Őrült Rajongó...| befejezve|

~3~

A délelött elég lassan telt el. Miután Billie-nek megmondtam a nevem sokat nem beszéltünk. Felkelt és az ágyába fekve kezdte nyomkodni a telefont. Szótlanul ültem a kanapén egy darabig, majd felkeltem és leültem Mike és Tré közé hogy majd ott szenvedek tovább.

-Na mivan Emili? -kérdezte Mike miután észrevette, hogy csendbe vagyok.

-Unatkozok. -mondtam. -Mindig ilyen a turné?

-Hát álltalában igen. De néhe szoktunk zenélni vagy filmet nézni. -válaszolt Tré.

-Aha. Az jó. -mondtam. -Nem akartok zenélni valamit?

-Most nem. -válaszolták mind a ketten egyszerre.

-Nemáár! -mondtam. -Ajj..ez így tök unalmas még mindig.

-Ha ennyire unod magad akkor ugorj ki az ablakon. -javasolta a ,,remek" ötletét Billie.

-Most miért vagy megint ilyen? -kérdeztem

-Milyen? -kérdezett vissza nevetve.

-Ne szórakozz Armstrong! -néztem le rá mikor az ágyához értem.

-Mert ha igen akkor mi lesz Coleman? -kérdezte és nevetve felnézett rám. Szemforgatva hagytam ott és inkább a kanapéra ülve kivettem a zsebemböl a telefonom, majd csatlakoztattam a fülesem és rámentem az első zenére amit bedobott a lejátszón. Ez kivételesen nem Green Day szám volt, de őket is nagyon szeretem. Persze a Green Day az első!

Lassan közeledett ismét az este.
Miután megettük a vacsit, ami mikróban melegített valami volt. Igazából fogalmam sem volt arrol hogy mit is eszek. De tök jó volt. Persze vagy százszor kérdeztem meg hogy ennek mi a neve, de mindig elfelejtettem.
Miután végeztem felkeltem a kanapéhoz sétáltam amire le is ültem. Egy darabig csak ültem és miközbe az instgrammot néztem hallgattam hogy miröl beszélnek elöl. Elsőnek Billie volt az aki befeküdt az ágyába, majd pár perc elteltével Mike is. A kanapén az oldalamra fordúltam és a fejem alá tettem egy párnát. Már majdnem elaludtam mikor Tré állt meg elöttem, majd betakart egy pléddel. Miután ezt megtettem felmászott az ágyára, mert neki Mike felett volt az ágya és ő is elaludt.
Miközbe kezdtem átgondolni hogy mi minden is történtik velem,egyre jobban kezdtem álmos lenni, majd végül el is aludtam.

Egész este fordolódtam a kanapén aminek az eredménye az lett, hogy a földön landoltam egy nagy csattanás kiséretében.
Visszakartam volna mászni a kanapéra, de valaki rámvilágított egy zseblámpával.

-Mit csinálsz?!? -hallottam egy fáradt és kicsit dühös hangot. Megfordúltam, dea zseblámpa fénye a szemembe világított és alig láttam.

-Én semmit. Csak leestem. -válaszoltam mikor már kezdett visszajönni a látásom.

-Jó de mi lenne ha aludnál?!? -kérdezte.

-És mi lenne ha nem a szemembe világíttanál?!? -kérdeztem vissza.

Billie kikapcsolta a zseblámpát...végre.
Visszafeküdtem a kanapéra, de mivel már nem voltam álmos inkább a fülembe tettem a fülesem és max hangerőn halgattam a zenéket.
Már vagy az ötödik dal mehetett a lejátszón, mikor valaki megállt mellettem. Kirántottam a fülsesem a fülemböl és a telefonom a hasamra tettem, ezzel sikeresen megvilágítottam a mellettem álló személyt.

-Miért? -kérdezte.

-Mit miért?

-Azért hallgatod max hamgerőn a zenéket mert az elöbb a szemedbe világítottam?