéztem a szobámba...Az asztalra vannak rakva az üveget, a szobába mindenhova szétlettek szorva a ruhák...Hát jó. Vagy mi? Mi az isten? Miért vannak szétszórva a ruháim?? Nem! Az nem lehet hogy..oh te jó ég. Óvatosan felkeltem az ágyból és a kezembe vettem a ruháimat, majd végre a héten most először tudtam menni fürdeni. Hát igen...egy hétig, nyáron egy buszban.
Ahogy a zuhany alatt álltam egy-két kép beugrott, de igazából csak selytéseim vannak hogy mi volt. Arra viszont nagyon is emlélszek, hogy Mike összeöntött nekem mindent egy nagy pohárba amit én sajnos meg is ittam...úristen bár ne tettem volna. Olyan hányingerem van most tőle. Elzártam a vizet majd felöltöztem és csak a hajamat hagytam vizesen. Kint meleg van, majd megszárad.
Visszamentem a szobába és láttam, hogy az énekes még alszik, ezért nem is akartam felébreszteni, inkább kimentem az ajtón és megkerstem a konyhát.

-Jó reggelt- köszönt a dobos, majd megfogott egy szendvicset és enni kezdte.

-Neked is. -mondtam.

-Na mivan? -kérdezte a gitáros.

-Fáj a fejem, hányingerem van attol a sok izétöl amit összeöntöttetek nekem és fogalmam sincs hogy mi történt. -mondtam

-Tessék gyógyszer, víz meg kaja. -adta a kezembe Tré majd kihúzott egy széket nekem amire le is ültem.

Reggeli után még kicsit beszélgettem velük, majd elindultam az emeletre. Vagyis majdnem. Odamentem egy üdittős szekrényhez és kivettem belőle egy zéro coca cola-t(😂😂), kifizettem és utána indultam csak vissza a szobához.
Mikor beléptem az ajtón Billie már felkelt és a kanapén feküdve nézte a tv-t közbe evett valamit.

-Jóreggelt. -köszöntem.

-Neked is. -mondta nem túl kedvesen.

Nem figyeltem rá, inkább azzal szenvedtem hogy az üvegen a kupakot le tudjam tekerni. Hát nem jött össze.

-Mit szenvedsz? -kérdezte

-Ahj...nem tudom letekerni. -mutattam fel az üveget. Billie elvette tőlem, majd egy másodperc elteltével már adta is vissza.

-Nem is volt nagyon rászorítva. Hogy lehetsz ilyen béna?-kérdezte

-Jaaa....uristen. Én a másik irányba akartam. -Mondtam és mind a ketten nevetni kezdtünk.

Hát...van ilyen is néha. Elvileg délután fél 6 fele indulunk tovább...szóval addig szét fogom unni magam. Hacsaaaak a tv-ben nem megy valami jó film.
Addig kapcsolgattam a csatornák között amig meg nem láttam a Mélytenveri Pokol címü filmet. Az egyik kedvenc szinészem is, Dylan is szerepel benne...Már majdnem vége lett a filmnek amikor Armstrong megszólalt...

-Öhm...Emi figyelj..Az ami..tegnap történt azt felejtsül el oké?.... -kezdte mondani de közbeszóltam.

-Miért?

-Az véletlen volt. Sokat ittunk és...azért. Főleg a feleségem nem tudhatja meg hogy egy 15 éves lány...-hadarta de megint közbeszóltam.

-17vagyok! Vagyiiis nemsokára 18! Meg amúgy is, nekem bejőtt. Bár nincs talasztalatom hogy milyen, de jó volt.-álmodoztam.-Amúgy ugye azzal tisztában vagy hogy amíg te énekelgetsz addig a drága feleséged rendszeresen megcsal? És ezt nem csak kitalálom! -mondtam Billie meg értetlenül meg persze nagyon mérgesen nézett rám.

-Igen?!? És akkor ezeket honnan szeded te? -kérdezte

-Tudod létezik olyan hogy internet és ott 1-2 hír oldal kitesz dolgokat. De mind egy. -mondtam. Ezzel eléggé felidegesítettem Armstrongot annyira hogy egész délelött hozzám se szólt.

Még volt 1óra az indulásig, addig megnézem a hotel udvarát. Ha jól emlékszem van egy kis tó is.
És igazam is volt. Ahogy kimentem a hátsó ajtón egyenesen az udvaron is voltam, velem szembe pedig ott volt egy kis tó. Leültem egy padra és onnan néztem ahogy a halak a vízben úsznak. Elővettem a telefonom és már csinálltam is a képeket amik egyböl mentek is snapchatre.
Itt elég sokáig elidőzhettem mert azt vettem észre hogy Mike jön felém a táskájával a kezében.

-Szia. 5 perc és indulunk. Szedd össze a cuccod jó. -mondta mikor oda ért hozzám.

-Oké. Sietek!-válaszoltam és visszaindultam a sgobába.

Mikor mindent bepakoltunk a buszba indultunk is tovább. Az úton gyorsan haladt előre a busz, az égen egy darab felhő se volt. Pokoli hőség volt kint....De ekkor még nem is tudtuk, hogy néhány 100km után mi vár ránk...