Őrült Rajongó...| befejezve|

~15~

Egész úton hazafelé csak az elmúlt napok esemélyei játszottak le a fejemben sorba.
Amikor felszöltem a buszra, az a sok vita és kibékülés. Azt hiszem, hogy soha nem fogom elfelejteni.
Olyan mint egy álom. Egy gyönyörű álom aminek kicsit korán van vége és senki se tudja előre a folytatását...még én se.
Vajon látom még őt valaha személyesen? Ki tudja...
Az biztos hogy életem.végéig szobafogságban leszek...

Néhány óra mulva bekanyarodtunk az utcánkba, majd végül az udvarba. A sötétben csak az utcai lámpák fénye világította be a csendes környéket.
Becsaptam a kocsi ajtaját majd bementem a házba és szó nélkül az emeletre mentem a szobámba.
Bezártam az ajtót, majd kiültem az ablakba.
Fél óra elteltével kopogás törte meg a csendet.
Kinyitottam az ajtót majd visszaültem a az ablakba.
Anyu becsukta az ajtót maga mögött majd az ágyamra ült.

-Édesem beszéljük meg még egyszer. -kezdte anya

-Minek? Már kioktattál egyszer. -emlékeztettem a néhány órával ezelötti telefon beszélgetésünkre.

-Tudom...és sajnálom hogy úgy beszéltem veled. De beszéljük meg normálisan.

-Oké...

Megkért anya hogy momdjak el minden....na oké azért volt 1-2dolog amit kihagytam. De nagyjából a lényeget elmondtam.
Mérges volt rám, és ezt meg is értem.

-Oké kislányom, értelek. Ezért 2hét szobafogság. És még akkor engedékeny vagyok.

-Oks. De te is voltál gyerek...-kezdtem

-De ilyen akkor se csinálltam. -válaszolta azonnal.

-Na nee. Azt ne mond hogy te voltál a minta gyerek. Biztos hogy te is csináltál hülyeségeket. Valami óriási baromságot amiről tudtad, hogy nem szabad de mégis megtetted...Jó lehet hogyte nem feküdtél le a kedvenc előadóddal de...-anya meglepetten nézett rám és én a számra csaptam.

-MI? -kérdezte

-öhm..-nem tudtam mit mondani.

-Tudod te hogy hány éves az az ember? És hogy te hány éves vagy?? Az apád lehetne. Jézusom...Nyár véféig sehova nem mész! Vagy tudod mit?! A nyár további részét a nagyinál fogod tölteni. -mondta mérgesen.

-A temetőben? -kérdeztem csodálkozva.

-Van egy másik nagyid is. -válaszolt.

-Jaa...tényleg.

Az egyik mamám már 4éve meghalt. Apu nagyszülei még élnek. Igaz nem itt, de nem baj...Oaklandban.
Várjunk...a nagyi ott lakik ahol Billie is...ajjaj.

-És mielött még megfordulna a fejedben a gondolat. Igen az az énekes is ott él, de te felejtsd el hogy a közelébe mész! A nagyi házát el nem hagyod nyár végéig. Értve?

-Értve- mondtam csalódottan.

-Holnap reggel utazol. Addig pihenj. -adott anya puszit majd kiment a szobából.

Egész este forgolódtam. Kb hajnalni nemtudom hánykor sikerült elalidnom egy pár órára.
Reggel összepakoltam néhány ruhát és pár olyan dolgot ami kell..pl: telefon, töltő, füles, laptop...
Reggeli után elköszöntem aputól és anyutól a vasútállomáson majd felszálltam a vonatra.
Az ablakon néztem ki majd a fülembe dugtam a fülest és elindítottam az egyik lejátszási listámat...