Fogadni akarsz seggfej?

Második fejezet

2.

Életem legrosszabb döntése volt, hogy azon a rohadt napon oda mentem Bencéhez. Akkor kezdődött minden. Mondjuk, ha igazat akarok mondani, eleve egy fogadás miatt mentem oda hozzá. A barátságunk egy fogadás miatt kezdődött. És aztán azzal is folytatódott. Annyi csodálatos (gyúnytenger) kalandot kaptam tőle, hogy meg se tudnám számolni. Ő a fogadásokban kreatív, én pedig a büntetésekben. A mi kapcsolatunk csak erre épül. Ez van, lehet kötözködni. Tudtam, hogy nem kellett volna beleegyeznem ebbe fogadásba. De egy Király sose futamodik meg. A büntetés a legrosszabb. Mármint ha nekem kell bűnhődnöm. Amikor Bence nyer, egy fintor fut végig az arcán, aztán pedig egy mindent tudó mosoly (ami már-már aranyossá teszi az arcát) amivel utána végig néz az előtte megbukó emberen. Arrogáns idióta. Tudom, hogy élvezi. Ez vagy valami nagyon morbid hatalomjáték a részéről, vagy csak egyszerűen mindig unatkozik. De ki lát bele a kis fejébe? (Én szívesen bele néznék. Vajon tényleg csak víz és sötét van ott benn nála?) Ha nem akarok hazudni, akkor ki kell jelentenem: Bence nem is olyan idióta, mint mutatja. (A seggfejet, a bunkót és az arrogáns hülye gyerek jelzőket nem lehet semlegesíteni, de az idiótát mindenképp.) El kell ismernem, jó büntetést adott. (Nem mintha ez segítene...) Két teljes hétköznap (tanítással!!!) amin végig el kell tűrnöm. Ez oltárian kínos lesz...

Oké. Első nap. Nem lesz ez nehéz (pfff nagyon elhittem).

A padomra készítettem ki a cuccaimat és próbáltam nem koncentrálni a mögülem jövő cuppogásra. Vajon Bence még mindig a Blankával van, vagy talált magának egy új Lizát? Hirtelen egy erőteljes mozdulattal valaki lelökte a cuccaimat a földre (halááááál) és ráült a padomra (dupla haláál). A fejem betorzult, a düh pedig elöntötte az egész testemet, ahogy felnézem a cucc gyilkoló faszfejre.

- Szia szivi! –köszönt Krissz. Röviden? (Mondjuk a pletykák szerint, ha róla beszélünk csak a rövid jelzőt tudjuk említeni khmmm)

Szóval Krissz. Mint valami tökéletes barbie Ken. Ami a legrosszabb, hogy ezt ő pontosan tudja magáról. A tipikus páva gyerek, a fura hip hop sapival (Vajon Bencének hogy állna?), ami a szőkésbarna haját takarja. A lányok álma (bla bla bla mindjárt hányok). De nem az enyém. Totál nem az esetem. Ahogy a cigi és a mentolos rágó szagú lehelete megcsap, miközben felém hajol. Határozottan nem szexi. (Khmm hányinger) Sose értettem, hogy a fél iskola miért van oda érte. Ja, motorral jár, ja, sportol is, ja, még menő is. (Kinek hazudsz drágám? Neked is bejött kilencedikben...)

- Cső. Felemelnéd a segged a padomról? Vagy felvennéd a cuccaimat? Az illemszabályt csak látásból ismered?

- Milyen harapós ma valaki. –hajolt egészen az arcomhoz Krissz.

Már a gondolat is undorító, hogy én valaha is megcsókoljam ezt a köcsögöt. (Akkor már inkább Bencét. Vajon még mindig a Blankával smárol?)

- Felvennéd a tankönyveimet? –tudtam, hogy mire megy ki a játék.

Addig idegesít, amíg én hajolok le a cuccomért. Akkor pedig tökéletesen HD-ben csodálhatja a seggem. Seggfej! (badumm tsss)

- Rossz kedved van napsugaram? –megakarta simítani az arcom, de elhajoltam. (Abból te nem eszel!)

- Addig jó volt, amíg ide nem jöttél. –Krissz arca meg se rezdült az elutasítástól. (Ez most komoly? Takarodjon már! Valaki? HELP!)

