Fogadni akarsz seggfej?

Negyedik fejezet

4.

Imádom a tanárokat. Imádom az iskolát. Imádom a legjobb barátomat. Imádom az egész világot. (Ugye érződik az irónia?) Az, hogy az igazgató már névről ismer elég ijesztő. Az, hogy az igazgató valamilyen szinten a rokonom, még ijesztőbb. Az, hogy Katona igazgatónő (alias Gitta néni) fél óráig tudott beszélni egy levegővel, az előző kettőnél is jobban megrémisztett. Ilyenkor a homlokát kidudorodik egy ér, ami minél jobban kiabál, annál nagyobb és nagyobb. (Bencével egyszer azon is fogadtunk, hogy ki tudja addig hergelni, amíg villám alakú lesz. Akkor persze tudtam nyerni...) Szeretem figyelni az embereket, amikor mérgesek. Olyan megnyugtató látvány, hogy senki sem tökéletes. Utálom, hogy Bence még mérgesen is nyugodt tud maradni. A valódi érzéseit és gondolatait sosem írja ki nagybetűkkel a fejére. Sosem, tudtam úgy kontrolálni magam, mint ő. Bence egész egyszerűen a képébe röhög a dühnek. (Engem meg a düh csak úgy pofán rúg. Hát nagyon jó.)

Gitta néni még mindig nagyban magyarázott („az ünnepekkor nem ilyen vagy", „miért nem tudod, a minimális tiszteletet megadni a tanítóidnak?", stb), amikor az ajtó kinyílt és megjelent az én legjobb (mit keres ez itt?) barátom.

- Gitta néni, hogy tetszik lenni? –vigyorgott rá az én nagynénimre.

Az arca semmi megbánást nem mutatott, szinte sugárzott róla az életöröm. Az nem meglepő, hogy igazgatóiba küldik, sőt az sem, hogy ő is névről ismeri a tanárokat, de az öröm az arcán. Az a fintor és a mindentudó mosoly. Valamit tett és elképesztően büszke volt rá.

- Sebők Bence? Mit csináltál már megint? –Gitta nénin látszott, hogy komolyan nem tudja, hova tenni a helyzetet.

Az én örcsibarcsim viszont egyáltalán nem úgy reagált, ahogy számítottam. Rám pillantott és hirtelen az arcára fagyott a mosoly. Lerogyott az igazgatói asztal előtti másik székre miközben felhúzott szemöldökkel meredtem rá. (Úgy tűnik, hogy ez a két hely is nekünk van fenntartva. Nem most fordul elő először, hogy itt kötünk ki...) Egyáltalán nem értettem, hogy mi baja van. Viszont az egyértelmű, hogy nem hitte, hogy még itt leszek. Érdekes. Jó gondoljuk végig. Nem lehet itt fogadásból (amiatt itt vagyok én), nem lehet itt verekedésért (ahhoz dühösnek kéne lennie), nem lehet itt nyilvános smárolás miatt (akkor vigyorogna, és Blanka zöld körömlakkja díszelegne az arcán). Ezek után egyetlen lehetőség maradt: viszonya van Katona igazgatónővel. (Jézusom. Most nagyot csalódtam benne.)

Csalódottan néztem az én legjobb (legszabályszegőbb) barátomra. (Most komolyan? Egy tanárral kapcsolat? Amikor itt vagyok én? Mármint Blanka. Elnézést, nyelvbotlás.) Hiába próbáltam szemkontaktust teremteni Bencével, ő látványosan kerülte a tekintetem. (Szóval igaz. Ez nem hiszem el!)

- Úgy látszik, a tanárok nem feltétlenül kedvelik, ha egy diák megkérdőjelezi a döntésüket –adott át egy papírt az én legjobb (leg'nagynénivelkavarós'bb) barátom.

Az nyilvánvaló volt, hogy Bence nem akarja kifejteni hangosan mit is tett. Az már kevésbé, hogy miért. Mert itt vagyok? (Khm egoizmus.) Mert igazából nem is történt semmi? Mert igazából a lapra egy randevúra hívás van? (Fuhj!)

Gitta néni felvont szemöldökkel olvasta végig a papírt. Felnézett és rápillantott Bencére, aki csak megrázta a fejét, aztán rám. Kérdőn nézett. Valahogy úgy, mintha azt kérdezné: tényleg tudni akarod? Én biccentettem.

Katona igazgatónő sóhajtott, felvette a szemüvegét és elkezdte felolvasni a lapot.

