Újra Beacon Hillsben{Isaac Lahey}

3.fejezet-Ő

Reggel szokásomhoz híven hatkor kelek. A fürdőmben rendbe szedem magam és befonom a hajam egy oldalra. Felveszek egy bordó hosszú ujjú pólót rá az arany nyakláncot amit a barátnőmtől kaptam hogy emlékezzek rá, ha elmegyek. Illetve egy fekete farmert és a pólóra egy horgolt felsőt ami a combom közepéig ér és hippies hatást kelt. Megnézem hogy mindent bepakoltam-e aztán elindulok lefele reggelizni. Anya és Melissa mosolyogva fogadnak miközben kávéznak
-Jó reggelt!-köszönnek.
-Jó reggelt nektek is.-mondom.
-Készen állsz az új életre kicsim?-kérdezi anya aggódóan,míg Melissa mosogat így nem hallhatja a beszélgetést.
-Az őszinte választ várod vagy a kedveset?-kérdezek vissza egy ásítás közepette.
-Majd válaszolj rá suli után, hagyok időt átgondolni.-mondja anya és megütögeti a vállam.
-Na, nekem hét órakor el kellene indulni és Scott is biztos hamar elkészül, láttam felkelni. És anyukádat ma én viszem. Szóval sok sikert meg kitartást.-mondja mosolyogva Mel. Leteszik a kávésbögrét és elindulnak ki az ajtón megpuszilva engem. Kitöltök egy tálba tejet és beleteszek egy kis mazsolás zabot és megeszem. Felszaladok a telefonomért és a táskámért. Amikor leérek Scott lent van és zörögve beteszi a Lacrosse cuccát a sporttáskájába.
-Stiles mindjárt itt van, kész vagy?-kérdezi.
-Pff, én? Nos...nem igazán de menni fog.-csapok bele ököllel a levegőbe.-Hát ez hülyén nézett ki...-gondolkozom el hangosan.-De a kérdésedre válaszolva igen.-vigyorgok.
-Ahha, értem.-nézett rám kételkedően. Kintről dudálnak ezért belebújok a barna magassarkú, szőrmés, lógó nyelvű cipőmbe. Scott a sportcipőjébe,majd a kabátunkba és kimegyünk.
-Csá haver.
-Csá.-pacsiztak le Scotték. A fiúknak miért megy ilyen könnyen a barátkozás?
-Szia Lizo.-köszönt engem is Stiles a középső hátrapillantóból rám nézve.
-Szia.-mondom bizonytalanul,mert beindítja a dzsipjét és úgy nyöszörög, hogy azt hiszem ez életem utolsó napja. Keresztezem a mutató és a középső ujjam imádkozva hogy ne haljunk meg.
-Nyugi Lizi, biztonságos. Elvileg.-mondja Scott. Honnan vette hogy én félek? Lehet hogy a lábdobogásomból, vagy hogy izzad a tenyerem? Á, azt biztos nem érzi, és ha büdös vagyok?
-Scott, hazamehetek még?-kérdezem idegesen. Nem akarok új iskolát.(!)
-Ne parázz, nyugi nem lesz baj. Majd odamegyek hozzád úgy is a szünetekben.-mondja Scott.
-Jah, meg én is.-teszi hozzá Stiles. Az utóbbi nem igen nyugtat meg, de ez kedves tőle. Az égő,piros arcomat beletemetem az ölemben fekvő táskába. Ezután Scotték elmondják hogy egyedül kellene hazajönnöm vagy megvárom a lacrosse edzést, mert nekik van.
-Ömm, inkább megvárlak titeket.-mondom miközben kiszállunk az iskola parkolójában ebből a mozgó halálfogatból. Képes lennék eltévedni ezen a kis szakaszon is így inkább a fiúkkal megyek. Majd közben megírom a házi feladatom vagy elfoglalom magam.
-Oké, akkor majd még találkozunk.-mondja Stiles és elindulunk 2 másik irányba én a szombaton megmutatott szekrényemhez megyek belepakolom a felszerelésem kiragasztom az órarendem és megnézem, hogy biosszal kezdünk. Aztán egy történelem egy matek egy ének, német és egy tesi. De jó hétfőnként csak 6 órám lesz. Kiveszem a cuccot ami kell és elindulok a kijelölt teremhez.
