Újra Beacon Hillsben{Isaac Lahey}

38.fejezet-Ki?

-Ha van, bárki aki szeretne jelentkezni hètvègèn közösségi szolgálatra kèrem jelezze nekem.-mondja Elin a suli tanácsadója. Hogy miért vállal be ilyen feladatokat is arról halvány lila gőzöm sincs. Ez nem hiszem, hogy az ő hatásköre lenne.
-Aki az osztályotokból fel van írva eddig: Richi, Lou, Tate.-folytatja.
-Itt valami tèvedés lesz. Èn nem írtam fel magam.-jelentkezek.
-Nem is, hanem Isaac Lahey volt.
-Èrtem.-bólintok. Èn egyszer megölöm azt a fiút. Ez biztos. Amióta megvette a kocsiját olyan "menőnek" hiszi magát. Nèha kicsit vicces valamikor pedig az agyamra megy. Büszke lehet, de azèrt a meglèvő keretek között. Amikor kicsengetnek és kiengednek a teremből egyből a szekrényèhez megyek ès leülök elè. Legalább megreggelizem amíg várok rá. Öt perc elteltèvel meg is jelenik. Egy laza fèlmosollyal az arcán.
-Az osztálytársam mondta, hogy csöveznek a szekrényem előtt. Ki gondolta volna, hogy te vagy az?-odanyújtja a jobb kezèt ès felsegít.
-Mièrt írtál fel engem hétvègère?-kérdezem.
-Ugyanazèrt amièrt saját magamat is.
-Nem szerettél volna megkérdezni engem is?
-Règen voltunk kettesben az erdőben.-kacsint majd beleharap a kezemben tartott almába ès elsètál. Mella jelenik meg mellettem és rámnèz:
-Kimondhatom?
-Nyugodtan.-sóhajtok.
-Elment a maradèk esze is.
Felnevetek majd együtt elindulunk órára. Útközben egy csapat sugdolózó lányba ütközünk.
-Ès láttátok a kezèben a virágokat?
-Kinek vihette?
-Olyan helyes!
Kiről beszèlhetnek?  Szerintem már soha nem fogom, mert becsengetnek ès a földrajz leköt. Szerintem soha nem írtam mèg ennyire jó dolgozatot. Mintha minden klappolna mostanában. Kivève persze a barátomat, hogy nála mi nem klappol... Meg még igaza is van, nagyon régóta nem voltunk kettesben. Maximum másodpercekre, mert elköltözött tőlünk, Melissa és a most újra állást kereső anya nem bírták volna anyagilag. Scott is besegít, már csak nekem kellene valamit találnom. Állást, vagy egy nyertes lottószelvényt.
-Louisa, te is érted?-vonja fel a szemöldökét a kémia tanárom aki észreveszi, hogy már negyedszerre nem figyelek.
-Persze tanárnő.
-Aha, rendben akkor megismételnéd amit az előbb mondtam esetleg egy feleletként?-mosolyog rám. Óh nyilván, na akkor egy egyes.
-Úgy kezdte a kedves tanárnő, hogy...-fogtam bele a mondandómba amit most találok ki, de jelez a tanárnő telefonja, hogy üzenetet kapott. Zavartan elolvassa és aztán ránk néz.
-Egyenlőre csak kis egyes, és ceruzával írom be. Most az órának vége, csengetésig ne menjetek ki kérlek benneteket. 10 perc. Kibírható.-mondja és elhagyja a termet. Szinte mindenki kimegy és csak hárman maradunk bent a tizenötből. Letelik öt perc és Isaac ártatlan arccal jelenik meg az ajtóban.
-Hát te?
-Jöttem az én gyönyörű barátnőmhöz töri előtt.
-Oh, adom.-forgatok szemet és előveszem a történelem házimat. Lemásolja és ad egy puszit az arcomra.
-Legközelebb csináljuk meg együtt vagy, legalább próbáld meg.-nézek rá.
-Áh, nekem van ilyen hogy is hívják... barátnőm aki rettentően okos és segìtőkész.
-Hízelgéssel nem sokra mész. Viszont ha úgy érzed, segíthetsz matekon.-nem titok, hogy jobb nálam a reál tárgyakban. Csak egyszerűen utálom.
-Haha, üzletelni akarsz?-mosolyog.
-Vagy inkább kifizetheted az eddigi leckéket.
-Azt hittem azt már rendeztük egy héttel ezelőtt amikor...-kezdi el, de a szájára szorítom a kezem.
-Isaac, ne mások előtt.-nevetek aztán kicsengőkor átmegyünk a töriterembe.
-Nahát a szerelmesek.-csapja össze a kezét egy fiú akit nem ismerek. Csak azt tudom, hogy Scotték osztálytársa.
-Nahát, egy pojáca.-tesz hasonlóképpen Isaac-Mit akarsz?
-Házit.
Oh ez is...nem hiszem el. Előveszem és odaadom neki. Isaac kiveszi a kezemből és elrakja a füzetem, megfogja a kezem és leülünk a terembe én előre ő meg mögém.
-Lizi a csávó nem érdemli meg, hogy szóba állj vele.
-Ugyan miért nem? Félsz, hogy elhagylak érte?-húzom az agyát.
-Milyen kis szellemes, de emlékeztetnélek Theora és az elmúlt hónapokra.-mondja és tudom, hogy igaza van és ez felettébb bosszantó. Annyiban hagyom a dolgot elvégre Isaac jobban ismeri az osztálytársát.
Az emlegetett szamár pedig bejön az ajtón egy hatalmas vigyorral az arcán.
-Ismerem ezt a nézést. Mit tettél Theo?-kérdezi Stiles.
Elégedett vigyor van az arcán, és úgy kihúzta magát, mint még soha.
-Semmi, semmi.-forgat szemet majd leül a helyére. Végigülöm életem egyik leghosszabb történelem óráját mire kiengednek. Azonnal megkeresem Mellát és odamegyek hozzá, Isaactől elköszönök és rohannék tovább, de megfogja a kezemet és visszaránt.
-Várj picim ne hagyd itt.-mondja és rácsap a fenekemre a törikönyvemmel.
-Najó, ezt még megbeszéljük, de köszönöm.-nyomok gyors puszit a szájára.
Elfutok és közben csak Isaac mentális gondjaira koncentrálok. Tesicuccot veszek magamhoz és pont előtte utolérem Mellát, akinek a kezében egy nagy virágcsokor van.
-Hű azta...-kezdem el vidáman, de leesik mi történik körülöttem. A reggeli sutyorgás a lányok között és Theo önelégült arca-Nem.Nem.Nem. Ti együtt vagytok...
Mella amilyen gyorsan csak tudja beránt az öltözőbe a kirohanásom előtt. Hogy jöhetett össze Theoval?
-Miért nem mondtad el?
-Örültél volna?
-Megkínzott és több ember életét vesztette. Ő egy kisebb démon!-fakadok ki.
-De olyan helyes.-mosolyog Melantho.
-Najó, nem, mi a...szóval...boldog vagy ugye?
-De még milyen boldog.
-Akkor engedélyezem, de ha csak egy picit is elgörbül a hajad legkisebb szála nem állok jót magamért.-fenyegetőzöm
-Ne is. Nyugi, úgy is megnevelem. Valakinek muszáj lesz.

