Újra Beacon Hillsben{Isaac Lahey}

1.fejezet-Újra itt

-Anya nem akarok visszamenni oda, azóta nem láttam Scottot hogy hát igen hogy...elköltöztünk. Voltam vagy 10 éves azóta nem is láttam! Kéérlek!-könyörgök anyának a Beacon hillsi reptéren,mert nem szeretnèk  visszajönni Beaconbe-Imádtam New York utcáit!
-Kedves Louisa ne hazudj kérlek ki nem állhattad, és ha a több órás repülőúton nem volt gondod akkor itt se legyen!-mondja anya szigorúan. Ő és Melissa nagyon jóban lettek, az én apukám és Scott apukája testvérek csak aztán Scott szülei elváltak, azóta nem láttam őket. Anya és Mel tartják a kapcsolatot így fogunk most hozzájuk költözni. Az én apukám Sam,elhunyt, az eset a mai napig tisztázatlan.
-De mindjárt meglátjuk őket úgyis,emiatt nem kell aggódnod.-mondja anya.
-Köszi, mamci...nagyon bíztató vagy...mindjárt meglátom azt akinek az összes titkom elárultam.-mondom szarkasztikusan. Minden dolgot megosztottam Scottal, amit egy 8 éves fontosnak talált. Csak hogy beszélgethessen azzal akit a legjobban kedvel a világon. Minden héten legalább egyszer írtunk a másiknak amíg ő 15 éves nem lett azóta nem ír csak a szülinapomkor.
-Hát kedvesem ciki van a bablevesben mert biza' hétfőtől neked is iskola van.-veregeti meg a vállam anyu.
Amire én válaszul csak egy vicsort küldök.
-Ciki? A bablevesben? Elveszed a szövegeimet?-vonom fel a szemöldököm hitetlenkedve.
-Hát hogy a viharba ne?!-kérdezi mire csak elnevetem magam és aztán együtt nevetünk.
-Hol találkozunk Melissáékkal? Náluk? Tudják hogy ma jövünk? -szeretem anyát de a memóriája olyan, mint egy aranyhalnak.
-Persze, hogy tudják, és náluk találkozunk 12-re megy oda a költöztető is és fél 12 van szóval jó lenne belehúzni mert mire megkapjuk a csomagokat meg mire fogunk egy rendes taxit.-ecseteli amikor levesszük a kézipoggyászainkat a szalagról. Ezt a kedves jelenetet megmosolygom,kicsit szétszórt édesanyám van. Magamban elmormolom  annyiszor azt az egy imát amit ismerek, hogy már bolondnak néznek a járókelők. Azért imádkozom, hogy legyen még fél órám átgondolni,  mit is fogok én mondani akkor, ha odaérünk a házhoz. Hátha lerobban a taxi, esetleg egy hatalmas vihar lesz. Az időjárás már kezd őszies lenni,hátha szerencsém van. Anyával kimegyünk a forgóajtón amin visszafordulok csak hogy még egy kört mehessek. Fogunk egy taxit és anya lediktálja a címet és elhajt a reptérről a sofőr.

