Változás

~ Dalma szemszöge: 4.rész~

Az Ádámmal való kis találkánk után meg is kezdődött a suli és vele egy teljesen másfajta élet is.
Ugyanis innentől kezdve a kaja szünetekben az én "kis" focistámmal ettem együtt és minden péntek délután vele is mentem haza. Furcsa volt ezt megszokni, de ugyan akkor kellemes is, hiszen Ádámmal ugyan azt gondoljuk, hogy mi csak barátok vagyunk. Legalább is nem adott semmiféle olyan utalást, hogy ez másképpen lenne. A nyáron is nagyon sokat beszélgettünk és ha volt meccse, arra rendszerint meg is hívott. Sőt egyszer még az edzésükre is becsempészett. Ennek mondjuk az edző nem örült annyira, de a csapat többi tagjának úgy láttam, hogy nincs ellene kifogása.
A találkozóink is mindig barátias hangulatban teltek. Minden nyugisan ment egészen a tábor előtti hétig.
Ugyanis az akkori pénteki találkánk előtt Ádám rám írt.

Ádám: Ma valami ünneplő ruhát vegyél fel, mert ma máshová megyünk :D

Először nem értettem, hogy mit jelent ez az üzenet, úgyhogy visszaírtam neki.

Én: Ezt hogy érted? Hova megyünk? :O

Ádám: Az titok ;) Csak öltözz csinosba.

Még mindig nem értettem, hogy ezzel mit akar, de eleget tettem a kérésének és felvettem egy tűzpiros színű, rövidujjú blúzt és hozzá egy combközépig érő, fekete, A-vonalú szoknyát.
5 órakor, a megbeszélt időpontban csöngettek az ajtóban. Tudtam, hogy csak Ádám lehet, de mikor kinyitottam az ajtót a szám is tátva maradt a láványtól.
Ádámon öltöny volt, fehér inggel és királykék nyakkendővel. Addig, amíg meg nem szólalt végignéztem rajta vagy hatszor, de még mindig új és furcsa volt nekem ez a lávány. Nem mintha nem állt volna jól neki. Pont az ellenkezője. Mintha rászabták volna a ruhát.
- Hűha! Csodálatosan nézel ki Dalma! - mért végig Ádám is, mire végre észbe kaptam és pironkodva lesütöttem a szemem.
- Köszi szépen. - majd a szemébe nézve. - De azért te se panaszkodhatsz.
Kijelentésemet egy mosollyal díjazta.
- Indulhatunk? - kérdezte, miközben jobb karját nyújtotta felém, hogy karoljak bele.
- Természetesen. - mondtam izgatottan és miután bele karoltam indultunk is.
Mikor a kapu értünk megláttam egy taxit, amelyik a házunk előtt parkolt. Ádám kinyitotta nekem az ajtót és be is huppantam a hátsó ülésre.
- Kérem, az Onyx étteremhez vigyen minket. - adta ki a végállomást, mire én kikerekedett szemekkel és szájtátva néztem rá.
- Micsoda? Étterembe megyünk? - kiabáltam és nem is figyeltem a taxis bosszankodó tekintetére.
- Igen, de ha ilyen rossz kislány leszel, akkor lehet, hogy még meggondolom magam. - nézett rám rosszallóan, majd elnevette magát.
Nem kellett sok idő, egy negyed óra múlva ott is voltunk. Kiszálltunk, majd miután bementünk az étterembe és elfoglaltuk a helyünket elmerültünk az étlap széles kínálatában és a döntés nehézségében.
Míg meg nem érkezett az első fogás Ádámmal beszélgettünk egészen addig, amíg egyszer csak meg nem fogta a kezem.
Olyan váratlanul ért ez a mozdulat, hogy pillanatok alatt olyan vörös lett a fejem, mint a pardicsom. Sajnos ez a kis öröm nem tarthatott sokáig, mert jött a pincér az étellel, ezért el kellett engednünk egymás kezét.
A vacsora többi része jó formán néma csendben telt. Néha-néha valamelyikőnk megszólalt, hogy dicsérje az ételt, de egymáshoz nem igazán szóltunk. Mindketten zavarban voltunk az előbb történtek miatt.
Miután a desszertet is befejeztük Ádám kérte a számlát a pincértől, fizetett és távoztunk. A köztünk beálló csendet végül ő törte meg.
- A közelben van egy park. Elmegyünk oda sétálni? - kérdezte, mire én csak bólintottam. Elindultunk abba az irányba, de útközben Ádám határozottan megfogta a kezem, melyet én is viszonoztam. Mikor odaértünk leültünk az egyik padra, maga felé fordított, mélyen a szemembe nézett és ezt kérdezte.
- Mielőtt bármi komolyabbat tennék vagy olyat, amit később lehet megbánnék, lenne egy kérdésem. - lesütötte a szemét, vett egy mély levegőt, majd ismét a szemembe nézve folytatta. - Nekem nagyon sokat jelentett a veled eltöltött sok szép és néha nevetséges pillanat. Sőt néha azt vettem észre, hogy mikor nem vagyok veled vagy éppen nem beszélgetünk akkor is rád gondolok. Ezért azt szeretném kérdezni, hogy lennél-e a barátnőm?
Mikor kimondta ezeket a szavakat a döbbenettől megállt a szívverésem. Nem tudtam, hogy mit mondjak. Vagyis tudtam, hogy mit akarok mondani, csak nem tudtam kimondani kábulatomban.
Pár pillanat múlva szerencsére sikerült annyira összeszednem magam, hogy válaszolni tudjak neki.
- Ezer örömmel. - mondtam, miközben éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemeimbe.
Azután, ami ezután a vallomás után ért engem már tényleg nem voltam felkészülve. Ugyanis Ádám egyre jobban közeledett felém és meg is csókolt. Ez a csók felért még egy vallomással. Olyan édes és gyengéd volt, de még is olyan határozott, hogy beleborzongtam. Az ajkai is és a csókja is olyan tökéletes volt, mint ő maga.
Sokára váltunk el egymástól és ezt is csak azért tettük, mert már nem volt levegőnk. Miután szusszantunk egyet Ádám megint szólásra nyitotta a száját.
- Lenne még egy kérdésem. - nézett rám, mire én bátorítóan rámosolyogtam. - Tudod, nekem most ősszel lesz a szalagavatóm. Megtisztelnél azzal, hogy azon az ünnepen velem táncolsz?
Kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Ezek után meg is sértődnék, ha nem velem táncolnál ott.
Karoltam át a nyakát, hogy megöleljem. Ezután kézenfogva mentünk haza és egy csókkal búcsúztunk el.
Azóta madj egy hét eltelt, de nem mondtam el Dórinak, mert nem volt soha se jó időpont rá, ezért úgy döntöttem, hogy tábor után áthívom őt és elmondom neki. Hát ez így is lett és most itt ül velem szemben kikerekedett szemekkel...

Sziasztok életkéim!!! ☺😊😄
Meg is érkezett a kövezkező rész. Ahogy ígértem a következő rész már a jelenben fog zajlani. Úgyhogy készüljetek fel 😂😉
Ha tetszett a rész, akkor vote-oljatok és kommenteljetek.
A kövi részig sziasztok és egy jó szót ne halljak rólatok 😂😂😂.
Sziasztok virágszálak!!! ☺😄😘😍❤💋