Újra Beacon Hillsben{Isaac Lahey}

16.fejezet-Már azt hittem

2 nap telt el azóta, hogy Isaaccel rajtkaptak minket a csókolózáson. Végre teljesnek érzem az életemet. Annyira jól megvagyunk együtt, legalábbis szerintem. Isaac ott lakik nálunk így minden nap annyiszor látom ahányszor szeretném. Mondjuk néha még mindig Dereknél tölt délutánokat. Elbambulva sétálok a folyosón az öltöző felé. Végre az utolsó óra is eljött.
-Szia, szombaton buli nálam.-jön be Lydia Maliaval miközben veszem át a felsőmet.
-Szia, szombaton buli lesz, remélem el tudsz jönni.-fordul oda hozzám.
-Nem biztos.-mondom.
-Akkor neked kötelező, és nincs de se nem.-von vállat ártatlanul. Megforgatom a szememet és aztán beteszem a szürke szekrénybe a táskámat. Kimegyek a terembe és leülök a pálya szélén. Megbámulom a hatalmas mászófalat és hálát adok azért amiért futok. Elkezdek nyújtani mikor meglátom az edzőt aki odahív magához.
-Befejezted a futást. Mostantól velünk dolgozol 5 óra remélem helyretett és többet nem maradsz el.-emeli fel a mutató ujját.
-Nem fogok Edző bá, tanultam a dologból.-bólintok.
-Akkor gyere velem, mostantól kísérleti alany vagy.-nevet ki. Mielőtt megkérdezhetném mi az belefúj a sípjába és a diákok odasereglenek.
-Szóval, mászófal. Ma gyakoroltok maholnap pedig jegyre fog menni. Ms.McCall és mondjuk Lahey mutassátok meg kérlek.-gondolkodik el aztán idehívja Isaacet.
-Gőzöm sincs mit kell csinálni.-súgom a fiúnak.
-Nem baj, csak bízz bennem. Vedd fel a hámot.-nyugtat meg majd belesegít abba a holmiba ami olyan mint egy kis beülőke. Ezután magára is vesz egyet összekapcsol pár dolgot, ami megnyugtat, mintha tényleg értene hozzá. Majd közelebb lép hozzám és becsatolja az én övemet is. Kicsit zavarba hozott ezzel a mozdulatával mert hátulról csinálta és a hasamnál, veszélyesen közel...mindenhez.
-Nyugi, semmi pánik de ha ezt a szapora szívverést én okoztam akkor csak tudd, hogy direkt volt.-búgja a fülembe majd lángba borul az arcom.
-Okémehet, Louisa maga csak másszon Lahey pedig tartja önt.-mondja Mr. Finnstock.
Megragadom az egyik kiálló kis csücsköt és elkezdek mászni. Annyival könnyebb lenne ha használhatnám az erőmet de repülni most nem szabad. Lassan felérek de lejönni már nem igazán merek.
-Itt van Lahey csak rugaszkodj el aprókat.-kiált fel az Edző. Teszem amit mond remegő tagokkal, egyszerűen nem vagyok nyugodt ezen a falon. Így, hogy mindenki néz nem. Amikor leérek gyorsan kipattanok és átadom a helyet a következőnek.
-Nem tetszett?-kérdezi Isaac.
Válaszul megrázom a fejem.
-Egyáltalán nem, sőt. Nem bízok ebben a dologban.-mutatok rá a hevederekre.
-De rám voltál utalva.-néz rám.
-Legalább.-mondom.
Az óra többi része teljesen nyugodt mert nem kell felmásznom többet. Amilyen gyorsan csak lehet elmegyek öltözni és aztán kivágom az öltöző ajtaját. Megígértem anyának, hogy hamar otthon leszek, mert szervezett egy közös programot. Az iskolában egy középkorú nő mellet megyek el, akinek rettentően ismerős a szaga. Beszél valakihez csak nem tudom kihez. Ilyenkor jön jól a szuperhallás.
-Nincs itt, be kell látnunk.-sóhajt.
-De én érzem a jelenlétét.-mondja egy férfi hang.-Különben pedig vigyázz mert kihallgatnak.