♡

-De nem akarok visszajönni anya! 17 leszek...12 hónap múlva halál érett vagyok!-hisztizem-Jó...oké ezt még én se gondoltam komolyan.- mondom anyának az autóban, most esik le igazán hogy ezentúl itt fogok élni. Ráadásul semmi nem történt és még csak dugó sem volt.
-Soha többet nem imádkozom.-mormogom az orrom alatt. A taxi lekanyarodik az utcában ahol a McCall család lakik és leparkol, anya kifizeti és kicsatoljuk magunkat.
-Egyébként is, Scott még edzésen van.-mosolyog anya és kiszáll az autóból a ház előtt. Nem hiszem el, hogy újra itt vagyok. Nem hiszem el hogy anya tudja hogy Scott miatt vagyok ideges. Nem hiszem el hogy mindig mindent jobban tud!
Imádom az anyukámat! Nem valami magas, rövid barna hajú barna szemű, vékony egyszerű de csodálatos nő,nagyon szeretem. Amíg kikászálódok a járműből és beviszem a bőröndjeinket-elvégre ideköltözünk.- addig anya csenget.
Melissa kinyitja az ajtót és nagyon megörül a barátnőjének. Aztán bezárom a kocsiajtót és én is odamegyek.
-Szia Melissa!- kiáltom és jó szorosan megölelem, az egyetlen elviselhető dolog a városban az Melissa.
-Szia kicsim! Majd mesélj de most gyertek beljebb,-belépünk a házba és kellemes "McCall" illat fogad minket.
-Scott majd jön valamikor erre a két napra szabadnapot vettem ki úgyhogy addig minden okés lesz! Elvileg.-mosolyog ránk. Meghallunk egy dudaszót kintről.
-A költöztető!-sikkant anya és kirohan.
-Mostanában mindig ilyen?-kérdezi Melissa anya felé biccentve.
-Mindig pörög, szerintem jól viseli, de amikor meg tudta hogy itt is van állás ajánlata leállíthatatlan volt. Egyből téged hívott-válaszolok kedvesen.
-Te is megváltoztál ám, Lou! Hosszú barna haj, barna szem, és a stílusod legutóbb még gyerek holmikban nyomtad most pedig virágmintás magassarkú virágmintás hosszúujjú felső, egy fehér farmer. Magasabb lettél,te lány! El sem hiszem...amikor legutoljára láttak még nagyon pici voltál! Meg hát az alakod!-ámuldozik.
-Hát igen.-nevetek kínomban.
-Te kövérnek gondolod magad? Ne aggódj nagyon jól nézel ki, legalább nem egy elöl deszka hátul léc csaj vagy!-mosolyog a nagynéném.
-Oh, hát ez nagyon kedves.-mosolygok vissza bátortalanul. Beszélgetésünket a költöztető zavarja meg.
Felhozzák a holmijainkat az emeletre és mikor végzünk lemegyünk meginni egy kávét.
-Na és, hogy vagy Cassy?-kérdezi Melissa anyát.
-Egyre jobban.-mondja és nyugtatóan elmosolyodik.
- Ennek örülök na és egy új barát vagy valaki?-kérdezi Mel.
-Hát még korainak érzem, de én így most jól vagyok.-mondja anya mosolyogva.
-Na és te kisasszony?-fordul hozzám Melissa.
-Én?-lepődök meg és magamra mutatok aztán magam mögé nézek amire Mel csak szemforgatással válaszol, aztán odamegyek hozzá és megpuszilom bocsánatkérően. Ezzel kikerülve a számomra kellemetlen témát.
-Na és te? Jó pasik Beacon Hillsben?-kérdezi anya a szemöldökét vonogatva.
-Vannak, de hát nincs rá időm.
-Naa!-mondjuk egyszerre anyával.
-Jól van, jól van!-teszi fel védekezően a kezét.-Én bemegyek elmosogatni.
-És közben megbeszéljük az anyagiakat!-folytatja anya. Mel nem tudom sejti-e de azért nem vettünk saját házat mert Melissa a pénzt nem fogadná el de így legalább segíthetünk és nem úszik el a házuk,ami mostmár a mienk is. Bemegyek és körülnézek a helyiségben, örömmel nyugtázom, hogy nem változott semmi. Felmegyek a lépcsőn a kiakasztott képeket nézegetve, az egyiken én is rajta vagyok amikor még 8 voltam Scott pedig 10. Fent is körülnézek majd belépek a hálómba.