- Katona Brigitta részére. Sebők tiszteletlenül beszélt velem és kétségbe vonta a döntésem Király kiküldése ügyében. Megkérdőjelezte a pedagógusi és tanári diplomáimat, valamint obszcén módon illetett engem és édesanyámat is. Kiállt Eszterért, amit még becsülnék is, ha nem olyan tűrhetetlen módon tette volna meg. Pár idézés a mi kedvenc Sebőkünktől: „Nem vágom magát, mit kell ezen ennyire pörögni?" „Már elnézést, nem akarom megbántani meg semmi, de menjen már az anyjába!" „Ha annyira büntetni akar valakit, büntessem engem." „A kémia nem fontos tantárgy. Baromira nem fog érdekelni se most, se máskor." Jelezném, hogy Sebők viselkedése megszegi a házirendet az alábbi pontokban: tiszteletlen a tanárával, csúnyán beszél, valamint nem képes felfogni, hogy az asztalon nem a lábát kéne tartania és nem aludnia. Én a legfelsőbb büntetésben részesíteném, esetleg fegyelmi tárgyalásra küldeném. Sőtnellesz Józsefné, kémia szakos tanárnő.

Bence szemét forgatva nézett rám, amikor nevetni kezdtem. (Most komolyan, mit hittem? Gitta néni és Bence? Ez nagyon beteg.)

- Én nem gondolnám, hogy fegyelmi tárgyalásra kéne küldenem titeket.

Összehúztam a szemöldököm. –Minket?

- Igen titeket Eszter. Sérülést okoztál az osztálytársadnak, bántó szavakat mondtál egy tanárodnak és tiszteletlen módon fejezted ki a véleményedet. Nem hinném, hogy ezt büntetés nélkül hagyhatnám. Nem is akarom. Szaktanári. Mindkettőtöknek. Valamint, kitakaríthatnátok iskola után az ötvenhetes termet. A biológia tanár születésnapját fogjuk hétvégén ünnepelni.

- És nekünk kell kitakarítani? Ne már Gitta néni! –nyavalyogtam. (Takarítani? Bencével? Ez a karma?)

- Nekem a fegyelmi tárgyalás is megfelel.

- Akkor takarítunk. Hurrá! –vágta rá rögtön az örcsibarcsim.

A plafonra emeltem a szemem és próbáltam átgondolni az eseményeket. Gitta néni valószínüleg, ahogy kilépünk az irodából rögtön küld egy SMS-t Anyunak. (Nagyon jó...) Valószínűleg idén megbukok kémiából. (Fantasztikus...) Az a jó, hogy ma Anya úgy se tud velem elbeszélgetni a magatartásomról. Ma este Gergőnél alszom.

Igen, tudom. Felelősség. Válogasd meg a barátaidat. Ne barátkozz balhés gyerekekkel. Ne beszélj csúnyán. A klisék, amiket mindenki ismer. Amiket mindeninek megtanítanak. Anya egyszer eltiltott Bencétől. Egy nagyon durva fogadáson voltunk túl, amit a szüleim (hogy is fogalmazzak szépen?) nem szorgalmaztak (khm cenzúra). Miért akarják az emberek mások kapcsolatait szabályozni? Összeterelni az embereket kis szobákba, egymásra kényszerítve, mesterségesen teremteni a barátságot. Az első saját döntésem az volt, amikor először fogadtam és először mentem oda Bencéhez. Én döntöttem úgy. Én akartam úgy. Nem a szüleim. A fogadás az, amiben dönthetek. Ez az egyetlen, amiben dönthetek. A Király családba tartozni tényleg nagyon felemelő (király). Innen csak egy módon szabadulsz: megfutamodással. De mind tudjuk, hogy egy Király sosem futamodik meg. A bátyám még is megtette. Király Gergő az első ebben a rohadt családban, aki átszegte a mittomén' hányadik dédnagyapám szabályait.

Ha most ez olyan szívszorító történet lenne családi drámákkal (fuhj), eltitkolt testvérekkel (fuhj), meg Esmeralda-Rodrigo-Géza (sorry nem jut eszembe több spanyol név) szerelmi háromszögekkel (fuhj), akkor azt mondanám, hogy Gergő ki van tagadva. Pedig ez nem így van. Néha ünnepekkor benéz, de amúgy én megyek hozzá. Egy kitagadós sztoriban a szüleim kerülnék a bátyámat, a való életben pedig pont fordítva.

Mikor ezt a család drámát kifejtettem Bencének egyszerűen csak kijelentette, hogy nem akar nálunk ünnepelni semmit („De szar lehet nálatok a hangulat!"), aztán csak mosolyogva átölelte a vállam és megcsapott a kókusz és csokoládé illat. Pontosan tudtam, hogy lehet, hogy most kedves, de az esti pakolászásnál biztos, hogy nem lesz ilyen nyugodt. (Mindennél jobban utálom Gitta néni hülye ötleteit!)