Mikor már kicsöngetnek az utolsó óráról is, olyan gyorsan pakolok össze, mint még soha életemben. Felfutok a harmadikra és egyenesen a laborok elé megyek. Kijönnek a diákok a termekből és egyenesen Theo hasába könyökölök.
-Te ördögi démon, mondd milyen trükkel vetted rá, hogy járjatok, ha hasonlóval, mint engem akkor mehetsz a temetőbe és téged ott nem fognak megsiratni.-sziszegem neki a szavakat. Mella előtt nem akartam nagyon kiborulni, de most nincs itt.
-Ha az a baj, hogy Mella a barátnőm és tiszta szívemből szeretem akkor bűnös vagyok.
-Bocsánat, a middel?
-Mondták már, hogy lelketlen vagyok és nincsenek érzéseim, de mióta Scott felnyitotta a szemem próbálok jobb ember lenni.
-Hát ezt már hallottuk párszor, de figyelmeztetlek egy egész falka áll mögötted és figyel. Ráadásul Deucalion lányával randizol. Csak miattad aggódhatok.
-Azt hiszed félek és megint rosszat akarok, de nem ezúttal csak egy kis boldogságot. Ha szabad lesz hölgyem, ma átjön a barátnőm.-mondja és arrébb állít. Duzzogva lemegyek és a lépcsőkön a nevemet kiáltják:
-Hé McCall!-egy srác az kosárlabdával a kezében,  akivel még életemben nem beszéltem.
-Üzenik, hogy várnak a pályán.
-Köszi!
Lassan elindulok a  hátsó pályákhoz és amikor kiérek nem csak a felismerés csap meg.