WHY I ?~Miért én ?~HUN~BTS ff.

3. fejezet ~ Indulás ~

- Nem hallod , állj már meg ?! - kiáltotta utánam mire beigazolódott eddigi feltevésem miszerint Yongi lohol utánam . Hát persze , hogy halottam kiabálását de nem akartam megállni , főleg a suliban történtek miatt . - Go EunByul......tudom , hogy hallasz !! És jobban jársz ha most azonnal megállsz ! - egyre közelebb ért hozzám , de egyáltalán nem szerettem volna szóba állni vele .

Léptei egyre közelebb voltak hozzám míg nem egy kezet éreztem meg vállamon ami megállásra késztetett
- Go EunByul ! Mond te nem hallasz ? - Ekkor vállamnál fogva szembe fordított magával és felvont szemöldökkel nézett le rám . - Mi a baj ? ... Úgy nézel mind aki szellemet látott . - furcsa tekintettel kezdett vizslatni engem , bizonyára azt gondolta , hogy elment az eszem . Pedig csak egyáltalán nem vágytam a társaságára . - Hahoooo ... Mi bajod ? - kérdezte és meglengette a kezét az arcom előtt .

- Állj ... Jól vagyok . Csak eressz el !! - mondtam neki kicsit hangosabban a kelleténél aztán ellöktem kezét az arcom elöl majd másikat is megpróbáltam lehámozni magamról .

- Rendben . - vette le kezét a vállamról .

Ekkor újra hátat fordítottam neki és elindultam volna . Hát igen csak elindultam volna mivel kezem után nyúlt , és csuklómnál fogva egy könnyed mozdulattal maga felé rántott , ami következtében nagy sebességgel csapódtam mellkasának . Zavaromban azt sem tudtam , hogy most mit tegyek vagy egyáltalán merre nézzek , agyamat folyton azon pörgettem miként is süllyedhetnék a föld alá jó mélyre ahol Yoongi biztosan nem talál rám . Arcomon halvány pír jelent meg és csak remélni tudtam , hogy a fiú ezt nem vette észre .

Mikor már egy ideje csak mozdulatlanul álltunk , Yoongi keze emelkedni kezdett s végső célja állam volt amit gyöngéden megfogott és egyre feljebb kezdte tolni fejem , hogy szemébe nézhessek .

Arcán egy hatalmas vigyor terült el de még mindig hangos lélegzetvételek hagyták el ajkait , ami bizonyára a futás miatt lehetett .

- Miért nem álltál meg mikor kiabáltam ? - törte meg hirtelen a kettőnk közt lévő nagy csendet .

Ha azt mondanám , hogy nem hallottam biztosan halláskárosultnak hinne , azt a kiabálást szerintem az utca végén is hallották ... De akkor mégis mit válaszoljak ?

-Ömm tudod ... én ... hát - sehogy sem tudtam egy megfelelő választ kinyögni . Akárhogy is gondolkodtam nem jutott eszembe egy épkézláb mondat sem amit még hihetőnek is tartottam . - Sietnem kell haza , ezért nem tudtalak megvárni . - mondtam végül ami a leghihetöbb válasznak bizonyult ebben az esetben . Mert ugyebár mégis csak sötétedik én meg reggel óta életjelet sem adtam magamról szüleimnek . Már biztosan aggódnak értem .

- Akkor hazakísérlek . - jelentette ki mintha egy kész tényt közölt volna velem .

- Egyáltalán semmi szükség rá . - mondtam határozottan . Nem szerettem volna , hogy akár öt percnél tovább a közelemben legyen már épp így is elég kellemetlen a helyzet számomra .

- Hazakísérlek és kész ellenkezés
nincs - vigyorgott rám majd se szó se beszéd megragadta kezem és elindult .

Nem tudtam hová tenni Yoongi viselkedését , a suliban és most is nagyon fura . Nem is ismerem hiszen alig két napja annak , hogy először találkoztunk , szóval az is lehet , hogy nála ez a normális . Végül is ki tudja ...

- Nagyon csendes vagy Go EunByul ! - mondta evvel megtörte a köztünk lévő kínos szótlanságot .

- Csak nem tudom mégis mit kellene mondanom neked . - feleltem kissé halkabban inkább magamnak mondtam mint neki . Viszont Yoongi meghallotta .