Változás

Nyolcadik rész

Ebéd után a tanár úr kijelentette, hogy kb. délután 4-ig lenne közös program és ez után lenne egy 3 órás szabadidő, 2 óra még a tisztálkodásra és pihenésre, majd 9-től egy kis tábortűz énekléssel.
- És akkor akik elhozták a gitárjukat és tudnak rajta játszani, azokat megkérném, hogy az esti programra keressenek pár viszonylag egyszerű éneket. Itt akkor be is fejezném a beszédemet és átinvitálnálak titeket a kertbe a közös programra.
Mindenki nagy morajlással kelt fel és várta, hogy a tanár úr milyen programot talált ki nekünk.
Kiértünk a kertbe és Géza bá azt az utasítást adta, hogy a lányok álljanak egy jó nagy körbe úgy, hogy két lány között legyen 2-3 méter távolság, majd mindegyik fiút megkérte arra, hogy álljon egy lány elé.
- Akkor most elmondanám, hogy az első "játék", az a rapid randi elnevezést viseli. - erre mindenki elkezdett hurrogni, mert ugye mindannyian ismertük a szabályokat. - Egy páros 3 percet kap arra, hogy jobban megismerje egymást. - Elém pont Ákos állt, így legalább tudtam, hogy mivel kezdjem az "ismerkedést".- Ha lejárt az idő, akkor minden fiú majd lépjen egyet jobbra. Mikor visszaértetek az eredeti párotokhoz, akkor szóljatok. Készen álltok? - mindenki nagy vigyorral jelezte, hogy kezdhetjük a játékot. - Akkor start. - mondta az osztályfőnök és erre mindenki egyszerre kezdett el beszélni.
- Ha nem gond, akkor kezdenék én, mert volt egy kérdésed, amit az ebédlőben nem válaszoltam meg és ezt most megtenném - kérdőn néztem rá, mire ő csak bólintott. - Szóval azért nem megyünk családosan kirándulni, mert a húgom születése előtt, mikor én még csak 4 éves voltam apám lelépett és ott hagyta anyámat a három gyerekkel együtt. Azóta nem láttam őt és valószínűleg soha nem is fogom. Ezután anyám nagy nehezen tudott csak minket felnevelni és még most, évekkel később is napról napra élünk a családommal. És ha nem lenne nekem és a bátyámnak támogatása a sulitól, akkor nem is járhatnánk ebbe az iskolába. - nyögtem ki ezeket a szavakat szinte egy szuszra, mire Ákos csak nagyot nézett.
- Értem. - szólalt meg együttérző hangon pár másodperc múlva. - Így már mindent értek. És tényleg bocsánat még egyszer, hogy ezt a kérdést feltettem ebédkor.
- Semmi baj. Hiszen nem tudhattad. És veled mi újság ilyen téren?
- Hát az én ügyem is eléggé kacifántos... - mondta kínosan nevetve. - Mikor 10 éves voltam, a szüleim elváltak. De nagyon csúnya válásuk volt, mert anyám mindenképpen azt akarta, hogy hozzá kerüljek, de mikor a bíró megtudta, hogy anya lépett félre és még ráadásul depressziós is, valamint emiatt pszichológushoz jár a felügyeleti jogot egyből apámnak ítélte. Ezek után még anya nagyon sokat zargatta apukámat, hogy mondjon le a felügyeleti jogról az ő javára, de szerencsére apa nem engedett neki, így normális körülmények között tudtam felnőni. Viszont nem olyan rég megkeresett minket megint az édesanyám és azt akarja, hogy töltsek vele egy kis időt hetente, de ezt nem tudom megtenni, mert egyszerűen már teljesen be van kattanva és félek, ha valami rosszat szólok előtte, akkor kárt tesz bennem, magában vagy akár mindkettőnkben. De a jó családi oldalam pedig az, hogy van egy mostoha anyám, akit nagyon szeretek és egy 14 éves öcsém, Dénes, akit szintén bírok. - fejezte be a mondandóját, én meg csak leesett állal néztem őt.
- Hűha, azért ez se semmi.
- Nem bizony. - mosolygott rám. - De ettől még nem szeretném, hogyha sajnálnál engem. Viszont, ha bármi gondod lenne, akkor bíztatlak arra, hogy azt megoszd velem, hátha tudok segíteni. -kacsintott rám.
- Rendben, de ezt én is elvárom tőled. - mosolyogtam rá, mire megszólalt a forgást jelző síp és elbúcsúztam tőle.
A következő "ügyfelem" Dominik volt, akinek szintén elmondtam a családi hátterem, majd ő is elmondta, hogy az ő családjában szerencsére nincsenek ilyen problémák és még azt is megtudtam, hogy van egy bátyja, aki úgy szint a mi sulinkba jár. Ádám a neve és kiderült, hogy a bátyámnak az osztálytársa és egyik jó barátja.
- Na tessék még egy közös pont. Remélem még sok ilyen lesz. - mondta Dominik mosolyogva, majd tovább ment. Ezután Zsoltival beszéltem az animékről és így ment tovább a kör addig, amíg vissza nem ért hozzám Ákos.

Sziasztok madárkáim!
Itt is lenne a következő rész.
Bocsánat, hogy csak ilyen későn hozom. Remélem ettől függetlenül tetszeni fog nektek. És még kiengesztelésül hozok nektek egy képet Ádámról (és remélem, hogy sokan felismeritek majd őt 😊😉)
Ha elnyerte a tetszéseteket ez a rész, akkor vote-ozzatok és kommenteljetek. ^w^
Puszika mindenkinek! 😘😘😍❤

Vértes Ádám