Újra Beacon Hillsben{Isaac Lahey}

20.fejezet-Apa

-Szerintem ezt nem tőlem kellene megtudnod.-vakarja a tarkóját Stiles.
-De mi köze van Scottnak Allisonhoz? Miért nem mondhatod el?-kérdezősködöm.
-Szerintem ezt beszéld meg vele.-biccent a fejével az ajtó felé. Odakapom a tekintetem és ott áll Scott. Mögötte Isaac, és mind Stilesra néznek, mintha meg akarnák ölni őt.
-Valaki mondja el mi történt.-pattanok fel.
-Elmondjuk, csak nem most.-nyugtat Scott-Mennünk kell.
-Mennünk, hova?-lepődik meg Stiles.
-Az erdőbe, Malia és Lydia talált valamit.-mondja Scott. Azonnal mindenki kimegy az ajtón. Isaac megfogja a kezemet és leülünk hátra. Mindig megmosolyogtat az ilyen apró gesztusaival. Amikor reggel fogmosásnál benyit hozzám, mert hiányoztam neki éjszaka vagy amikor nálam alszik és átkarol.
-Ömm...Allison Argent a lány?-szólalok meg halkan mire rámkapják a tekintetüket.
-Igen, de honnan tudod?-kérdezi Scott.
-Ismertem, egy iskolába jártunk, csak aztán ők elköltöztek. Mi lett vele?-érdeklődöm.
-Beacon Hillsbe jöttek csak aztán...-kezdett bele egy hosszú mesélésbe. Amiben volt Kate Argent, kanima, onik, vadászok. Érintette még a Nemetont is, amit jól ismerek. Allison Scott első szerelme volt. De aztán megtudtam, hogy végül Isaaccel is összejött. Miközben Scott mesél odahajolok, hogy jobban halljam és megkapaszkodok a fejtámlájában.
-Most hol van?-kérdezem amikor Stiles leállítja a motort az erdő szélén.
-Meghalt.-sóhajt Stiles. Kiszállunk és Scott vezetésével előre megyünk. Malia és Lydia egy barlanghoz vezet minket.
-Ezt találtuk, omegákkal van dolgunk. Ketten lehetnek.-mondja Malia.
Közelebb lépkedem és benézek. Megpillantok egy ismerős ruhadarabod.
Melantho barna bakancsát. De van még játékmaci és mindenféle, egész otthonos. Lydia kivesz egy pólót ami egész kicsi és rózsaszín. Odaadja nekünk, hogy szagoljuk meg én semmi különöset nem érzek de a többieknek se ismerős. Aztán pedig Malia megy be és kihozza a cipőt. Egyértelműen Mella illata van. De mit keres ez itt?
-Valakinek valami ismerős?-kérdezi Malia. Mindenki a fejét rázza, köztük én is. Lehet, csak egyszer jártak itt és itt hagyták. Ha nem, akkor pedig beszélnem kell Mellával a helyzetről.
-Nem lehetnek messze.-szagol a levegőbe Scott és mindenki elkezd nézelődni. Én felfele hátha az egyik fán rejtőznek, de semmi. Ki lehet a másik lány? Melantho említette, hogy van egy húga, talán ő az.
-Szerintem menjünk.-adja fel legelőször Lydia.
Mindenki beleegyezik, és elindulunk, csak hogy én maradni szeretnék. Muszáj megtalálnom a barátomat. Mivan ha történt velük valami?
-Scott én még maradnék egy kicsit.-torpanok meg 2 méter után.
-Biztos? Miért?-húzza fel a szemöldökét.
-Mert...szeretnék. Otthon leszek mielőtt besötétedne. Ha nem akkor kezdj el keresni.-mondom meggyőzően.
-De bajod is eshet.-érvel Isaac.
-Nem fog, ígérem.-felelem gyorsan. Hátha bajbakerültek Melanthoék.
-Rendben.-bólint Scott, de látszik, hogy nehezére esik a dolog.
-Holnap este várlak.-kacsint Lydia. Majd elmennek. Isaac szomorúan, lehajtott fejjel bandukol. Nem szeretem ha szomorú, olyankor annyira nehéz vele. Meg azért sem mert valami bántja és azok általában tényleg komoly dolgok. Visszafordulok és az erdőt kèmlelem de csak a madarak és az állatok mocorognak.
-Mella.-szólítom meg, de csak csend fogad. Utána egy roppanó ág aztán egy vérfarkas szaga. Hátulról lefogja a kezem és a fejemet pedig maga felé fordítja. Egy kopasz, kigyúrt, rendkívül izzadt alfa farkas karmai között vagyok. Ha túlélem ezt a találkát elhiszem Stilesnak azt a szerencse dolgot.
-Na most már tudod hol van a barátod?-sziszegi.
- Deucalion? Halvány lila gőzöm sincsen.-vicsorgok, mert közben átalakultam.
-Akkor ha megöllek nem veszítek sokat.-teszi a torkomra a kezét.
-Ugyanerről beszélgettünk a barátnőddel. Aztán pedig elfutott, nekem mindegy.-rántok vállat.
-Az életed a kezemben van és feleselsz? Mi van a mai tinikkel?-teszi fel a költői kérdést.
-Mi van a mai öregekkel?-kérdezem aztán pedig szorít a fogásomon.
-Akkor a gyermekéről mondj valamit.-utasít.
-Neki nincs gyermeke.-szegem fel az államat, hogy levegőhöz jussak.
-Ha nem tudsz értékelhetőt mondani, szia.-mondja idegesen és végighúzza a karmait az oldalamon. Felnyögök a fájdalomtól de nem sokáig mert egy farkaskutya leszedi rólam a férfit és elkezdenek harcolni. A farkasnak barna színe és izmos végtagjai vannak. Dühösen vicsorog a vérfarkasra. Ott ülök elvetődve az avarban míg egy valamivel kisebb termetű farkas oda nem húz egy fához. Az egyik mancsát ráteszi a combomra és érzem, ahogy megkönnyebbülök. De miért teszik ezt? Kik vagy mik ők? Talán....jobban megnézem a harcoló farkas szemét és látom, hogy ugyanúgy csillog mint Melláé.
-Köszönöm.-sóhajtok és megsimogatom a kisfarkas fejét. Bizonyára ő Mella húga. Rozsdavörös szőre és világító kék szeme van, csakúgy mint pillanatnyilag Mellának.
Újúlt erővel odamegyek hozzájuk, hogy segítsek. Beállok a férfi mögé és megvárom azt a pár másodpercet, míg elesik bennem majd felrepülök és leérkezek egyenesen a kezére. Majd feláll de Mella beleharap a lábába. Bevisz nekem egy ütést az államra és az arccsontomra. Az ütés leterít de szinte azonnal visszapattanok. Átbukfencezek a lába között és gerincen rugom. Ő is felpattan majd az oldalamba karmol, érzem, ahogy a vér átáztatja a pólóm. Mella ráugrik és elkezdi harapdálni. Majd a férfi lelöki magáról és felém jön. Amikor nekem rontana felugrok így neki megy egy fának. Kuncogást hallok egy fa mögül. Odafordulok de megint az alfa megint elkap. Ezt a vérfarkast nem lehet legyőzni. Megkapaszkodom a karjában és felrepülök vele, a tépett tollaimról és oldalamról rácsorog a vér az arcára. Amikor olyan 8 méter magasságban vagyunk elengedem őt és kiáltva a földre zuhan. Egy éles sípoló hang miatt én is elkezdek zuhanni, szerencsére egy levélkupacra estem. A fülemre tapasztom a kezem és csak ki akarom űzni a hangot a fejemből. Ez nem az a szokásos gúnyos hanem, egy visító zaj. A férfi a hang forrásirányába kapja a fejét és elkezd futni. Mella és a húga is ezt tenné szerintem de pár másodperc után leáll. Lehet, hogy a kiszemelt célpont már megvan. Felnèzek és Mella farkasként fekszik egy fa tövében és nyüszít. Odamászok és elveszem a fájdalmát. Lassan visszaváltozik egy pucér emberré és jól sejtettem a farkas valóban Mella. Egy kis kezet érzek meg a vállamon. Megfordulok és egy vörös hajú, szeplős, rózsaszín pólós, zöld nadrágos, barna szemű kislány fogad. Átnyújtja a nővérének a ruháit aki felöltözik. Én addig elfordulok.
-Köszönöm a segígséget Louisa.-ölel át a vállamon Mella.
-Igen, köszönjük.-szólal meg a kislány kedvesen.
-Nem tesz semmit, megtudhatom, hogy te ki vagy?-guggolok le a kislány elé.
-Perry vagyok, 7 éves.-mosolyog kedvesen és kinyújtja a kezét.
-Miért volt itt ez a férfi?-kérdezem.
-Ő Ennis. Minket keresett. Apa miatt.-válaszolja miközben felemeli Perryt.
-Hogy hívják az apukádat?-kérdezem, pedig van egy ötletem.
- Deucalionnak.-válaszolja.

