Változás

~ Dalma szemszöge: 2.rész ~

Miután elolvastam a levelet teljesen le voltam sokkolva. Először a döbbenet miatt meg se tudtam mozdulni, majd örömittasan elkezdtem forgolódni az ágyban, mint egy idióta, ezután pedig a félelem kerített hatalmába. Mit akarhat tőlem? Miért akar velem beszélni?
Ilyen kérdésekkel a fejemben rohantam be Dórihoz a konyhába, aki éppen akkor fejezte be a reggelinket. Mikor meglátott engem, ahogy felé futok gyorsan lerakta az ételt és kezét maga elé tartva igyekezett megállítani.
- Ezt meg mégis miért kellett? - kérdeztem tőle kicsit dühösen.
- Ezt? Mégis micsodát? - kérdezett vissza közönnyel a hangjában és az arcán.
- Szerinted mégis mit? Miért mondtad meg Ádámnak a számomat? - vontam fel a szemöldökeimet.
- Ugyan már Dalma. A tegnap esti után ez volt a minimum. - mondta elégedett vigyorral az arcán.
- De... - próbáltam volna ellenkezni, de Dóri a szavamba vágott.
- Nem fogadok el semmilyen kifogást vagy ellenvetést. Este beszéltek és kész. Ez ellen már úgy se tudsz semmit tenni. - kacsintott rám, mire én elhallgattam, de a szívemben még továbbra is ott volt a harag és a félelem.
Miután megreggeliztünk elkísértem Dodót munkába (mert ő még ilyenkor is dolgozik), majd hazamentem.
Mikor hazaértem elpakoltam a cuccaimat és mivel már fél 11 volt neki álltam ebédet csinálni. Egy kis bolognai spagettit csináltam. Ezután megebédeltem, majd bementem a szobámba olvasni. Éppen az egyik kedvenc könyvemet olvastam akkor újra, A beavatott-at. Olyan 5 óra tájban megcsörrent a mobilom, amit teljes nyugalommal vettem fel.
- Halló? - szóltam bele a telefonba.
- Szia Dalma. Ádám vagyok. Remélem nem zavarok - szólt bele az ekkor már igenis ismerős hang.
- Ó szia Ádám. - ekkor végigfutott rajtam az izgalom és félelem keveréke. - Dehogy is. Éppen olvastam. És veled mizu?
- Hmm. Az jól hangzik. - mondta érdeklődéssel a hangjában. - Én most értem haza edzésről. Most fárasztóbb volt, mint szokott lenni, de így is jó volt.
- Na akkor jó. - mondtam, majd elkezdtünk beszélgetni a könyvekről meg az ő edzéseiről. Egyszer csak komoly hangon szólt bele a telefonba.
- Szerettem volna veled beszélni. - kezdett bele a mondandójába.
- Itt vagyok. Hallgatlak. - válaszoltam kicsit félve.
- Nekem nagyon tetszett a tegnap este és azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha ezt megismételnénk valamikor kettesben is?
Ekkor totálisan lefagytam és nem tudtam beleszólni a telefonba.
Vértes Ádám, a foci csapat egyik legjobb játékosa, a kedvenc focistám ilyet kérdezett tőlem? Ez ugye csak egy rossz vicc?
- Hahó Dalma? Itt vagy? - kérdezte Ádám kicsit megijedve, mire feleszméltem.
- Igen itt vagyok.
- Akkor? Mi a válaszod?
- Igen lenne kedvem. - nyögtem ki nagy nehezen.
- Szuper. Pénteken ráérsz?
- Persze, akkor ráérek.
- Okés. Akkor találkozzunk pénteken az Allee előtt 3-kor. Az úgy jó?
- Jó, akkor pénteken 3-kor az Allee-nál.
- Király. Viszont nekem most mennem kell, mert holnap megint korán kelek. - mondta, mire ránéztem az órára. Micsoda?? Már fél 9 van?? Jó sokat beszélgettünk.
- Ó oké persze menj csak.
- Már nagyon várom a pénteket. - mondta örömmel a hangjában, mire kicsit elpirultam. - Na, de addig is nagyon szép éjszakát, gyönyörű álmokat és minél rövidebb napokat kívánok.
- Neked is jó éjszakát. - mondtam nevetve. - Akkor péntekig szia.
- Szia. - köszönt vissza, majd lerakta a telefont.
Én pedig meredt tekintettel néztem magam elé és nem tudtam eldönteni, hogy az öröm vagy a péntektől való félelem nagyobb-e bennem.

Sziasztok kis pockok!!! 😊😉
Itt is volna a következő rész. Hamarosan hozom a következőt. 😉 Remélem ez a rész (is) tetszett nektek. Ha igen, akkor vote-oljatok és kommenteljetek. ^w^
Mindenkinek nagyon sok puszit és jó pihenést. Sziasztok virágocskáim!!! 😊😘😍❤💋