Fogadni akarsz seggfej?

Tizenkilencedik fejezet

19.

Feszült csend ölelte át a szobát. Tegnap nem tűnt ennyire félelmetesnek az iroda. (Amikor azt hitted, hogy Bence és Gitta néni járnak...) Ugyanabban a székben ültem, ugyanúgy Bence mellett. De ő nem kerülte a pillantásomat, ami némileg oldotta a csendet. Ellenben Gergő csak úgy árasztotta magából a negatív hangulatot. Valóban mérges volt rám. (Van oka is rá!) Mikor bevonultunk ebbe a lyukba, próbáltam szót érteni vele, de nem sikerült. És, ha nem lett volna elég egy rosszkedvű jellem, itt volt apa is. (Kösz szépen karma! Ezt jól összehoztad.) Álltak a szoba két oldalán, minél távolabb egymástól, én pedig legszívesebben a falba vertem volna a fejem. (Oké, hogy nem egyezik a véleményem A Királyok élhetésével, azonban nem durcizok be, ha megjelennek a szüleim.)

- Elnézést a késésért. Még meg kellett találnom Simont –utalt a kilencedikes díjátadó srácra.

- Semmi baj Gitta –válaszolt apa. A karcos hangja fintorgásra késztette Gergőt.

- Szóval –pillantott rám és Bencére a nő –Gondolom, tudjátok, hogy miért vagytok itt.

- Szerintem, ha tudnák, nem vágnának ilyen retardált arcot –kotyogott bele a bátyám a kezdődő szentbeszédbe.

- Fiam! Ne szemtelenkedj! –szólt rá apa.

Hátrapillantottam a bátyámra és megráztam a fejem. Azonban, ő is ugyanazokat a dühkezelési géneket örökölte, mint én. Elsápadt és a lehetőségeihez mérten próbálta elnyomni a kitörni készülő orrkánt.

- Vagyis MOST a fiad vagyok? –gúnyos és halk nevetést hallatott, amitől kirázott a hideg. –Ez vicces.

Gitta néni aggódva a két „felnőtt" között járatta a szemét, mire csak sóhajtva bólintottam, hogy ne is próbálja őket fegyelmezni.

- Gondolom, a díj miatt lógjuk az énekórát. Amúgy miért is kell végzősként eltűrni azt az órát?

- Ha mondjuk, nem lógnád ennyiszer, talán hangod is lenne –suttogtam vigyorogva Bencének.

- Nem tudom, hogy mit csináljak veletek –sóhajtott Gitta néni és hátra dőlt a székében. –Verekedés, órák zavarása, megint verekedés, egy díjátadó zavarása. Büntető munkára küldenélek benneteket, de miután legutóbb, amikor ezt tettem, mind a wifi, mind a biztonsági rendszer fel volt törve –nézett a szemüvegén keresztül Gergőre is.

- Hidd el Gitta néni, Krisztián minden egyes sérülést megérdemelt –vontam meg a vállam, mire Bence összevont szemöldökkel bólogatott.

- Sebők! Mire tanítod te a lányomat? Csak a bajba viszed! –próbálta fegyelmezni apa, mire az örcsibarcsim csak röhögve megrázta a fejét.

- Valamit nagyon félre tetszett érteni Király úr.

- Ezt mire véljem? Eszter?

- Azt mondtátok, hogy csak akkor menjek bele verekedésbe, ha én nyerek. Ez történt –rántottam meg a vállam apára se nézve. –Amúgy meg Gitta néni. Nem zavartuk a díjátadót. Szerintem Bence jól felpörgette a hangulatot és jó ajándékot adtunk Cserepes tanárnőnek. Te még nem vetted észre, hogy milyen szomorú évről, évre?

Gitta néni zavartan megtörölte a szemét, miután újra átgondolta a tettünket.

- Ezt nem szabadna mondanom, de ebben az esetben büszke vagyok rátok –kacsintott. –De ez nem semlegesíti a többi tettet, amivel megszegtétek a házi rendünket.