Gyorsan abbahagyok minden gyanús viselkedést és elpakolom a felszerelésemet. A táskámmal a hátamon indulok útnak, egyedül. De nem sokáig. Valaki elkapja a torkom és egy fának nyom az út szélén.
-Mi van kislány? Hallgatózni csúnya dolog.-gügyögi hisztérikusan a nő.
-Nem tettem semmit.-lihegem.
-Nem á dehogy, mindent elrontottál.-szid le. De mit is? És megint miért én?
-Eressz. El. Kérlek.-nyöszörgöm.
-Pojáca.-nevet fel majd elfut. Utálom, hogy nem tudom megvédeni magam csak ha beüt az állati ösztön. Hazasietek és Scotto még otthon találom.
-Hol voltál?-kérdezi.
-Feltartottak.-füllentek.-Scott kérhetek szivességet?
-Persze.-néz rám értetlenül.
-Nos...nem tudom magam megvédeni ami már nagyon zavar,tudnál segíteni?-kérlelem.
-Mire gondolsz?-kérdezi.
-Harci órákra vagy mi, hogy ha megtámadnak ne csak könyörögjek az életemért. Hanem álljak ki-mondom.
Pff, olyantól kérsz segìtséget aki nincs tisztában az erőddel?-szólal meg egy gúnyos hang a fejemben. Ismerős de nem tudom honnan. Már tegnap is állandóan itt volt a fejemben, egész este zargatott. Minden egyes kis percben, mintha az őrületbe akarna kergetni. De nem hagyom neki, elnyomom és aztán nyugodt vagyok. Mint tegnap, ezt csináltam és nagyon jól aludtam.
-Nagyon szívesen, de nekünk ez magától értetődik.-kér bocsánatot.- De Stilesnak nem. Vele beszélhetsz.-ad tanácsot.
-Köszönöm!-puszilom homlokon. Elmosolyodik én pedig már ott se vagyok.
Boldogan felszaladok a szobámba amit vezényszóra lerombol az, amit ott találok. A párnám darabokban, szakadtan hever, csupa vér az ágyam és a padló egészen az ajtóig. Pár ruhám a lámpámon függeszkedik, azok szerencsére egyben vannak. A székem felborult, a tancuccaim összevissza hevernek a földön. Káosz, uralkodik. Az első sokk után elkezdek kutakodni, hogy nem-e vittek el valamit. Minden fontosat a helyén találok. Gyorsan lerohanok Scotthoz.
-Valaki betört hozzám!-esek kétségbe előtte. Nem engedem válaszra nyitni a száját csak elhúzom a szobámig.
-Mi történt itt?-tátja el a száját.
-Nem tudom, erre értem haza.-mondom.
-Szerintem menjünk a Sheriffhez.-javasolja.
-Nem akarom, különben meg...nem vitt el semmit. Plusz ha kerestetem talán visszajön, itt talál és én halott vagyok.-érvelek.
-Szerintem pedig, túl kedves vagy. Te nem érzed a vér szagot?-kérdezi.
-De, de igen érzem. Rendet rakok mielőtt anya hazaér és nem fog semmi sem történni.-mosolygok, hátha engedékenyebb lesz.
-Ez így nincs elintézve-szid le-csak most az egyszer.-sóhajt. Megköszönöm és aztán azonnal nekilátok a takarításnak. A hasznavehetetlenné vált párnámat kidobom a kukába majd porszívózok, rendet teszek és aztán lehúzom az ágyneműm, kidobom azt is majd eltüntetem a vérnyomokat. Fáradtan leülök és kifújom a levegőt nem kis erőfeszítés, de minden készen van.
-Szia kicsim, mehetünk?-dugja be a fejét anyu az ajtón.
-Ömm persze.-mosolygok zavartan, éppen most hagytam abba. Remélem nem egy komoly túrát szervezett.
-Tekintve, hogy hétköznap van, egy gyógyfürdőbe fogunk menni.-örvendezik. Ezazz, végre egy jó hír!
-2 perc múlva lent az előszobában?-kérdem. Bólint majd kimegy. Elteszem a tancuccaimat holnapra, kivételesen most nem fogok tanulni, nem érdekel. Különben is...holnap nem írok semmit. Bepakolok fürdőruhát és mindent ami kellhet majd kinyitom az ajtót. Isaac áll ott kopogásra készen.