*Isaac*

-

Láttátok már Lizit?-kérdezem.

-Igen, kb. 10 perce érkezett meg. De sietett fel a szobájába.-válaszol Scott, fel sem nézve a legújabb rendőrségi aktákból. Jaj, ne. Bekopogok hozzá és percekkel később gyorsan kitárja az ajtót. Beenged majd leülök az ágyára.
-Ne haragudj rám. Tudod azok az érzéseim voltak. Aztán megváltoztak. Most már nem tudom mi lenne velem nélküled.-kezdem el mondani azt ami a szívemet nyomja.
-Miről beszélsz?-ráncolja a homlokát.
-Hát Allisonról.-mondom.
-Már miért haragudnék?-kérdezi, leül mellém törökülésbe és az állát ráteszi a vállamra, onnan figyeli az arcom.
-Csak mert, a dzsipben elengedted a kezemet amikor arról volt szó, hogy én és Allison...-magyarázom.
-Azt azért tettem, hogy jobban halljam Scottot. Akkor ezért voltál szomorú.-ölel meg óvatosan.
-De most már nem vagyok. Sőt.-mosolygok kajánul és átbillentem őt a jobb oldalamra. Majd a kezem az oldalára helyezem és fájóan felszisszen. Leveszem onnan majd óvatosan elkezdem felhajtani egészen a melltartója vonaláig. Átvérzett kötést látok, végig az oldalán.
-Mi történt?-nézek fel rá.
-Fogsz haragudni?-süti le a szemét.

***********♡************
Oké, szóval ez az öt nap nem igen sikerült, ezért most hoztam előbb mert múltkor sokat kellett várni.
Nagyon, nagyon szépen köszönöm a csillagokat! ❤ Bár nem értem miért...sokszor ugrálok a jelen és múlt idő között és egyéb hibákat is ejtek. De próbálok javítani rajtuk :)
Remélem tetszett a rész, mindenkinek. :)