Újra Beacon Hillsben{Isaac Lahey}

7.-fejezet-Mi lehet?

Összerezzenek és megkísérelem, hogy felüljek de nem megy nem mozognak a vègtagjaim. Eddig csak a kétségbeesés volt urá rajtam mostmár rettegek. Semmit nem értek, össze vagyok zavaraodva és még a fejemet sem tudom mozgatni, hogy megnézzem hol is tartanak fogva. Bár a borzasztó bűz miatt nem is vagyok rá igazán  kíváncsi. Most csak 2 fiút egy lányt látok, de biztos hogy mellettem is fekszik valaki, érzem a teste melegét. Ki vagyok kötve valamihez és az oldalam szúr, éget és mar. Odatenném a tenyerem de a testem leláncol.
- Ne próbálkozz, úgyse fogsz tudni mozogni még egy jó ideig. Tracy elintézte.-bök hátra Theo a hüvelykujjával a mögötte álló lányra. Jobban megnézem őt, barna haja van barna szeme és iszonyatos gonosz vigyor az arcán. De ami megrémiszt és ami miatt már folynak a könnyeim az a keze. Isaac jut róla eszembe, hatalmas karmok éktelenkednek rajta amin vér van és ha Theo azt mondta hogy ő intézett el akkor az én vérem. A másik fiú kreol bőrű , fekete hajú és barna szemű neki inkább kevés bizalmatlanságot lehet észre venni a szemében. Hol van ilyenkor Scott? Ettől próbálnak megóvni?
-Hé, Liamék azt mondták hogy majdnem egy napja nem válaszol üzenetekre! Megvan?-robog be Hayden a helyiségbe. Amikor megpillant engem, kihasznált állapotban, kajánul elmosolyodik majd belémrúg. Majdnem egy napja vagyok itt? Nem vettem be a gyógyszerem! A rettegést váltja bennem a düh.
-Engedjetek el.-mondom erőtlenül.
-Ne aggódj, csak kell nekik néhány információ és azon nyomban elengednek. Bár már te is kiméra vagy szóval valószínüleg sokat fogod látni ezt a porfészket.-mondja a mellettem ülő a hangjából ìtélve egy idősebb férfi.
-Fogd be, és amúgy Louisa tudsz nekem mesélni arról hogy Scotték mit terveznek?-simít végig a combomon Theo.
-Miért én?-kérdezem egyre idegesebben.
-Mert te szomorú voltál mert semmibe nem avattak bele ami titkolózást szült, így elhoztak téged mert elkeseredett vagy. Abban a reményben hogy majd beszélsz. Én mondtam hogy ez egy rossz ötlet. De csak egy vak vénember vagyok.-sóhajt a mellettem ülő.
-Pontosan, 5 évig legjobb barátok voltunk, ismerlek.-mondja Theo. Az tagadhatatlanul jó 5 év volt de megváltozott így elkezdtem kerülni őt ami miatt haragos lett. És amikor én is általános iskolás lettem rá egy kis időre elköltöztünk. Azt mondta egyszer még bosszút áll mert cserben hagytam. Hát itt van az a bizonyos.
-Csak azt akarjuk tudni hogy mire készülnek Scotték.-sürget Theo.
-Nem tudom, de kérdezősködtek a Géuvadani Fenevadról és furcsán viselkedtek.-jut eszembe pár emlék, de a kibírhatatlan fájdalom miatt az oldalamban csak szűröm a szavakat.
-Még valami?-kérdezi a hátsó fiú. Megrázom a fejem és újra könnyek csordulnak a szemembe.
-Nem bírja már sokáig, vigyétek innen.-utasítja őket a férfi.
-Még nem, Lou tudsz egyébről? Tudod nekünk ez fontos lenne, mert akkor végre sikerülne hogy elkapjuk Scott McCallt.-mondja dühösen.
-Nem tudom, csak azt hogy van valami Parrish aki segíthet nekik. De többet nem mondok.-nyögöm és odakapom a tenyerem az oldalamhoz ami vérzik. Meg tudok mozdulni. Felállni nincs erőm meg úgyse lenne jobb, nem jutnék ki innen. Oldalra fordítom a fejem és egy szürke a semmibe néző szempárral találom szembe magam. A helyiség ugyanolyan, mint amit eddig láttam, mocskos, tele műszerekkel.
-Parrish?-kérdezi Hayden. Látszólag nem zavarja őket, hogy újra képes vagyok mozogni.
-Nem biztos.-ülök fel zokogva. Remegő testtel.
-Hát ez így is több mint a semmi. Eresszétek el.-parancsol a vak férfi.
-Rendben, Louisi ha ezt bárkinek elmondod hogy kiket láttál itt elkapunk és ennél is ezerszer rosszabb lesz.-mondja Theo és, hogy nyomatékosítson előkapja a karmait és végig húzza őket a combomon apró hegeket hagyva. Felüvöltök fájdalmamban
-Theo elég.-kérleli a hátul álló fiú.
-Rendben, valaki kábítsa el és mondjuk azt hogy egy árokban találtuk meg.-legyint Theo és kimegy a nagy vasajtón. Gyűlölöm ezt a fiút. Oldalra fordítják a fejem és egy szúró fájdalom hasít belém. Az utolsó ami előttem van a vak férfi sajnálkozó arca.
            
