Újra Beacon Hillsben{Isaac Lahey}

4.fejezet-Ajánlat

Nem igazán értem a helyzetet de biztos hogy komoly mert Isaac is kapkodja a levegőt. Félve nézelődik és ekkor veszek észre rajta pár sebet. Remélem nem bántja senki, már épp szólna hozzám amikor egy autó halad el a fa előtt ami mögött mi rejtőzünk, Isaac jobban magához szorít hogy ne látszódjak. Mostmár két okom is van arra hogy pánikoljak. A teste az enyémhez simul így önkéntelen pír szökik az arcomra. Az autóból kiszáll egy szemüveges,ijesztő férfi.
-Isaac...ez a te hibád volt hisz tudod. Isaac-szólítgatja a fiút. Mellénk ér és összerezzenek, Isaac a számra teszi a kezét. A férfi idegesen belerúg a fába és beszáll a kocsijába,mikor már nem látszódik az autó lámpája kifújjuk az addig bent tartott levegőt.
-Minden rendben?-kérdezem.
-Persze, csak az apám volt.-mondja keserűen.
-Mi történt?-értetlenkedek.
-Csak a szokásos...-kezdi de az arckifejezésemre bővebb válaszba fog bele-Mondjuk úgy hogy összevesztünk, lehet hogy vissza fog jönni és észrevétlenül vissza kell jutnom a házba minnél hamarabb.-magyaráz.
-De miért? Mi a baj?
-Hát az apukám nem egy minta szülő, de az jó lenne ha nem találna itt, te merre mész?-emeli rám a tekintetét. Nem szívesen beszél róla úgy látom, jobb a békesség, inkább nem feszegetem a témát.
-Haza...csak eltévedtem.-nevetek kínosan a helyzet miatt lehajtott fejjel.
-Haza kísérjelek?-kérdezi.
-Nem,nem kell nem szeretném hogy valami bajod legyen.-mondom, aztán elpirulok mert most jöttem rá mit is válaszoltam neki.
-Ahha...-nyalja meg az alsó ajkát-Haza kísérlek.-jelenti ki. Hatalmas megkönnyebbüléssel és dobogó szívvel sétáltunk egymás mellett az erdő szélén.
-Te mit csinálsz itt kinnt?-fordul felém.
-Hát,ömm...futni jöttem ki.-mondom mire felnevet.
-Szerintem így is gyönyörű vagy.-mondja kedvesen én pedig szégyenlősen rámosolygok a bók miatt. A pillanatot a telefonjáról érkező értesítés zavarja meg. Nem bírom ki rá kell néznem. Egy Derek nevű férfitól kap SMS-t.
-Derek az apukád?-kérdezem, mire kinevet.
-Hát, nem de valami olyasmi, legalább is ő apám helyett apám. De elolvastad az SMS-t is?-kérdezi mosolyogva.
-Nem, nem akartam, csak ránéztem. Bocsánat.-szabadkozom.
-Semmi baj. De akkor most nem vagyunk kvittek.-mondja.-Mit szeretsz csinálni a futáson kívűl?-érdeklődik.
-Hát...kosarazni, meg olvasni és igazából mindent, soha nem unatkozom.-mosolygok- A futás csak kényszer.-mondom.
-Miért?
-Hajlamos vagyok trombózisra és fel kell hogy pezsdüljön a vérem-itt elnevetem magam a bután hangzó kifejezés miatt-így sportolnom kell és gyógyszert is szedek.
-Ohh,sajnálom, kipróbálhatnád a Lacrosset.-mondja.
-Nem, nem soha soha nem nem.-vágom rá.-Mármint jó sport meg minden csak, nem tetszik.-javítok.-Te mit szeretsz csinálni a lacrosseon kívűl?
-Mindent, csak ne otthon kelljen lennem.-feleli.-De a kosár nem rossz sport.
-Igen, tényleg jobb mint a lacrosse...mármint.-rázom meg a fejemet-Bocsi.
-Próbálok kedves lenni és a lacrosse az "nem, nem soha soha nem nem".-utánozta a hangom,akkor a kosár is rossz.-fintorog.
-Bocsánat, de még nem próbáltam és kívűlről szörnyű.-mondom bocsánatkérően.
-Akkor megbocsájtok, ha egyszer játszol velem.-néz rám.
-Rendben.-mosolygok rá.
-Innen vissza találsz?-kérdezi a ház előtt, fel se tűnt, hogy máris itt vagyunk.
-Hát remélem.-mondom egy szégyenkező pillantással amire ő megereszt egy félmosolyt és zsebre dugott kezekkel hazasétál. Azt is remélem, hogy nem lesz ebből semmi baja. Ha miattam ebből probléma lenne, akkor nem tudom mit csinálnék. Bemegyek a házba ahol Scott beszélget anyával. Odamegyek hozzájuk.
-Sziasztok!-köszönök, majd ők is vissza nekem.
-Hol voltál?-kérdezi anya.
-Futni.-válaszolom gyorsan, és felmegyek a lèpcsőn anyával a nymomban.
-Milyen volt az első napod?-kérdezi anya amikor veszem le cipőmet a szobámban.
-Remek, fantasztikusak a tanárok és a diákok is.-mondom mosolyogva, csak Isaacre tudok most gondolni.
-Ohh, ez remek hír. Ennek nagyon örülök.-mondja
-A tied?-kérdezem.
-Jó, van egy idióta kollegám de a többiek kedvesek. Minden nap kb. ilyenkor fogok érkezni erre számíts. Bevetted a kapszulát?-kérdezi.
-Igen, rögtön suli után.-nyugtatom.
-Oké, hagylak fürdeni.-mondja és megfogja a kilincset.
-Várj anya, szeretlek.-mondom és megölelem. Végleg ide költözünk,örülök ennek a döntésnek. Nem mintha Isaac miatt lenne ilyen jó kedvem.
-Én is téged, de tényleg rádférne egy fürdés.-megütögeti a vállam és kimegy. Eléggé megizzasztott a helyzet ami Isaacel történt még jó, hogy úristen (!) remélem elég messze álltam Isaachez ahhoz hogy ne érezze,bár a dezodorom elég erős. Átnézem a táskám és bele teszek még néhány tanszert és elmegyek fürdeni.