Bent hatalmas a zsibongás és szinte senki sem veszi észre hogy bejövök ezért halkan leülök egy padba a sarokban hátul. De egy barna hajú barna szemű lány odajön és flegmán közli, hogy ez az ő helye. Sűrű bocsánat kérés közepette elslisszolnék ha nem gáncsol ki. Sikerül megtartanom az egyensúlyom így a hajam szála se görbül.
-Ch, picsa, nem értem mit képzelsz magadról.-veti oda nekem.-Amúgy mit is keresel te itt?-mondja és megragadja a kezem úgy hogy elkezd lilulni.
-Csak leültem a helyedre!-mondom dühösen.
-Igen, az én helyemre, szóval ha elmennél...az király lenne.-mosolyog undorodva.
-Engedj el, ez fáj.-kérem meg. Ő csak jobban szorít engem, majdnem kicaavarja a kezemet a helyéről.
-Veled meg mi történt Hayden?-jön oda egy másik fiú.
-Szeretném, hogy fájjon neki.-mosolyog. Magamból kikelve megtépem a haját és egy kisebb "csajbunyót" rendezünk. Egy felsőbb éves fiú jön be és szed szét minket. Ennél gázabb nem is lehetne. Pedig ez az első napom.
-Szóval ülj máshova, cica.-küld el.
-Inkább elmegyek, minthogy elvigyen a szifilisz a helyeden.-vágok vissza, nem hiszem hogy leesett neki hogy mire gondolok pontosan, de jobbnak látom, hogy eliszkoljak így leülök a második padba a kezemet dörzsölgetve.
-Fantasztikusan eszes volt, de te jól vagy? Amúgy Mason vagyok.-nyújt kezet egy barna bőrű iszonyat helyes, kedves srác.
-Louisa.-fogom meg a kezét-Igen, meg vagyok köszi.-mosolygok rá.-Mindig ilyen?-kérdezem.
- Hayden csak a nap 99%-ában ilyen. Liam vagyok.-jön oda hozzánk egy szőke hajú kissé idegesnek tűnő szintén kedves fiú.-
-Én pedig Lizi.-mondom mikor bejön a tanár és amikor észrevesz kivesz a táskájából egy papírt és elém teszi.
-Te vagy Rose ugye?-kérdezi.
-Ömm az első nevem használom.-felelem.
-Ne haragudj Louisa, én Mrs. Martin vagyok. Akkor egy tesztet szeretnék megiratni veled hogy melyik csoportba is kerülj az órámon, többiek már megírták 40 perc áll rendelkezésedre.-fejezi be.
Az óra többi részében írom a tesztet több-kevesebb sikerrel. A biológia nem a kedvencem mert túl tudományos,de érdekes is szóval azért egy gyenge 5-ös mindig sikerül. Szerintem ez ennél a dogánál se lesz másképp.
Amikor kicsengetnek Mason odacsapódik mellém.
-Amúgy, te hogy-hogy itt vagy?-kérdezi kedvesen, szorongatva a hátizsákja pántját a vállán.
-Ide költöztünk, pontosabban vissza, anyukámmal.-válaszolom.
-Vissza?-vonja fel a szemöldökét.
-Igen, édesapám meghalt lassan 7 éve akkor költöztünk el most pedig anya itt kapott állást, az unokatesóm Scott McCall. Esetleg ismered?-kérdezem, mire neki felcsillan a szeme.
-Persze, tök jó fej és fantasztikus al...-itt elgondolkozott a szó közben-a lacrosseban. Nagyon jól játszik.-javítja ki magát.
-Ohh, de jó...és te?-kérdezem.
-Hát én már 1 éve ide járok és itt nőttem fel. A legjobb haverom Liam és a barátom pedig Corey egy osztályba járunk és igen különleges a kapocs köztünk.-amikor azt mondta, hogy a barátja Corey megálltam. Azt hittem szimplán aranyos nem azt hogy meleg.
