Újra Beacon Hillsben{Isaac Lahey}

39.fejezet-Ismerős

Hanem a szél is. Kiszedem a szemembe hulló hajszálakat és bebizonyosodik. Gerard Argent a focipálya lelátóján ül. Tétovázva odamegyek hozzá.
-Mit akar?-vetem oda.
-Tudod, nem szeretem az üres bájcsevegést, de most az egyszer jól esett volna.
-Miért van fényes nappal közterületen?
-Megtehetem. Olyan szép időnk van.
-Maga egy gyilkos.
-Olyan egyszerűek a mondataid, de ha ennyire szeretnéd a tárgyra térek. Ezt hoztam, add át Scottnak.-vesz elő egy kék töltényt a zsebéből. A mutató és a középső ujja közé fogja és rám mosolyog.
-Mit tart a kezében?-kérdezem tőle és utána odanyútja felém és én elveszem.
-Nem kéne mindig ilyen meggondolatlanul cselekedned, az egy mérgezett töltény is lehetett volna. Meg...tudja bárki is, hogy eljöttél?
-Maga is a kezében fogta.
-De én nem vagyok vérfarkas.
-Én se.
Felnevet és aztán elkezd méregetni.
-Scott vagy a fiam tudni fogja mi az. Te pedig légy óvatosabb.
-De én nem félek. Nem tett ellenem semmi rosszat. Még.
-Még.-mosolyog és elmegy.
A fiúk lacrosse edzésére sietek és mennék oda, de az edző megállít.
-McCall, kibír néhány percet Lahey nélkül. Üljön le. Két óra múlva azt csinálnak, amit szeretnének.
-De ez most nagyon fontos és...
-Értem, ezesetben üljön le és két óra múlva azt csinálnak, amit szeretnének.-kiabál az arcomba és a fiúkhoz fordul. Duzzogva leülök és tovább szorongatom a kis ezüstformát. Akármit is jelenthet. Közben Isaac idejön hozzám és hosszasan szinte már romantikus filmbe illően megcsókol. Gondolom ezt a saját teljesítményének a jobbá tételéhez kell és a "kapja be edző bá" tervének teljesítéséhez. Nekem mindegy én csak élvezem addig ameddig tart. Figyelek rá, nehogy a töltény Isaachez érjen és visszaülök a helyemre. Az edző bá sípjával elkezdődik életem leghosszabb két órája. Amikor valami fontos lenne, akkor telik leglassabban az idő, hű de utálom ezt.

Egy nagy árnyék vetül elém és hirtelen kinyitom a szemem. Majdnem elaludtam.
-Úgy látszik ma már nem játszom. Unatkozhatunk együtt is.-dobja le elém az ütőjét Stiles.
-Legalább bemelegítettél.
-Legalább.-nevet.
-Sosem örültem még ennyire neked. Az előbb Gerardal beszélgettem a focipályáknál.-itt megpróbál közbeszólni ezért a szájára teszem a kezemet-nem történt semmi, csak ezt adta.
Átadom neki a töltényt és abban a pillanatban beszélni kezd:
-Miért nem szóltál nekünk? Akármi is lehetett volna. Scottot simán csak leszúrta egy parkolóban! Ha neked is bántódásod esik? Fényes nappal van, de benne nem bízhatsz meg... Gondolhatnál ránk, Isaacre, anyukádra!-vesz egy mély levegőt és folytatja-Mondott még valamit?
-Először is fogalmam sem volt, hogy ő keres engem. És nem, semmi izgalmasat.-úgy megilletődtem, hogy Stiles leteremtett, hogy elképesztő. Ennyire megszerettek engem is?
-Legközelebb megígérem, amint látom szólok valahogy.
-Köszönöm.
A végén már külön sorban fetrengünk és beszélgetünk mindenféle hülyeségről és az élet dolgairól.
Az edző sípja véget vet a szenvedésünknek és Scotték idejönnek hozzánk.
-Büdös vagyok és izzadt, gyere adj egy ölelést.-fog a két karja közé Isaac. Nem hazudott, még az emberi szaglásommal is kilóméterekről érezném.
Megharapom játékosan a mellkasát és kicsit sem húzódik el, csak kinevet.
-Ezt adta Gerard Lounak.-veszi át a szót Stiles.
Isaac elenged és villámokat szóró szemekkel néz rám, majd elviharzik. Ez mi a fészkes fene volt? Nyitnám ki a számat, de Stiles megállít:
-Arről majd később. Most a töltény. Tudod mi lehet ez Scott?
-Csak sejtem, de szerintem ezt
Chrisnek küldték.
-Gerard azt mondta neked küldi, de mi a sejtésed?
-Ez egy farkasfűvel töltött ezüst töltény. Az Argenteknél mindenkinek saját jele van. Nem tudom ez kié lehet. Ha Chrisnek küldi, akkor lehet az övé.
-Allison mondta, hogy mit jelképez?
-Nem sajnos. Mindenesetre adjuk át, Chris biztosan jobban tudja.
-Szagold meg jobban.-szólok közbe Scottra nézve. Nekem nem ismerős a szag, de neki az lehet.
-Ez Kate. Kate vére érződik a töltényen.-néz rá Stilesra sokatmondóan.
-Akkor...ezzel a tölténnyel Kate...-nem mondja végig a mondatot, de abból ahogy egymásra néznek rájövök. Elveszem Stilestól és becsomagolom egy zsepibe és Scottnak odaadom.
-Minnél hamarab meg kell tudnunk. Ma Dereknél?-kérdezi Stiles
-Ma Dereknél.-bólint Scott és elmennek.
-Jó akkor majd én megvárlak titeket a parkolóban!-kiáltok utának. Scott szerencsére meghallja és egy felmutatott hüvelykujjal jelzi, hogy rendben. Ilyenkor jó, hogy vérfarkas, amikor a legkisebb problémámat is meg tudja mondani a szagom alapján, az már nem annyira.

