Változás

Tizenhatodik rész

Pénteken nem történt velem semmi érdekes (leszámítva talán az izgulást a szombat miatt), ezért sokáig fennmaradtam, hogy Dalmával beszélgessek és elűzzem az idegességemet.
Emiatt szombat reggel úgy ébredtem fel, mint aki az éjszaka folyamán egy zombi apokalipszisen ment volna keresztül. Mivel Ákossal 10-re beszéltem meg a találkát, ezért 8-kor keltem és ébresztettem a húgomat is. Vagyis csak ébresztettem volna, ha nem ült volna már az ágyán rémült arccal.
- Petra! - guggolok le elé. - Mi a baj? Mi történt?
- Rémálmom volt - ölelte át a nyakamat.
- Mit álmodtál? - kérdeztem meg tőle.
- Azt, hogy a cirkuszban kihívtak segítőnek és beleraktak egy dobozba. Mikor már lelakatolták a dobozt, a bűvész bácsi elkezdett ketté vágni és nagyon fájt - a végét már sírva mondta. Ráraktam a buksijára a fejem és magamhoz szorítva elkezdtem simogatni a fejét.
Szerencsére ettől hamar megnyugodott és a kezemet fogva kimentünk reggelizni.
- Ne félj Petrus, ez nem fog megtörténni, mert én ott leszek veled és nem hagyom, hogy ilyen történjen, rendben? - néztem rá biztatóan, mire egy kicsit bólintott. - Most pedig hercegkisasszony, kérem adja le nekem a rendelését a mai reggelihez. - hajoltam meg előtte udvariasan, mire ő elnevette magát.
- Sült virslit szeretnék enni ketchuppal és majonézzel
- Mint mindig most is kitűnően választott kisasszony - mosolyodom el én is és elkezdem csinálni a reggelinket.
Gyorsan megreggeliztünk és negyed 10-re már teljes harci díszben indultunk meg a cirkusz felé, hogy ott találkozzunk Ákossal és az öccsével, Dénessel. A pontosság híveként már 10 perccel hamarabb odaértünk, viszont így se kellett sokat várnunk a fiúkra.
- Szia Dóri - szólalt meg hátam mögött Ákos ismerős hangja.
- Szia Ákos - odamentem hozzá és megöleltem. - Mi újság? Mi történt az óta, hogy nem találkoztunk? - kérdeztem mosolyogva tőle.
- Hiszen tudod milyen híres ember vagyok - húzta félmosolyra a száját, mint egy igazi sztár, aki most lépett ki az egyik filmből. - Amúgy semmi érdekes nem történt velem. És veled?
- Velem sem történt semmi érdekes - mosolygok vissza, mikor megérzem Petra kezét az enyémben. - Jaj el is felejtettem. Ákos, hadd mutassam be nektek a húgomat, Petrát.
- Sziasztok - köszönt kicsit halkan húgicám a két fiúnak.
- Szia Petra - hajol le hozzá Ákos. - Én Ákos vagyok, Dóri osztálytársa. Ő pedig itt az öcsém, Dénes - mutatott maga mellé, ahol öccse áll enyhén kikerekedett szemekkel és nyitott szájjal. - Mi a baj öcskös?
- Ákos nem gondoltam volna, hogy ilyen szép csajod van - mért végig a kis törpe.
- Ó, Dénes - nézek rá elpirultan. - Köszönöm a bókot, de én nem vagyok Ákos "csaja". Csak barátok vagyunk.
- Minden kapcsolat így kezdődik - kezdett bele Petra is.
- Ez nem igaz, de nézzétek csak - mutatott Ákos a karámok felé. - Nézzétek meg az állatokat közelebbről, amíg mi megvesszük a jegyeket.
Szerencsére a gyerekeket jobban érdekelték az állatok, mint a pénztárnál való sorban állás, ezért gyorsan otthagytak minket.
- Bocsi az öcsém kijelentéséért - nézett rám kicsit szégyenkezve Ákos.
- Semmi baj, még gyerekek. Elő szokott fordulni - mosolyogtam rá és elkezdtünk beszélgetni a munkámról és az ezzel kapcsolatos dolgokról.
Mikor sorra kerültünk megvettük a jegyeket és bementünk a sátorba. A negyedik sorban kaptunk helyett. Úgy ültünk le, hogy Ákos, Dénes, Petra és én.
Nem sokkal azután, hogy leültünk elkezdődött az előadás. A két kicsi tátott szájjal nézte végig az előadást, amiben az állatoktól kezdve, az akrobatákon át, a súlyemelőig minden és mindenki megfordult.
A műsor végén a közönség állva tapsolta meg a fellépőket, ezért kaptunk egy kis ráadás produkciót is.
Miután kijöttünk a sátorból, a két kicsi elakart menni fagyizni, ezért beültünk egy közeli cukrászdába, ahol fagyit is lehetett kapni és még a gyerekek fagyiztak, mi Ákossal egy-egy süteménnyel jutalmaztuk meg magunkat.
Mikor ezeket elfogyasztottunk elbúcsúztunk egymástól, ugyanis a fiúknak sietniük kellett haza, mert ebédre a család vendégeket hívott és 1-re haza kellett érniük.
Mielőtt megindultunk hazafelé, még Petrával sétáltunk egyet a Vajdahunyad-várában és csak azután mentünk haza.
Az ajtó kinyitása után Frankie-vel találtuk szembe magunkat, aki nagyon megörült nekünk és Petrát konkrétan majdnem ledöntötte a lábáról a nagy lendületével. Megmelegítettem a maradékot magunknak, majd ebéd után játszottam a húgommal "Ki nevet a végén?"-t. Természetesen, mint mindig most is ő nyert. Pár kör után meguntam a játékot és elmentem lezuhanyozni és magamhoz képest korán, 9-kor ágyba bújtam és egy fél óra kockulás után el is aludtam.

Sziasztok skacok!!! 😊😀😍
Itt is lenne a következő rész. Remélem elnyerte a tetszésedet. 😉
Ha igen, akkor nyomj egy csillagot és kommentelj.
Ha minden jól megy, akkor hamarosan hozom a következő részt.
Addig is minden jót és sziasztok! 😘😍❤💋