-Jaj, bocsánat! Nem akartam ennyire meglepődni. Ne haragudj csak nem tűnt fel és...-folytatnám a szabadkozást ha nem nevet fel és csitít le.
-Semmi baj, de hagyd abba mielőtt rosszabb lesz.-mondja mire egy kínos mosolyt magamra öltve elhallgatok.
-Tényleg sajnálom.-mondom. Legyint és megáll a szekrényénél. Én elköszönök tőle miszerint törin találkozunk és felmegyek a lépcsőn, amikor észreveszem Scottot mosolyogva intek neki majd ő is nekem. Ennyit arról, hogy idejön hozzám. Kiveszem a töri cuccom és a szendvicsem majd keresek egy eldugott helyet és oda leülök, hogy megegyem de a "kedves" lány akivel megismerkedtem pont arra szándékozik jönni és amikor elmegy mellettem fintorogva rámnéz, majd finoman belémrúg. A telefonomon szórakozok a szünetben majd a töri terem felé veszem az irányt.
Ez a kedvenc tantárgyam, izgalmas, rejtélyes és sokszor nem lehet eldönteni hogy igaz-e vagy csak mendemonda. Mason int, hogy foglalt nekem helyet maga előtt és én hálámat adva leülök.
-Nos, én Mr. Yukimura vagyok, te pedig bizonyára Louisa, szeretnék adni neked egy tesztet amiből kiderül hogy melyik csoportba kerülsz, pillanatnyilag a haladóban vagy, ha kérdés van jelentkezz.-mondja és leteszi elém a lapot. Megköszönöm és gyorsan válaszolok mindegyikre nagyjából 20 perc alatt készen leszek. Felteszem a kezemet:
-Mr. Yukimira készen vagyok.-mondom, megilletődötten elveszi a lapot és gyorsan átfutja elismerően bólogatva.
-Rendben, akkor kapcsolódj be.-szólal meg.
Az óra további része nagyon jó. Az első és a második világháború közti időket vesszük. Az óra végén Mr. Yukimura megdícsér hogy sokat jelentkezek.
Egy ének óra következik ahol nem kell semmit se írnom szerencsére. Majd egy matek egy öreg hölggyel. Matekon is kell tesztet kitöltenem, teljesen biztos vagyok abban hogy a kezdők kezdő csoportjába kerülök. Napközben megismerkedek Coreyval is és többet beszélek Liammal meg Masonnel. Németen a haladó csoportba kerülök a jegyeim alapján. Testnevelésen pedig egy ordibáló tanár tartja az órát aki eléggé megijeszt, mert "McCall húgának jól kell teljesíteni."
-Az unokahúga vagyok.-motyogom.
-Nem érdekel.-mondja-Ha a kutyája lenne akkor is ezt mondanám, McCall húga.
Kicsit érdekes ez a tanár.
Szerencsére soha nem volt gondom a tesivel pláne hogy ma kosarazunk ami a világ legjobb sportja. Kapok egy dícséretet és egy ajánlást az iskola csapatába, ezt még átgondolom.
Éppen tartok ki a lacrosse pályához a töri házimmal amikor a lengő ajtó kinyílik és arcon vág, felszakad a szemöldököm, és a pillanat hevétől a földre vágódok.
-Sajnálom, nem láttalak, jól vagy?-kérdezi aggódóan egy férfias hang. Az arcát nem látom rendesen, de széles válla szőkésbarna göndör haja van.
-Persze, persze jól vagyok.-nyugtatom. Kicsit szédülök de semmi említésre méltó ezen kívűl. Hozzászoktam a sérülésekhez, mert mindig mozgok. A fiú se szó se beszéd felsegít, így megérzem az illatát. Ami egyszerűen csodás. Nem tudom mihez kötni. Amikor rendesen talpra állok a szememhez kapom a kezem ami egy kicsit vérzik, de ami szembetűnőbb az neki az elképesztő testalkata a mellkasáig érek az én 170 cm-es magasságommal. Izmos és markánsak az arcvonalai, már amit ki tudok venni.
-Isaac Lahey vagyok és tényleg ne haragudj. Elkísérjelek a védőnőhöz?-kérdezi kedvesen.