☆

Reggel anyával sétálokba suliig mert Scottéknak 0. órájuk van és hamarabb be kell menniük, legalábbis ezt mondta Stiles. Amikor hirtelen elrohannak néha csak úgy érzem utálnak, de aztán pedig mondják, hogy hazahozni viszont tudnak. Így kicsit szomorúan kezdem az első fizika órámat egy szőke hajú fickó tartja és a kezdő csoportban van hely, amit nem bánok. Megigazítom a citromsárga ruhámat és felveszem rá a piros blézerem és indulnék ki a lyukas óra perceit az udvaron tölteni,ha Mr. Yukimura nem ragad vállon, még be se csengettek, mit tettem?
-Jó napot Mr. Yukimura.-köszönök.
-Szia, csak egy ajánlatot szeretnék tenni neked. Szóval a múlt órán megnéztem a füzeted és jóideig nem tudnék neked mit tanítani, és a teszted is hibátlan lett, úgyhogy ha szeretnéd illetve okos döntés lenne hogy a heti 2 történelem órádat a nagyokkal töltsd hogy legyen haszna is. Az igazgató beleegyezett és megnéztem az órarendedben amikor töri lenne neked a felsőbb évesekkel egyszer lyukas órád van egyszer pedig tesid ami szerintem nem akkora baj. Nálam pedig üresedés van.-fejezi be a monológját. Először nem tudom mit gondoljak.
-Ez fantasztikus! De akkor amikor eredetileg lenne törim? Mármint csütörtökön és hétfőn ugye, akkor mit csináljak?-kérdezem.
-Semmit,szabadidőd lesz, vagy bepótolod a tesit mert pont akkor van az osztálynak tesije de egy lyukas órád lesz csütörtökön, ez biztos. A tankönyved és a munkafüzeted pedig nálam van oda is adom.-mondja és a kezembe nyomja.
-Szuper, és mikortól lépne ez érvénybe?
-Ha akarod, akár most. Szólok a felügyelő tanárnak, a terem a B12-es.-mondja és elmegy.
-Igen, jó lesz mától.-motyogom és beteszem a szekrényembe a tankönyvet hogy addig se legyen útban előveszem a töri füzetem és a tolltartómat majd a felszereléssel elindulok a terem felé, imádkozok, hogy egy kedves osztály legyen de amikor odaérek, Lydia int felém és nyomában egy rövid barna hajú barna szemű vagány kinézetű lánnyal belép a B12-es terembe. Ohh de jó már csak ez hiányzott. Tanácstalanul állok és bámulom az ajtót, lehet megvárom Mr. Yukimurát és visszalépek. Nincs időm sokat agyalni mert becsengetnek és jön a tanár úr aki betessékel az ajtón.
-Sziasztok, egy új diák lesz veletek ezentúl minden törin és egy testnevelésen.-itt felém fordul-útközben találkoztam Mr. Finnstockal, szóval Lizi kérlek ülj le.-mondja és a kérdő szempillantások közepette találok egy kéket, Isaacét. Aki mosolyogva biccent miközben olyan tipikusan fiúsan ül, széttárt lábakkal. Egy szabad hely van Stiles előtt aki hevesen integet nekem. Annyira közvetlen és furcsa ez a fiú, rámosolygok és leülök.

