Fogadni akarsz seggfej?

Tizenhetedik fejezet

17.

A cipőm halkan kopogott, ami némi magabiztosságot kölcsönözött nekem erre a rövid időre. Talán, ha népszerűbb lennék. Magasra emeltem a fejem (pont úgy, ahogy anya szokta) és életkedvet erőltettem az arcomra. Az emberek utánam fordultak a folyosón, miközben én úgy viselkedtem, mintha észre se venném a kukkolókat. Feszengtem. És mit tesz egy lány, amikor kényelmetlenül érzi magát? Pletykál. (Igazából Bencét ez sokkal jobban foglalkoztatja, mint engem valaha...) Hol lehet azt a legjobban?

A női mosdó felé vettem az irányt, hogy elintézzek pár dolgot. Első és legfontosabb: megnézni a pólómon virító mustár foltot, ami valószínűleg tökéletesen beleszáradt Zselyke ruhájába. Kettő: szájfény. Újabb Király dolog, amiről nem tudtam leszokni. Azt mondják, hogy ha a sminked nincs elkenődve, akkor az életed is teljesen rendbe van. Szinte hallom anya magas hangját, ahogy nyolcadikban a kezembe nyom egy muffin (totál Törpilla mentes) színű darabot és azt suttogja: „az embereket csak a külső érdekli. Ha nincs elkenődve a rúzs, akkor biztos boldog vagy. Nem szabad, hogy lássák a hibáidat, Kincsem. Nem lehet." Talán, akkor értettem meg, hogy hogyan is működik a mi kis családunk. Talán, akkor jöttem ré, hogy miért is figyelünk ennyire a külsőségekre.

Táskával együtt léptem be a fülkébe és kotorászni kezdtem a gyógyszereim után. A másnaposság totálisan nem nekem való. (Soha többé nem iszom!) A táskámban még a tegnapi felesleges matek és német füzetek is benne voltak, ami megmagyarázta, hogy mitől is ilyen rohadt nehéz a táskám. Elkezdtem a padlóra kipakolni a tankönyveket, hogy végre megtaláljam azokat a kis rózsaszín tablettákat, de akkor éles és szörnyen nyavalygós hangokra lettem figyelmes.

- Túl extrém ahhoz, hogy igaz legyen!

- Jaj, már! Tuti csak egy pletyka.

Megforgattam a szemem, de aztán rájöttem, hogy pont ezt akartam. Idétlen (és kevés igazságtartalmú) történeteket hallgatni olyan emberekről, akiket ismerek. Már erre van a wc, nem? Rég nem a szükségletekről van szó.

- Hallottatok a csajról, akiért ma verekedtek?

- Mi? Ki? Miért nem meséltétek ezt előbb?

- Na. Figyi, ismered azt a végzős ördögűzős lányt? Tudod... akiről terjed, hogy listát ír.

- Azt a gazdag? Hogy is hívják? Edina?

- Király Eszter te idióta! Annak a menő ügyvédnek a lánya!

Leültem az ülőkére és kíváncsian hallgattam, hogy mit költenek még hozzá a tízedikesek a sztorimhoz.

- Vágom. Szóval... Érte verekedtek?

- A Sebők meg a Krissz. Elhiszed ezt? Két hiper helyes srác, azért a békáért! –kezdtek nevetni.

Unottan kezdtem összepakolni a cuccomat és felkészülni a nagy belépőmre (kilépőmre a fülkéből).

- Akkor egy szerelmi háromszögről maradtam le?

- Állj! Még nincs vége! Az van, hogy a Sebők ugye a legjobb barátja...

- Szerintem abban azért vannak extrák is –köhögte az egyik lány.

- Akivel mindig fogadnak! Tudjátok...

- Jaja. Nem tom mit esznek egymáson. Tök undi az egész.

- De valaki beköpte a fogadást, ami szerint Esztinek mindenre igent kell mondani.

- Haha! Vagyis ribanc lett belőle?