                     ♡

-Kicsim, kicsim jól vagy?- szólintgat Melissa. Párat pislogva kinyitom a szemem és örömmel tudatosul bennem, hogy egy jóval tisztább környezetben a kórházban vagyok. Az órára pillantok ami fél tizenkettőt mutat.
-Igen, rendben vagyok.-mondom rekedten.
-Mi történt veled? Theo Raeken talált meg és azt mondta egy árokban feküdtél.-aggódik Melissa. Elgondolkozom a történteken, elraboltak és megfenyegettek, hogy megölnek. Újból folytak a könnyeim.
-Igen, ez az igazság. 3 maszkos ember jött és aztán beadtak valamit amikor magamhoz tértem már az árokban feküdtem.-hazudom a kitalált történetet.
-Rendben, hát sebet nem találtunk rajtad csak pár vágást és zúzódást az elméd is teljesen épnek tűnik pár vizsgálat és hazajöhetsz.-nyugtatgat. Nem találtak sebet? Óvatosan odateszem a kezem ahol múltkor még vérzett de nincs ott semmi. Mostmár biztos hogy megbolondultam. Zokogni kezdek mire Melissa átölel és a kezembe nyom egy pohár vizet és a gyógyszerem. Felülök majd beveszem.
- A trombofília miatt ne aggódj amíg kábult voltál az orvosok megnéztek és semmit nem találtak.-simogatja a hátam. Nem amiatt sírok, hanem azért mert azt mondták kiméra vagyok. Nem kérdeztem rá mi az és már bánom, de ha ilyen gyorsan begyógyul a sebem biztos, hogy valami természetfeletti. Mindig is hittem az ilyenekben, legyen az vámpír vagy a télapó vagy varázsvilág. De most hogy közelebb kerültem ehhez már inkább rettegek. Isaac is, ami történt vele arra nincs észszerű magyarázat csak az hogy farkasember lett.
-Anya? Mi van vele?-kérdezem.
-Dolgozik, de bent volt veled mint a többiek is csak nem ébredtél fel. Ó és Isaac ezt küldi.-adja át a nyakláncot amit a barátnőmtől kaptam. Biztos hogy a menekülés folytán eshetett le. De örülök hogy meg van. Egy aprót mosolygok a kedvességén majd leteszem az éjjeli szekrényemre.
-Na, na, csak nem tetszik?-mosolyodik el Melissa, mire elpirulok és bólintok.
-Igen...
-Szép dolog a szerelem de menj zuhanyozz le, aztán kezdődnek a vizsgálatok.-segít felállni majd felkapom a tisztálkodó szereim amit valószínűleg anya hozott be és a ruháimat. Majd elmegyek fürödni. Most örülök annak hogy van ilyen kapaszkodó mert még mindig nem biztos az állóképességem.

