Változás

~ Dalma szemszöge: 3.rész ~

Az a 3 nap, ami péntekig volt iszonyat gyorsan eltelt, de sokkal stresszesebbek is voltak, mint általában. Nem tudtam kiverni a fejemből a pénteki találkozót és minél többet agyaltam rajta, annál jobban idegesített.
Emiatt csütörtök este már nem is tudtam aludni, ezért reggel úgy néztem ki és úgy is éreztem magam, mint a mosott szar. Miután nagy nehezen sikerült kikelnem az ágyból hajnali 6-kor (ami nálam szünetben rekordnak számít) bementem a konyhába, hogy csináljak magamnak valami harapni valót.
Legnagyobb meglepetésemre édesanyám fogadott engem az említett helységben.
- Jó reggelt drágám. - húzta nagy mosolyra a száját, mikor meglátott, majd megölelt és adott a fejemre egy puszit. - Hogy hogy ilyen korán? Nem tudtál aludni?
- Hát nem igazán... - mondtam, miközben elkezdtem tanulmányozni a papucsomat és körülötte a padlót.
- Miért? Csak nem ideges vagy valami miatt? - kérdezte aggodalommal a hangjában.
- Fogalmazhatunk így is. - kezdtem bele nagy nehezen a mondandómba. - Ugyan is ma lesz egy találkozóm egy fiúval.
- Micsoda? - lepődött meg. - És én ezt miért csak most tudom meg? Mesélj el nekem mindent. - ült le az asztalhoz, majd miután én is leültem belekezdtem a kis történetbe.
Mikor befejeztem anya kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Ó hát ez a nap is eljött. - hatódott meg hirtelen és elkezdett csillogni a szeme. - A kislányom felnőtt. - kelt fel, majd újra megölelt. Nem láttam még anyát ilyen érzelmesnek soha sem. Ez furcsa is volt számomra.
Nem sokkal később elengedett, ezután megfogta a kezem, mélyen a szemeimbe nézett és ezt mondta.
- Örülök, hogy elindultál a magad útján. Sok szerencsét és kitartást hozzá. De egy dolgot ne feledj el soha. Hogy ha bármi gond van én mindig ott leszek meletted és segítek, ha kell. Oké? - kérdezte, mire én bólintottam, majd még egy ölelés és puszi után elengedtem anyát dolgozni.
Miután megreggeliztem, felhívtam Dórit, hogy jöjjön át és segítsen ruhát választani meg elkészülni.
Mikor odaért hozzánk már dél volt, úgyhogy megebédeltünk és csak azután csaptunk bele a lecsóba. Mire nagy nehezen kiválasztottunk egy ejtett válú szürkés színű rövidujjút a hozzá illő bordó szoknyával és az ezutáni sminkkeléssel is készen voltunk, addigra már fél 3 volt, így indulnom kellett.
Útközben elváltunk Dodóval és a maradék utat idegeskedhettem végig.
Pontban 3-kor meg is érkeztem. Mikor megpillantottam Ádámot, amint az Allee előtt állva kék, feszülős pólóban, fekete farmerben és fekete Converse-ben, azt hittem, hogy ott helyben esek össze. Olyan helyes volt és amikor belegondoltam, hogy én rám vár majd kiugrott a szívem a helyéről.
Miközben közelítettem felé észrevett és nagy mosollyal az arcán ő is megindult felém és mikor odaért mellém kaptam is tőle két puszit, amit kicsit félve és elpirulva, de viszonoztam.
- Szia Dalma. - köszöntött most már ezer wattos, fehér fogait elővevős mosolyával. - Indulhatunk a moziba?
- Szia Ádám. - köszöntem vissza izgalmamat és félelmemet leplezve. - Igen persze. És mit nézünk?
- A fél 4-kor kezdődő Vén rókák-at gondoltam, hogy megnézhetnénk.
- Úh ez jól hangzik. - csillant fel a szemem, hogy nem valami sci-fit, horrort vagy romantikus filmet nézünk, hanem egy vígjátékot.
- Akkor gyere menjünk. - nyitotta ki előttem az ajtót, majd a kezével intve mutatta, hogy menjek be.
Én nagy mosollyal az arcomon eleget is tettem a kérésének, majd felmentünk a legfelső emeletre és miután kifizettük (vagyis pontosítva, miután a fizetés miatti nagy szócsata után, Ádám erősködésére megengedtem, hogy ő fizesse az én jegyemet is) vettünk magunknak két kólát meg egy nagy popcornt. Ezután elindultunk a terembe.
Miután vége lett a filmnek nagy nevetéssel jöttünk ki a filmről, ami miatt a többi néző szerintem hülyének nézet minket, de nem érdekelt. Olyan jó volt Ádámmal lenni. Elfelejteni a gátlásaimat és önfeledten nevetni vele. Ilyenben még nem volt részem most mégis azt kívántam, hogy bár ne lenne vége ennek a délutánnak.
A film után Ádám hazakísért. Az úton még beszélgettünk egy kicsit a filmről, majd még egy-két dologról. Viszont nem sokára oda is értünk hozzám és két puszival el is búcsúztam tőle és miután becsuktam az ajtót a fal mentén lecsúsztam a földre és ott töltöttem fél órát, mire fel tudtam kellni, mert lecsillapodtam annyira, hogy be tudjak menni a szobámba.

Sziasztok életkéim!!!☺😊
Itten is volnék a következő fejezettel. Úgy tervezem, hogy lesz még egy külön rész és utána vissza is csöppenünk a jelenbe. (Remélem sikerül is megvalósítanom. 😂)
Ha tetszett a rész akkor vote-oljatok és kommenteljetek. ^w^
Hamarosan hozom a kövi részt, addig is minden jót nektek szívecskéim!!! 😉😘😍❤💋