-Most akkor közkívánatra a Géuvadani fenevad.-vág bele a közepébe Mr. Yukimura.-Valaki esetleg egy dátum?
-1700-as évek vége.-mondja Lydia.
-Helyes, és ugye mi is volt ő valójában? Olyan, mint egy farkas, de a teste akkora mint egy lóé. Kutya szerű feje volt, kis hegyes fülekkel és a szájában óriási fogak sorakoztak. A mellkasát szélesnek mondják el és igen izmosnak. A talpáról megoszlanak a leírások: egyesek patának nézik, míg mások karmoknak. Ami nagyon érdekes, hogy a szőrét piroshoz hasonló színnek gondolták, de a háta fekete csíkos. A szaga igen kellemetlen. Senki nem akarna vele találkozni. 6 évig kísértett a franciaországi Lozére megyében. Majdnem 100 ember halt meg miatta, és a kormány pénzt nem sajnálva üldözte a legjobb vadászokkal de nem kapták el. Intelligens volt a bestia, a zsákmányt nem a lábán hanem a nyakánál fogva ejtette el,ami ugye a farkasra jellemző. Végül egy Jean Chastel nevű ember ölte meg, egy ezüst lándzsával.-fejezi be a monológot.
-A tanár úr szerint köze van a természetfelettihez?-kérdezi egy  fiú.
-Nos, nem hiszem, de...-kezdené el, de magamat is meglepve közbevágok.
-Sokak szerint olvasta Jean éjjel-nappal a Bibliát és azzal állt ki harcolni és...-mondom de most ő vág bele a szavamba.
-Nos...igen,bizonyára van de maradjunk az egyszerű megoldásnál.-mosolyog Mr. Yukimura.
-De tanár úr ne tekintsünk el..-kezdeném el.
-Köszönöm,de nem szólítottalak fel.-higgadt a hangja,még,inkább nem kísértem szerencsém.
-Lizo,szerinted a Bibliával állt ki harcolni?-böki meg Stiles a hátamat.
-Igen, és az állat nem támadta meg, ami különös.-suttogom.
-Miért?-kérdezi Scott. Miért kérdeznek ennyit?
-Hát, lehetett akár démon is, vagy egyszerűen Jean kutya-hibrid valamije is.-válaszolok.
-Gyerekek fejezzétek be a magánbeszélgetést.-néz felénk a tanár úr.
Elnézést kérek, bólint és az óra többi részében nem szólalok meg.
Miért érdekli ennyire ez a fiúkat? Kétlem hogy a történelem miatt,valami biztos van a háttérben.
Beacon Hills mindig is furcsa volt azt meg kell hagyni. De azért jó, hogy vannak olyanok is mint Isaac. Nem bírom kiverni a fejemből a tegnapi beszélgetést,se a göndör fürtjeit. Se a félelmetes apukáját. Amikor megyek ki a teremből meglátom Haydent, remek lőttek a napomnak.
-Hé,Louisi állj meg!-ordít rám,mikor én eliszkolnék  a másik irányba. Ehelyett meggondolatlanul szembefordulok vele.