-Louisa Rose McCall és egyáltalán nem haragszom. Nem nem kell látom sietsz.-mosolygok rá,mostmár tudom hogy "Isaac" illata van.
-Ismered Scottot?-kérdezi meglepődötten.
-Igen, az unokabátyám.-válaszolok.
-Ohh, ez jó. De nekem most mennem kellene mert csak a fogvédőmért szaladtam vissza.-mondja és elmegy.-Tényleg ne haragudj!-kiált utánam és lefordul a sarkon. Én pedig kilépek az udvarra ahol megcsap a hűvös levegő. Leülök a nézőtérre egy eperszőke hajú lány mellé. Előveszek egy nedves kendőt és egy tükröt és úgy ahogy tudom ellátom a sebet. A lány a töri könyvem szélét kezdi nézni, ahol a címke van a nevemmel.
-Te vagy Lizi?-csukja össze a könyvet amit olvas.
-Igen én.-felelem.
-Én Lydia vagyok, örülök hogy láthatom kiről beszélt Scott ennyit. Szép a nyakláncod.-mutatkozik be.
-Köszi.-mosolygok a nyakamhoz kapva.
-Te ismered Scottot?-kérdezem.
-Igen, remek ember, barátok vagyunk.-mondja elgondolkozva.
-Na és Hayden?-fordul felém.
-Hol hallottad?-kérdezem ijedten, nem akarom, hogy Scott fülébe is eljusson a hír.
-Gyorsan terjed a pletyka. Meg az osztálytársunk szedett szét titeket.-válaszol.
-Ohh, kár, amúgy utálom, velejéig romlott az a lány. De semmi komoly nem volt.-legyintek.
-A szemöldöködön nem úgy tűnik.-mondja a szememhez mutatva.
-Ohh, nem ezt nem ott szereztem. Ezt most amikor jöttem ki.-magyarázom, mikor a pályára belép a fiú aki elgázolt a folyosón, az ütő is megáll bennem. Kitisztult látással még helyesebb és a kék szemei is ámulatba ejtőek. Megráztam a fejem és a történelemre koncentrálok.
-Nem bűn ha nézed, csak akkor egy kicsit tartsd vele a szemkontaktust.-suttogja nekem Lydia ami megmosolyogtat.
-Ennyire feltűnő?-kérdezem.
-Ezt az arcodra szökött pírtól kérdezd.-válaszol kedvesen. Éppen megint Isaacra vándorol a tekintetem John. F. Kennedyről, mikor ő is engem néz. Alig bírom eltakarni azt a színt amiről Lydia beszél, erre a tevékenységemre elmosolyodik. Azok a bizonyos pillangók amik 16 évig nyugodtan ültek a hasamban egyszerre mind szárnyra kapnak. De inkább magam mögé nézek nehogy beégjek, hogy egy ilyen szuper srác mosolyog és nem is nekem szánja. Mögöttem az ég világon semmi sincs csak padok, meg néhány fiú, remélem nem ismétlődik meg megint a Mason-effektus. Harmadik napja vagyok itt és máris itt van Ő. Az edző belefúj a sípjába és a fiúk elkezdenek futni.
-Te egyébként kire vársz?-kérdezem Lydiától. Remélem nem gondol tolakodónak.
-Kirára, együtt megyünk hozzám.-mondja és fejével a futók felé biccent. Tényleg ott van közöttük egy lány, ez tisztelendő.
Az edzés alatt beszélgetek Lydiával aki tök jó fej, okos, humoros és gyönyörű, egyszóval: tökéletes. Aztán amikor vége lesz, a parkolóban várok Scottékra. Ő és Kira kézen fogva jönnek, mellettük Liam, Stiles és Lydia. Elköszönnek egymástól és aztán beülök a hátsó ülésre meglepetésemre Liam mellé, Stiles vezet aki egy puszival köszön nekem. Nem tudtam mire vélni így inkább nem kérdezek rá, szerintem jobban is járok mert Scottól(aki az anyóson ül) morgás féleséget hallok.