-Szia.-mosolyodom el.
-Szia, mit csinálsz ma?-kérdi.
-Én...anyával elmegyek pihenni.-fogom meg a kezét sajnálkozóan.
-Ohh értem, akkor majd máskor.-mondja csalódottan.
-Persze, megértem.-puszilja meg a homlokom. Megölelem majd mindketten továbbállunk én lemegyek és anya cipőben áll az ajtóban. Felveszem én is a sajátomat majd, kimegyünk beülünk az autóba.
A fürdő egy igen lassú fél órára van tőlünk. De abszolút megéri mert gyönyörű. Régies, tele ablakokkal és üveges választófalakkal. Legalábbis kívülről. Amit a legjobban érzek az az, hogy termálvíz illata van.
-Jó napot, egy felnőtt és egy diákjegyet kérünk. 4 órásra.-köszön kedvesen anya. Egy fiatal szőke, kék szemű, vékony, irigylésre méltó lány közömbösen odavágja nekünk a kulcsokat és mi egy forgós ajtón átmegyünk. A női öltözőbe megyünk ott pedig átöltözünk. A hely kívülről is olyan mint belülről. Felveszem a virágmintás úszódresszemet majd kimegyek anyához.
-Új fürdőruhát kell neked vennünk.-sóhajt anya.
-Ez tökéletes.-mondom.
-De nem vagy benne szép. Isaac ebben nem láthat meg.-ingatja a fejét.
-Jaj! Te honnan tudod?-sikkantok.
-Az anyukád vagyok és egy helyen lakunk.-nevet ki majd kisétálunk a medencetérhez.
-De hát akkor is.-hábordom fel. Ez tiszta gáz.-nevetek kínomban.
-Ne legyen, csak használjatok óv....-kezdi el a mondatot de nem hagyom, hogy befejezze.
A fülemre tapasztom a kezem és elkezdek dúdolgatni.
Anya kifújja a levegőt, szerinte örökre ilyen éretlen maradok. Amiben van egy kis igazság. "Kis". Levesszük a papucsunkat majd bemegyünk egy 29-31 fokos medencébe. Leülünk egy kis kialakított padra így a vállunkig ér a víz.
-Mostanában annyiszor látlak, mint kakukkfióka a tojását. Mi van veled?-kérdezi.
-Hát...ugye most van az a dolog a természettel és néha félek de aztán Scotték mindent helyrehoznak. Egyszerűen bámulatosak. Az erőm...pedig egyre érdekesebb.-súgom anyának.
-Szuperlátás meg ilyenek? Akkor meg tudod mondani miről beszélgetnek a medence túlvégében?-csillan fel a szeme. Bólintok majd kiszúrok egy öreg házaspárt.
-Látod őket?-mutatok feléjük.-Minden nap lejárnak ide és a hölgynek ma van a szülinapja.-mondom.
-Boldog szülinapot!-kiáltja anya én pedig hitetlenkedve nézek rá. Olyan, mint egy rossz kisgyerek. De a néni elmosolyodik és megköszöni.
-Lassan úgy sülök itt mint töpörtyű az olajban.-legyezi magát.-Megyünk?-kérdi.
Bólintok és másznánk ki de egy kb. 40 éves férfi megállítja anyát.
-Szia, nem tudtalak nem észrevenni. Megkérdezhetem a neved?-kezd el beszélgetni.
-Szia, én Cassandra McCall vagyok.-fognak kezet.
-Én addig megyek és keresek egy sókabint.-kacsintok anyára majd lelépek. Maradjanak ketten, a pasi elég jól nézett ki.
Komolyan magadra maradsz egy ilyen helyen?
Hallom meg újra a hangot.
-Igen, képzeld.-motyogom majd bebújok egy sókabinba. A hang békén hagy, de a gondolata nyugtalanít. Egy középkorú nő lép be hozzám majd leül mellém. Rajtunk kívül egy házaspár van bennt. De ők se sokáig. Amint becsukódik mögöttük az ajtó. Előrántja a fürdőruhából a kését a nő és a torkomnak szegezi.
-Hol van Deucalion?