-Mi mentünk Derekhez nem tudom mikor jövünk.-köszön el Scott amikor kiszállok
Integetek és elmennek. Megfogtam azt a rohadt töltényt, amivel lelőttek valakit, így az első dolgom a fürdőszoba és egy hatalmas zuhany. Isaac kedvenc vegyes gyümölcsös tusfürdőjét használom és amikor dudoláazva kijövök csaknem megáll bennem az ütő. Éreztem az illatát, de azt hittem egy pólója, ami nálam maradt.
-Szia.-köszönök értetlenül. Nyitva az ablak és ott ül az ágyamon.-Nem lennél túl jó betörő.
-Kibaszottul egy dolgot szerettem volna csak. Ha vigyázol magadra. Erre egyedül kimész Gerardhoz?
-Te tényleg haragszol rám?-meghökkenek a szavai hallatán.
-Igen, igazából csak...elvesztettem már sok embert. Pont téged nem akarlak, megint jön valami rossz. Érzem. Ha elvesztelek még téged is nem bírom ki.-néz rám először mióta beléptem.
-Tudom, hogy tudsz vigyázni magadra, de féltelek. Akkor is.
-Akkor ne legyél rám dühös mindenért, amit teszek.
-Nem vagyok...csak lehetnél felelősségteljesebb.-keresi a megfelelő szavakat amivel nem bánt meg.
-Tehát akkor én nem vagyok elég felelősségteljes?
-Nem azt mondom...
-De igen azt.
-És ha csak óvni akarlak?!
-Ez kedves, de akkor ne kiabálva mondd el.-duzzogok kicsit és kiveszem a pijimet a szekrényből. Elveszi tőlem kihajtja és a nadrág részével össze köti a kezeimet elöl.
-Bármit is szeretnél csinálni, jelzem, hogy nem vagyok benne. Én nem olyan lány vagyok.
-Nyugi, semmi olyasmi.-nevet ki és ad egy homlokpuszit.
-Akkor,
-Ha összekötött kézzel le tudsz vinni a padlóra, soha többet nem foglak félteni és nem lesz jogom haragudni.-áll egy lépéssel hátrébb.
-Szólnék, hogy csak egy türcsi és fehérnemű van rajtam, biztos nem fogok harcolni veled.
-Tudom jól.-mosolyog féloldalasan.-Egyedül vagyunk a házban, ne aggódj.
Egy jól átgondolt mozdulattal leejtem a törülközőmet magamról.
-A padlóra vigyél le, ne a lábamról.

Átváltozok és a lábammal próbálom meg kiütni a lábát, de felugrik. Csak mosolyog. A szárnyaimat kiengedem és felugrok az ágyra és úgy próbálom meg súlyomnál fogva leteríteni. Ötletnek jó, a kivitelezésnek a vége az, hogy a térdemre esek a padlón. Ő meg csak néz rám az ajtófélfának támaszkodva.
-Hülye ötlet, de véghez viszem.-nevetek és neki rontok. Kell az a kis szabadság és egy kis játékos verekedés is hiányzott már.
Csak elugrik előlem, de a szárnyammal a támaszkodó kezét kiütöm és elveszti az egyensúlyát ezt kihasználva ellököm és a hátára esik. Még abban a pillanatban felpattan és a fejem a mellkasával van szemben. Nem hiszem el.
-Én csak itt állok.
-Nem sokáig remélem. Kicsit gondolkozok és megint a lábánál próbálkozok. Nem jött be. Inkább nekem fáj. Lefele indulunk meg a lépcsőn, de megbotlok és megfog.
-Hé, segíteni nem ér.-porolom le magam a mondat közben és folytatjuk az üzlet lebonyolítását. Nekimegyünk a kanapé háttámlájának és én átesek rajta. Isaacen és a kanapén is. Felém kerekedik és utána ijedten nézünk egymásra. A bejárati ajtó zárja kattan. Itt fekszem a hasamon a kanapén, a fenekemmel az égnek, fehérneműben, összekötözött kézzel. Csak ne anya legyen az.