-Sziasztok!-hallok meg egy mély hangot miközben a rózsaszín falú világosbarna bútorzatú szobámban pakolászok. Belenèzek a szekrényem ajtaján lévő testtükörbe, ellenőrzöm a kinézetem és a tőlem telhető leglassabb mozdulatokkal elindulok a lépcsőn.
-Szia Scotty! Azta! Milyen jól nézel ki! Az ott egy tatoo? Hű, nagyon jól nézel ki!-hallom meg lentről anya hangját, hasonlóan beszél Scotthoz mint Melissa hozzám 1 órája.
-Hát,köszönöm.-mondja kedvesen nem látom de szerintem megölelik egymást.
-Te is remekül nézel ki Cassy.-mondja Scott.
Leérek a lépcsőn Scott háttal áll nekem de Melissa egyből észrevesz és rámmosolyog. Scott megfordul a tengelye körül és végignéz rajtam. Amikor legutoljára láttam ő 12 volt én pedig 10, nagyon sokat változtunk, ő elképesztően jól néz ki, én meg...én meg...nem. Scott rendesen ki van gyúrva elképesztően helyes és van egy tatoo a karján.
-Öhm...szia Lizi...-kezdi el bizonytalanul. Nagyon rég nem hívott senki Lizinek.
-Scott...helló.-mondom egy bizonytalan mosollyal. És elindulok felé remegő tagokkal majd megölelem.
-Hát gyerekek, ez ennél kínosabb nem is lehetne.-csapja össze a tenyerét Melissa mire anya egyetért vele és nevetni kezdenek.
-Louisi mennünk kellene a suliba papírokat intézni-mondja anya mentve a menthetőt.
-Ide fogsz járni? Ez király.-mondja Scott meglepődötten.
-Igen, az.-mondom mosolyogva és felkapom a kabátom a cipőm és anyával elköszönve kilépünk az ajtón.
Elképesztően hideg van idekint. Szeptember második hete kezdődik 1 nap múlva így az én iskolakezdésem is.
-Elkértem Melissa kocsiját. Úgyhogy így gyorsabban megjárjuk. Az igazgató csak miattunk jött be szombaton.-mondja és beülünk az autóba. Nincs olyan messze a ház az iskolától így gyalog is be fogok tudni érni időben. Az úton csak a suliról beszéltünk. Anya lefékez és kiszállunk az autóból.
A Beacon Hillsi iskola épülete elkèpesztően nagy ennek ellenére pedig barátságos. A bejárat előtt egy mosolygós színes bőrű magas ember vár. Ő az igazgató, körbevezet a hatalmas sok termes lacrosse pályás iskolában. Szombat dèlután a jövőbeli iskolámban...nem is tölthetnèm jobban az időt.
A papírmunka egy borzalmasan unalmas fél óra, utána megkaptam a szekrényem kódját és helyét és a tankönyveimet majd anyukámmal tanszerekkel megpakolva lépünk ki az iskola ajtaján.
-Ne legyél ennyire zavarban.-mondja anya.-Ez csak Scott az unokatestvéred.-mosolyog miközben beül az autóba.
-Tudom, és rémesen hiányzott már,de úgy megváltozott.-nevetek kínomban és anya elindítja motort és elindul.
-Te is észrevetted? Eszeveszetten jól néz ki! Kèsz mázlista a barátnője.- amint ezt kimondja meglepetten nézek rá-Mert az is van neki azt hiszem Mirának hívják, nem, nem,Kirának! És annyira hihetetlenül kedves és jószívű egy igazi férfi lett belőle. Nem kell izgulni, rég nem találkoztatok de most újrakezdhetitek.-magyaráz nekem és leállítja a motort a McCall ház előtt. Valahogy egy nagy kő esik le a szivemről és sokkal nyugodtabb vagyok. Anya ehhez nagyon ért, az emberek megnyugtatásához. Bemegyek a házba és felbaktatok a lépcsőn anya Melissához megy, leteszem a cuccokat az íróasztalomra és elkezdek elpakolni amikor kopognak az ajtómon, Scott az. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a nyakába ugrok és eldünnyögöm, hogy hiányzott.
-Te is nekem. Nagyon megváltoztál. Mi történt veled, jól vagy apukád halála óta?-kérdezi, kicsit meglep mert aggodalom volt a hangjában. Mintha tudná milyen elveszíteni valakit, de remélem vele nem történt ilyesmi.
-Rendben vagyok, még nem teljesen de igyekszem.-mosolygok.-De ha már változás, mik ezek a karizmok?-nézek rá a bicepszére és megnyomkodom. Leül az ágyamra és pont úgy beszélgetünk mint 10 éves korunkban. Scott 2 évvel idősebb nálam és mintha nem csak az unokatestvérem lenne, hanem a bátyám. A kérdésem megmosolyogtatja.
-Rengeteg minden történt velem mióta elköltöztél.-mondja sejtelmesen.-Ezek pedig-néz a bicepszére-Lacrossezom a csapatban.-mondja mosolyogva és hátradől az ágyamon. Odamegyek mellé és így együtt bámuljuk a plafont.
-Sajnálom hogy nem kerestelek, de most szeretnék ezen változtatni.-mondja.
-Semmi baj, csak jó lett volna tudni hogy miért.-mondom.
-Fenekestül megváltozott az életem.-mondja és elgondolkozik.
-Megbocsájtok-mosolygok-De azért be kell pótolnunk 6 évet.-nevetek.
-Feltétlen.-mosolyog. kedvesen ő is.
Hirtelen anya dugja be a fejét a nyitott ajtón.
-Ohh, jó így látni titeket, egyébként gyertek le kész a kaja.-felállunk és lemegyünk az ebédlőbe. Scott előreenged.
-Ohh,micsoda úriember.-mondom és pukedlizem egyet. Scott mosolyogva megforgatja a szemeit és letessékel.

A nap további része pakolászással tel és beszélgetéssel. Scott kívűlről változott rengeteget. Belülről ugyanaz a jószívű,kedves, ember akit itthagytam 6 éve de a szeme nem
úgy csillog mint régen,van benne valami...valami más, ilyen gondolatokkal szenderülök álomba tudván hogy ezután már csak jobb lehet az ittlét.