~7~

114 14 0
                                    

Egy naaaaagyon hoooossszúúú út után megérkezett a Green Day az utolsó állomásra és ezzel hivatalosan is befejeződött a turné. A San Diegoi koncert fantasztikus volt. Az óriási arénába annyi rengeteg ember volt. (Értelmes megfogalmazás😂).
De tényleg...alig fértek el az emberek, pedig nem kicsi az aréna.
A koncertet végig videóztam és pár képet is csinálltam. Néhány rajongó odajött hozzám és megkérkezték, hogy én vagyok-e Billie eltitkolt lánya...
Hát ezen nevettem. Abááár jó lenne....de nem vagyok a lánya. Miután elmagyaráztam hogy nincs rokoni kapcsolat köztünk csak egy ,,ismerősféleizé" vagyok csináltunk közös képet..mert miért ne, majd elköszöntem az 5 tagu társaságtol.
A koncert után felszálltunk a buszra és indultunk haza. Mármimt Billie és a többiek Oaklandba és meg....megyek velük aztán majd hazarepülök Los Angelesbe....talán.

Ez alatt a kis idő alatt egész jóba lettem Mike-al és Tré-vel. Sokszor már fáj a hasam a sok nevetéstől. Imádom őket. És Billie....hát..már nem haragszik annyira hogy felszöktem a buszra. Viiiiiiszont egyre kevesebbszer vesztünk össze ami jó hír, főleg Mike és Tré számára. Azt mondták hogy rosszabbak vagyunk mint a házasok. Dehát nem is vagyunk Billie-vel házasok...Jó lenne, de nem vagyunk azok.
Ugye egyre kevesebbet veszekszün, de tegnap délután volt egy kis vita. Nem olyan vészes...csak pár másodpercig tartott.
Az egész úgy kezdődött, hogy kerestem a fülesem. Már mindenhol megnéztem amikor észrevettem, hogy az ágyban fekvő Armstrongnál van. Elkértem, de nem adta oda. Amikor megfogtam és kiakartam rántani a kezéből ő is húzni kezdte maga felé aminek az lett a vége hogy ráestem Billie-re. Érdekes, vicces vagy fura volt. Fogalmam sincs...
De a sztori vége az, hogy visszakaptam a fülesem.
A szüleim már nem idegeskednek azon hogy miért nem megyek haza. Úgy tudják még mindig, hogy Miáéknál vagyok.
Szóóóvaal ja....
És most ismét egy iszonyat hosszú út áll a Green Day elött, de ezuttal már nem adnak koncertet...még.

Reggel már fél 5-kor fentvoltam. Nem tudom miért, de nem tudok tovább aludni. Felültem a kanapén és egy darabig azt figyeltem ahogy a többiek az ágyukban alszanak.
A multkor vett felsők közül most a másiat vettem fel, majd a telefonomhoz csatlakoztattam a fülesem és gondoltam, amíg a többiek felkelnek én zenéthallgatok.
Ja de csak szerettem volna ha nem szart volna be a fülesem. Az a tegnapi rángatás nem tett jót neki. Remek. Most nem tudok zenét hallgatni. Ezt még visszakapod Armstrong!...
Felkeltem és elindultam felé.

-Mit csinálsz? -kérdezte Mike halkan.

-Uristeen. Megijedtem. -fordultam felé. -Ja semmit.

-Oké. -válaszolta majd figyelte hogy mit csinálok.

A telefonom odatettem Billie füléhez, majd max hangerőn elindítottam egy youtube-rol letöltött sziréna hangját...
Ahogy gondoltam. Egy másodperc alatt felkellt és dühösen próbállt nézni rám, de inkább vicces volt az arca...szóval csak nevettem rajta. Meg persze Mike és az időközben felébredt Tré is csak nevetett....

-Ezt most miért kellettttt?!?!?!?! -kérdezte Bille.

-Bosszú. -válaszolta.

-Mi?

-Tönkretetted tegnap a fülesem azzal hogy nem adtad vissza! -mondtam nevegve.

-De attol még nem kell felriasztani!

-Billie nyugodj le! Ne legyél ideges, mert az árt a szépségnek. -mondtam és a vállára tettem a kezem.

-Te örült vagy. -mondta és már ő is nevetni kezdett.

-Tudom. -válaszoltam.

Leültünk enni, majd a szokásos program jött.....Filmnézés.
Hadak útján. Imádom, de mindig megsirat az a film..

-Emili drágám, miért bőgsz? -kérdezte Billie

-Mert...ez a film annyira...

-Szar? -kérdezte.

-NEM! -mondtam majd csapkodni kezdtem őt.

-Jolvan na nyugodj meg! -mondta Billie majd lefogta a kezeim.

-Nem.-válaszoltam.

-De!

Megint elkezdődött az Armsztong vs Emili harc. Mike és Tré már hozzászoktak ehez és mostmár csak azon szórakoznak ahogy mi veszekszünk minden hülyeségen. A vitának azzal van mindig vége, hogy Mike ,,szétszed" minket. Ez csak annyit jelent hogy Billie a busz első részében én meg a hátsó részre, a kanapéra vagyok száműzve.
Oké szeretem őt meg minden, de ha egy kis helyen lennénk összezárva, szerintem megölnénk egymást.
Szóóóóvaaaal ja....
Egész nap a kanapén szenvedtem addig amíg ésure nem vettem a szőnyegen, magányosan heverö gitárt. Felvettem a hangszert, majd minden tudásom összeszedtem és pengetni kezdtem. A minden tudásom összeszedtem alatt azt kell érteni, hogy csak egy dalt tudok eljátszani gitáron az is a Boys like Girls-thunder...

Este a szokásosnál is elöbb elaludtam. Ez tök fura, de persze nem baj mert eddig mindig nagyon későn tudtam elaludni. De, mielött elaludtam volna írtam Miának és válaszoltam anya üzeneteire.
Persze ilyenkor aggódik. De amikor hazaértam az 1 hetes kirándulásról még kilencedikben akkor az se tünt fel neki, hogy nem voltam othon egy hétig.
Oké anya...nem baj.

Őrült Rajongó...| befejezve|Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang