Változás

Hetedik rész

Mikor rohantunk az ebédhez a lépcsőn lefelé majdnem orra buktam, de szerencsére Dalma és Kinga vissza tudott húzni úgy, hogy egyikünk se essen el. Megköszöntem nekik a jó mentést, majd a további szakaszt nagy nevetéssel tettük meg.
Mikor leértünk a közös ebédlőbe láttuk, hogy csak 4 asztal van, de egy-egy asztal az nagyon nagy.
- Kérlek üljetek le úgy a 4 asztalhoz, hogy 2-3 szoba üljön együtt és ez az ülés a tábor végéig kitartson. Az ebéd körülbelül negyed óra múlva lesz kész, de addig kérlek titeket, hogy már ne menjetek sehova. - mondta a tanár úr és mi kerestük a megfelelő helyet. Nem kellett sokáig keresgélnünk, mert Dominikék asztala minket hívott és mivel pofátlanság lenni ilyen rendkívül jó ajánlatot visszautasítani, így odaültünk hozzájuk.
- Sziasztok fiúk. - köszöntünk nekik, majd helyet foglaltunk az asztalnál.
- Sziasztok - köszönt vissza mosolyogva Ricsi. - Mi újság lányok? Hogy telt eddig a szünet?
- Ó isteni volt. - mondta Dalma és már bele is kezdett a monológjába teljes erőbedobással. Én ezt csak mosolyogva hallgattam és reméltem, hogy ezután a beszámoló után nem kell nekem is beszélnem.
- De legjobban a naplementéket élveztem, mert azok valami gyönyörűek voltak. - fejezte be mondandóját barátnőm.
- Hűha. Akkor neked eddig tartalmas nyarad volt. - mondta szájtátva Roli.
- Az biztos. Egy hónap alatt ennyi mindent csinálni... hogy bírtad szusszal? - kérdezte nevetve Zsolti.
- Úgy, hogy élveztem - mondta gyerekes mosollyal Dalma.
- És neked hogy telt a nyarad Dóri? - kérdezte Dávid, amin egy kicsit meglepődtem.
- Honnan tudod a nevem? - kérdeztem vissza kicsit megilletődve.
- Az ilyen szép lányoknak a nevét vétek lenne nem tudni. - kacsintott rám, mire a többiek elkezdtek hurrogni, én meg elpirultam és azt kívántam, hogy nyeljen el a föld.
- Nekem nem volt semmi érdekes a nyaramban. Otthon voltam és segítettem anyunak.
- És nem akartok esetleg a családdal elutazni valahova? Tudod. Papa, mama, gyerekek... - kérdezte Ákos, mire egy kicsit megfeszült az arcom, ami valószínűleg észrevehető volt, mert egyből hozzátette. - Jaj bocsánat. Látom erről nem szeretnél beszélni. Bocsi, hogyha megsértettelek. - hajtotta le a fejét idegességében.
- Semmi baj. - mosolyogtam rá kicsit keserűen, mire felnézett. - Nehéz erről beszélnem, de ez nem azt jelenti, hogy nem is fogok. Csak még nem most. Hisz a barátokkal az ilyen dolgokat is meg kell beszélni. - kacsintottam rájuk, mire elmosolyodtak, majd ránéztem az ikrekre és láttam, hogy nem értik a helyzetet, ezért némán formálva a szavakat mondtam nekik, hogy majd elmondom, amibe bele is nyugodtak.
Ekkor megérkezett az ebéd és neki álltunk enni. A téma is kellemesebb vizekre terelődött, még hozzá az animékre. Ugyanis a fiúk megkérdezték az ikreket, hogy mit szoktak csinálni a szabadidejükben, erre pedig a tesók azt felelték,hogy animét szoktak nézni.
- Ti is animések vagytok? - csillant fel Zsolti szeme. - Nem mertem megkérdezni. Pedig kiszúrtam, hogy a táskádon Kaneki van.
- Bizony azok vagyunk. Úgy, ahogy Dóri is az. - karolta át a vállam Kinga, majd rám kacsintott.
- Tényleg? És én ezt nem szúrtam ki az első nap? Hiába bedöglött az otaku kiszagló készülékem. - mosolyodott el, mire mindannyian hangos nevetésben törtünk ki és mindenki minket lesett.
- Úgy látszik az enyém is. - mondtam még mindig nevetve.
- Eddig is meg akartalak ismerni, csak nem volt bátorságom odamenni hozzád. De most már le se tudsz majd magadról vakarni. - súgta a fülembe egy kacsintás és egy fogsor villantó mosoly kíséretében én pedig megint totál elpirultam.
Ma már ez a második alkalom, hogy egy srác kijelentette (még ha csak viccből is), hogy érez irántam valamit. Ez már nevezhetjük haladásnak. :)
És ekkor még nem sejtettem, hogy még majd mi minden fog rám várni ezen a napon.

Sziasztok drágaságaim!
Itt is lennék a következő résszel. Bocsánat a késésért, de nem volt időm írni. :(
Remélem, hogy ettől függetlenül tetszett nektek ez a rész. :)
Ha igen , akkor vote-ozzatok és kommenteljetek. ^w^
További szép napot és sok-sok puszikát nektek. 😉😘😘😍❤