-Ti is érzitek a vér szagot?-kérdezi Scott én pedig automatikusan a sebemhez nyúlok amin csak alvadt vért érzek.
-Igen, kérdezni akartam.-mondja Liam. Kihajtunk a parkolóból a kék dzsippel, és a visszapillantóban meglátom az ideges Isaacet beszállni egy autóba egy szemüveges férfi mellé.
-Mostmár mégjobban!-mondja Liam és felém fordulnak Stiles kivételével. Scott ijedt tekintetet vágva míg Liam inkább kérdőt.
-Mi történt a homlokoddal?-kérdezi Scott.
-Semmi,csak lefejeltem az ajtót.-legyintek. Scott összeráncolja a homlokát, mintha tudná hogy kihagyok egy részletet.
-Nem gyógyulsz?-kérdezi a szőke fiú.
-Liam, fogd be a pofid, és ne szólalj meg egy ideig.-mondja Stiles álmosolyogva.-Milyen volt az első napod Lizo?-vált témát.
-Jó.-mondom az előbbi jelenet miatt még egy kicsit megilletődötten.
-Aha, kösz.-mondja.
-Mármint jó, tényleg olyan tipikus első nap. Megismertem jó fej embereket: Lydiát, Coreyt, Masont, Liamat.-mutatok rá a mellettem ülő fiúra. Nem akarom, hogy Scott legjobb haverja megutáljon már most ezért kicsit idegesen hadarok nehogy flegmának gondoljon. Abból a tulajdonságból elég van Haydennek. Isaacet direkt kihagyom, még a végén elpirulnék vagy mosolyognék és az feltűnő lenne.
-Én is örülök hogy megismertelek.-mondja Liam és kiszáll az autóból. Én mosolyogva intek neki. Ezután kb. 3 sarkot megyünk és meglátom a házunkat. Kipattanok megkeresem a lakáskulcsot amit anyától kaptam és kinyitom a bejárati ajtót. Stiles megölel, és elköszön és én is ezt teszem. Leveszem a cipőm a táskám és a konyha fele megyek ahol a gyógyszerem van. Beveszem, közben az óra 4-et üt így felmegyek megírni a házikat. Annyira kíváncsi vagyok melyik csoportba osztanak majd törin, a haladóban unatkoznék a kezdőben pedig szintén unatkoznék de tudnék segíteni nekik. Fizika óra lesz holnap amin egy erős 4-es az átlagom. Nyelvtan és irodalom ami ötös-ötös. Kémia...ami egy gyenge 4-es. Lyukasóra tesi és a választott nyelv ami nekem a német. Spanyolul már tudok- hellyel-közzel - de ezenkívül csak a német volt ami szintén jól megy, eddig. Legalább is ezen az egy órán remekeltem illetve tavaly is német szakkörön illetve az órákon New Yorkban. Holnap ez a hét órám lesz. Átöltözök kényelmes ruhába, tanulok megírom a házikat és bepakolok, anyáék azt mondták fél kilenc körül jönnek és most háromnegyed nyolc van, elmegyek egyet futni. Most úgy is van időm. Felkapom a kosárcipőm az edzős pólóm és a nadrágom. Egy pulcsit és annak a zsebébe a telefonom zsepit és kulcsokat pakolok.Scott hagyott üzenetet, hogy elment. A papírra firkantom, hogy én is és hamarosan jövök. Hátha haza érnek anyáék. Haza. Új otthon, hamarosan vége az első napomnak. Gondolom és bemelegítés után kimegyek az utcára amit a lámpák és a Hold világít meg.

Már egy fél órája futok de még mindig nem izzadok sajnos.
Elérek egy helyre ahonnan nem hiszem hogy haza találok de az erdő szélén egy fa tövében gyenge világításban meglátom Isaacet egy lila folttal a szeme körül. Amikor odamegyek, hogy megnézzem jól van-e elmosolyodik és a szemén lévő lila foltnak nyoma sincs. Biztos rosszul láttam a gyér megvilágításban.
-Szia Lizi.-mondja folytott hangon.
-Szia, mit csinálsz?-kérdezem.
-Bújkálok.-válaszol és ijedten magához ránt és egy fa mögé tol.