- Milyen kis haragos vagy madárkám! Bejönnek a tüzes csajok –jelentette ki megvillantva a tízből tízes vigyorát. (Najó, komolyan mondom. Hova hányjak?)

- Najó. Komolyan mondom, hova hányjak? –szólalt meg egy hang, aki határozottan nem én voltam.

- Hozzád kiszólt faszfej? –Krissz a kedves hangnemből egy pillanat alatt váltott a gyilkosba.

Bence halál nyugodt arccal meredt vissza rá, miközben én úgy éreztem magam, mint egy hercegnő, akiért a hercegek küzdenek. Csakhogy kurvára nem volt kedvem hercegnőt játszani. (Köszönöm szépen, de megtudom védeni magam egyedül is.)

- Jelenleg éppen te ősember –röhögött kínosan Bence.

- Mitől vagy így elszállva? Lufit dugtak a seggedbe?

- Ahelyett, hogy egymást kritizálnátok, felvehetnétek a cuccomat. Csak egy tipp –jelentettem ki a számomra legfontosabb dolgot.

De a két srác konkrétan leszarta, hogy mi is lenne a feladatuk. Úgy tűnik ez a viadal még se rólam szól. Így hát, mivel nekem nem volt részem ebben a csodálatos (csak úgy csöpög a gúny) veszekedésben, visszaültem a helyemre és elővettem a telefonomat. Miközben végigpörgettem az instát, a facebookot és a twittert néha-néha felpillantottam és bele hallgattam a Bence versus Krissz szókaratéba. Elhangzott a sport, a tanulmányi átlag (mih? Ezek szoktak tanulni?) és egymás anyázása is (na, mindjárt más).

- Pff. Nem pazarlom az időmet idiótákra. Majd felhívlak Eszter! –csörtetett el Krissz.

- Inkább ne –legyintettem fel se nézve a telefonomból.

- Jól vagy? –karolt át Bence.

- Már mért ne lennék? –raktam el a telefonomat.

- Hát mert tudom, hogy nem bírod ezt a gyereket.

- De megtudtam volna magam védeni!

- Ja, pontosan ez jött le a fejedről –röhögött az én drága megmentőm.

- Hogy hogy engem figyeltél és nem a Blankára koncentráltál?

- Ki az a Blanka? –azt hittem viccel, de az arcáról nem ez jött le. (Most tényleg idióta vagy csak megjátssza?)

- A barátnőd te hülye –nevettem.

- Ő nem Liza?

- Van valami különösebb oka, hogy minden barátnődet Lizának hívod? –ez a kérdés már rég óta foglalkoztatott.

- Elég nekem két nevet megtanulni Törpilla. A Liza meg az Eszter pont ki tölti a memóriám.

- Ha velem járnál, én is Liza lennék? –Bence közel hajolt és megcsapott a szokásos csokoládés kókusz illat.

- Téged soha se kevernélek össze senkivel –elmosolyodtam és becsuktam a szemem.

(Most komolyan csókra várok?) Arra viszont nem számítottam, hogy Bence pont olyan gonosz amilyen én voltam.

- Ugye nem felejtetted el a büntetésed? –suttogta a fülembe én pedig legszívesebben pofán vágtam volna. (Hogy tehette tönkre ezt a pillanatot?)

A teremben megszólalt a szünet végét jelző csengő, én pedig vörös fejjel hajoltam el a legjobb (legszemetebb) barátomtól. A sors iróniája, hogy ezen a csodálatos kémia órán Bence és Blanka mellett ülök. Bence halál lazán feltette a lábát az asztalra és a szemét becsukva hátradöntötte a fejét. Blanka ezt a pillanatot választotta, hogy az én örcsibarcsim háta mellé lépjen és minden kertelés nélkül megcsókolja. Bence szeme kipattant és az ölébe húzta a barátnőjét (aki nem én vagyok). A kezemet összeszorítva hajoltam le a cuccomért, amit két majomnak nem sikerült felvenni (ugyan mit vártál? Boldog befejezést? Pff kis naiv). Az egyiknek barátnője van, a másik meg csak szimplán seggfej. Ugyan! Visszaültem a helyemre és próbáltam nem figyelni a mellettem lévő cuppogásra (déjá vu).

Őszintén remélem, hogy a következő fogadásban végre Bence fog veszíteni. Kitaláltam a számára tökéletes büntetést.