Változás

Tizennegyedik rész

Dalma szemszöge

Dóri arca nem sokkal a kijelentésem után meglepődöttből átcsapott mosolyra, míg nem eljutott a nevetésig.
Először nem értettem mi van vele, ezért türelmesen kivártam, hogy lenyugodjon és utána rákérdeztem az okára.

Dóri szemszöge

A pillanatnyi meglepetségem után hangos nevetésben törtem ki. Láttam Dalma arcán, hogy nem érti a dolgot, ami csak még jobban nevetésre késztetett. Miután befejeztem a röhögést barátnőm meg is kérdezte:
-Miért nevettél az előbb annyira?
- Hogy miért? - kezdtem bele mosolyogva a mondandómba. - Azért, mert ezt én már az előtt megsejtettem... nem is. Én már az előtt tudtam ezt, hogy te elmondtad volna.
- Ezt hogy érted? - kérdezte értetlen arckifejezéssel.
- Úgy, hogy szerintem elég feltűnő jelnek számít az, hogy a suliból is minden péntek délután együtt mentetek haza, közös programokat csináltatok, sőt a nyáron is tartottátok a kapcsolatot és még az edzésére is elvitt téged.
- Ááá - szólalt meg Dalma kicsit elpirulva. - Így belegondolva tényleg voltak előjelek. De ez az elején még csak egyszerű barátság volt.
- Az meglehet, de szépen lassan látszott rajtatok, hogy ez azért több lesz, mint egyszerű barátság. - kacsintottam rá, majd durcás arcot vágtam. - De ez nem ér, hogy te mindent előbb fogsz megtapasztalni, mint én.
Mivel nem értette, hogy miről beszélek, ezért szemforgatva hozzá tettem:
- Mármint te előbb randiztál, előbb lett pasid, sőt te előbb is fogsz egy szalagavatón keringőzni, mint én. - mondtam a végén már szomorúan.
- Jaj ugyan már. Ez nem jelent semmit. - ölelt meg mosolyogva. - A szalagavatón még nem biztos, hogy nem fogunk együtt táncolni.
Na mikor leesett, hogy ezt hogy érti kitört belőlem a nevetés, majd belőle is és legalább fél órán keresztül csak röhögtünk, majd miután sikerült abba hagynunk jó éjszakát kívántunk egymásnak és elaludtunk.
Másnap reggel szokásomhoz híven 8-kor keltem és miután kiosontam a szobából neki álltam reggelit csinálni. Mikor készen lettem a rántottával megjelent Dalma is kócos és álmos fejjel.
-Jó reggelt. - köszöntem neki, mikor leült és elé raktam a tányér ételt.
- Jó reggelt. - válaszolt rekedtes hangon, egy ásítással kísérve. - Te hogy tudsz már ilyen korán így pörögni?
- Nem tudom. Lehet a megszokás. Meg mert délután állásinterjúra megyek és egy kicsit izgulok.
-Micsoda? - pattantak ki Dalma szemei. - Hogy hogy és miért?
E

lmeséltem neki Ákos kedvességét és hogy kedden meg vele megyek az édesanyjával beszélni.
- Ez de kedves tőle. - mondta a beszámoló végén. - Meg tőled is, hogy elkíséred.
- Ez a legkevesebb, amit ezek után érte tehetek. - felálltam az asztaltól és elkezdtem keresgélni. - Nincsen nutellátok? Hirtelen úgy megkívántam.
- De van. De titok, hogy hol. - kelt fel barátnőm is egy ravasz mosollyal az arcán. - Hunyd be a szemed.
Én készségesen engedelmeskedtem és cserébe 10 másodperc múlva a kezemben is landolt a csemege. Miután megettem a nutellás kenyeremet már negyed 10 volt, ezért elbúcsúztam Dalmától és indultam is haza, hogy készülődni tudjak a délutáni állásinterjúra.
Mikor hazaértem és felnéztem a netre örömmel láttam, hogy megkaptam Ákostól a címet, ahová mennem kellett és hogy háromnegyed 2-kor kell vele ott találkoznom.
Gondoltam magamban, minden príma, mert addig még van durván 3 órám, így kis nyugtatás képpen néztem egy részt az animémből, majd megcsináltam az ebédet és végül elindultam készülődni.
Negyed 2-re készen is voltam és indulhattam is.

Sziasztok drágaságaim!!! 😊😄
Itt is volna a következő rész.
Remélem tetszett nektek 😉
Ha igen a vote-ozzatok és kommenteljetek. ^w^
További szép napot/reggelt/estét/éjszakát. 😁
A kövi részig viszlát cukorbogyóim.😘😍❤💋