Rengeteg unalmasabbnál unalmasabb vizsgálat után délután hazaengednek, miszerint szerencsésen megúsztam. Ennyi jó fej orvost még nem láttam egy helyen. De a kedvencem Liam apukája ő érti hogy vidítsa fel az embert. Melissára támaszkodva lépek be a küszöbön, hogy aztán Scott letámadjon a szeretetével.
-Soha többé nem mész sehova egyedül.-figyelmeztet mosolyogva.
-Tudom.-sóhajtok.
Aztán Stiles ölel meg majd megnézeget amit furcsáltam, mintha keresne valamit. Kedvesen elmosolyodik majd megpillantom azt akit nem akartam. Ott állt Theo, ő is átölel és mintha mi se történt volna megkérdezi hogy vagyok. Elmotyogok egy jól-t.
-Írok a többieknek hogy jól vagy.-mondja Scott én pedig felviszem a cuccokat a szobámba  Stiles segítségével. Stiles kimegy majd becsukom magam után az ajtót.
-Szia.-köszön egy hang amire dobbant egyet a szívem.
-Szia Isaac.-motyogom ismét.
-Ne félj tőlem.-kérlel és egyre közelebb jön ezzel egyetemben én pedig elkezdek hátrálni.
-Kik voltak a maszkosok? És veled mi történt?-kérdezem feldúltan ismét a sírás határán.-De ami fontosabb jól vagy?
-Igen, igen jól vagyok-mosolyodik el,hogy aztán újra komor legyen.-De te nem ami aggasztó. Ezekre a kérdésekre nem tőlem kellene választ kapnod hanem Scott-tól. Csináltak veled valamit?
-Nem, nem történt semmi.-vágom rá.
-Ne hazudj, hallom a szívveréseden. Mi történt?-kér számon.
-Hallod..a szív..mi? Isaac hagyj magamra kérlek.-mondom feldúltan. Hirtelen átváltozik karma lesz hegyes foga és szuperképességei? Én ezt már nem bírom tovább. Berongyolok a fürdőbe arcot mosni. Ami ott fogadott szörnyű, gyorsan ki is szaladik majd összerogyok és elkezdek pityeregni.

*Isaac*

Lemegyek a lépcsőn és nem törődök Stiles és Scott kérdő pillantásaival.
-Theo hol van?-kérdezem.
-5 perce ment el, miért mi történt?-kérdezi aggódóan Scott.
-Lizi megváltozott, érzem. Valamit csináltak vele. És látott átváltozni.-mondom..
-Egyszer a rohadt életben nem lehetne az, hogy csak elmegy a boltba valaki és nem lesz mindjárt természetfeletti?-teszi fel a költői kérdést Stiles.
-Akkor el kell mondanunk neki mindent.-sóhajt Scott.
-Nem hiszem hogy vevő rá, fel van dúlva és majdnem elsírta magát.-mondom.
-Akkor pláne!-vág vállon Stiles.
-Nem is tudom, ha valóban látott átváltozni téged és a doktorok is elvitték akkor azonnal be kell avatnunk.-mondja Scott és felmegyünk a lépcsőn Lizi szobájához. Kopogunk és várunk. Nem érkezik válasz, benyitunk és ott ül a hátát az ágy oldalának vetve a fallal szemben kezébe temetett arccal és szipog.
-Lizi,minden oké?-kérdezi Scott közeledve felé.
-Menjetek innen.-kérlel sírós hangon.
-Meg kell magyaráznunk.-folytatja Scott,de abbahagyja mert Lizi felnéz. Jégkéken ragyog az általában csillogó de most félelmet sugárzó szeme a fogai hegyesek, akár a mienk de karmai nincsnek. Nem vérfarkas,még csak wendigo sem de akkor mi lehet?
-Hallgatom.-mondja megtörten és Scott belekezd a magyarázásba.

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
Sajnálom, de túl sok mindent szerettem volna belesűríteni ebbe a részbe ezért a hatalmas ugrások.
De remélem tetszett :)