Őrült Rajongó...| befejezve|

~18~

Szia. -mondta a hang. Hátrafordultam és Billie csodálkozva nézett rám.

Mia rám nézett, majd Billie-re, majd megint rám...
-Azthiszem meglátogatom Mike-ot és a többieket.-Mondta Mia, majd hátra is ment.

Közelebb mentünk egymáshoz, majd amikor kb 1 méter volt közöttünk megálltunk és egymást néztük.

-Szia. -köszöntem én is majd a szemébe néztem.

Percekig csak némán álltunk egymás elött. A kemény világsztár Green Day-es csávó, aki senkitől és semmitől nem fél. Most mégis úgy néz rám mint aki retteg valamitől.
Bevallom én is.
Keresem a szót, amit mondthatnék, de semmi értelmes nem jut eszembe.

-Szi..szia. -nyögtem ki végül még egyszert ezt a szót.

-Szia. -ismétli meg ő is. -Öhmm

-Jók voltatok. -dicsértem meg a koncertet.

-Kösz. -mondta majd végig nézett rajtam. -Nem úgy volt hogy elvagy tiltva tőlem? És hogy a közeledbe se lehetek...?

-De...-hajtottam le a fejem. És ekkor elmeséltem neki, hogy anyám száműzött a nagyihoz, aki pont Oaklandban él és ő segített ide eljutnom...stb,stb...

Ezután ismét csendben figyeltük egymást. Vártam. Vártam hogy mondjon valamit. Amikor neki is feltünt a kínos csend, végre megszólalt.

-Jó ujra látni téged. -mondta és én rá néztem.

-Igen...de, ez egy búcsú. -mondtam és éreztem hogy a szemeim megtellnek könnyekkel. -Sajnálom

-Mi? Emily, miröl beszélsz? Hogy érted..- mondta de a szavába vágtam.

-Sajnálom. Így lesz a legjobb. Neked, nekem, a bandának. Ez a kapcsolat, ha lehet annak nevezni, nem egészséges így. Hogy ilyen nagy a korkülönbség. Jobb lesz ha külön leszünk. Hidd el. -mondtam majd letöröltem a könnyeim és neki hátat fordítva elindultam a kijárat felé.

Billie néhány másodperc mulva magához tért és utánam indult. Amikor utánam ért elkapta a kezem, visszarátott majd szorosan magához ölelve megcsókolt.
Oké... hazudnék ha azt mondanám, hogy nem hiányzik nekem ez a bolond. Tényleg. Nagyon szeretem.
Néhány másodperc múlva viszont észhez tértem és eltoltam magamtól, majd lehajtottam a fejem.

-Sajnálom. Ha egy kicsit is fontos vagyok akkor nem jössz most utánam -mondtam majd leléptem.

Kiléptem az aréna ajtaján, majd elindúltam valamerre. Nem is néztem hogy merre megyek, csak a gondolataimmal voltam elfoglalva. Amikor egy parkhoz értem bementem, majd leültam az egyik padra és szinte azonnal sírni is kezdtem.
Már kb fél órája bőgtem, amikor elkezdett a telefonom csörögni. Mia volt az ezért fel is vettem.

-Hol vagy? -szólt bele azonnal

-Neked is szia- válaszoltam.

-Jézusom te sírsz? Ugye nem sírsz? Ajjj te lány! Hol vagy?

-Nem tudom. Egy parkba, közel az arénához. -válaszoltam.

-Maradj ott. -mondta Mia majd ki is nyomta a hívást.

Eltettem a telefont, majd letöröltem a könnyeim. Ajjjjjjj. Mit csinálltam már megint. Idióta vagyok. Ha nem rohanok el, akkor megtudtunk volna mindent beszélni. De neeeeem. Én okos az eszemre hallgatok a szívem helyett...Ugyan..milyen eszemre?? Hiszen az sincs. Igaza volt a matek tanáromnak. Tényleg bellül szőke vagyok.  Mire befejeztem a saját magam szidását addikra Mia is megérkezett. Hazafele elbőgtem neki hogy mi történt.
Utána pedig Mia is elmesélte hogy Billie mennyire késsz van. És akkor én? Alig vagyok 18 ő meg több mint 40. De akkor is szeretem. De neki felesége meg gyerekei vannak. Oké elvált a feleségétől de akkor is. Na meg milyen gáz hogy én, 18 évesen lennék a mostoha anyja a fiainak akik szerintem nálam is idősebbek.

Amikor haza értünk a nagyi már aludt, ezért csendben mentünk fel az emeletre. Mikor becsuktuk az ajtót Mia egyből el is aludt, de én valahogy nem tudam elaludni.
Kb hajnali fél 3 lehetett amikor kezembe vettem a telefonom és megnyitottam a messengeren Billie olvasatlan üzeneteit amiket kb azóta küldözgetett amióta anyám elhozott tőlük. Aztán egy idő után abba hagyta az üzetgetést, mert rájött hogy ugyse válaszolok.
De most valamiért mégis megnyitottam a beszélgetés és elkezdtem olvasni az üziket.

Billie: Minden oké?♡

Billie: Emi

Billie: irj már valamit..

Billie: hallod? Emili

Billie: kérlek

Billie: nagyon fontos. Beszélnünk
kellene.

Billie: Emili az istenért válaszolj már.

Billie: Na jó...látom ez halott ügy. Akkor hagylak. Szia. Szeretlek. Remélem jól leszel.

Emili: Szia

Amint elküldtem az üzenetet azonnal jött is a válasz.

Billie: Emili. Te vagy? Szia

Emili: Miért ki más lenne?

Na jó..ez kicsit bunkó volt tőlem.

Emili: Vagyis na...bocs. Igen én vagyok az

Billie: Jól vagy? Miért rohantál el?

Emili: Holnap tudunk találkozni?

Emili: Mármint ma. Mert már holnap van..vagyis na..érted😄

Billie: Persze. Mikor?

Emili: fél 1kor az aréna melletti parkba.

Billie: Oké. Gond van amúgy?

Emili: Hát az majd kiderül.

Billie: Rendben...akkor fél 1kor a parkban. Szia Emili. Szeretlek.

*SZERETLEK*

Néhány percig csak ezt az egy szót néztem a telefon kijelzőjén, majd válaszoltam.

Emili: Akkor majd tali. Én is téged.

Mikor ezt az üzenetet elküldtem, felraktam a telefont töltőre, majd befeküdtem én is az ágyba és megpróbáltam elaludni...

Hamarosan....
Addig is itt az egyik kedvenc zeném