WHY I ?~Miért én ?~HUN~BTS ff.

5. fejezet ~Kalandos hazaút és megmentőm~

Gondoltam ezt még akkor ...

- Hát mégis csak itt vagy Go EunByul . Azt hittem , hogy el sem jöttél . - kaján vigyorral fürkészte arcom , az előttem lévő Yoongi .

- Már megyek is csak előbb meg kell találnom Momot és Dahyunt . - vázoltam gyorsan tervem ami kimondva ugyan könnyűnek tűnt de belegondolva egyáltalán nem volt az . Egy ekkora házban , és ekkora tömegben ráadásul egyenlő a lehetetlennel .

- Momo megvan de nem úgy néz ki mint aki nagyon menni szeretne . - nézett a hátam mögé , s majd kis késéssel ugyan de én is hátra vezettem tekintetem . Amilyen sebességgel fordultam hátra olyan nagy gyorsasággal kaptam vissza fejem az előttem álló fiúra . A hirtelen mozdulattól kissé megszédültem de szerencsére nem terültem ki a szoba közepén mindenki szeme láttára .
Meghökkenve álltam ott földbegyökerezett lábakkal , s egyre azon törtem fejem miként is cselekedhetnék . Végül lábaim döntöttek helyettem és nagy léptekben kezdtem el haladni barátnőm felé aki látszólag jól összemelegedett egy számomra ismeretlen fiúval . Mielőtt a kis pároshoz értem volna valaki megragadta vállam , aki sejtésem szerint a nem rég velem szemben álló fiú volt . Gyorsan fordultam meg , hogy valami frappáns válasszal le is rázhassam Yoongit , aztán már mehessek is tovább . De ahogyan fejem hátra fordítottam Yoongi csillogó sötét szemei fogadtak s orrunk is alig , hogy össze nem ért .
A fiú feje lassan közeledni kezdett de én a meglepettségtől mozdulni sem bírtam . Egyre közelebb és közelebb jött ... egy hatalma kő esett le szívemről mikor végül arcom egyik oldalához hajolt .

- Szerintem hagyd most őket ... inkább gyere velem ! - súgta a szavakat , s forró leheletét is éreztem fülemen , amitől a borzongás járta át testem .

- Nem mehetek ... - válaszoltam bizonytalanul , mivel az iménti tettétől minden erőm elszállt . - Nem hagyhatom itt Momot ... és Dahyun sincs sehol . - hátráltam pár lépést , mivel zavarban voltam .

- Mind a ketten nagy lányok , megoldják egyedül . - újra tett pár lépést felém evvel tartva a köztünk lévő közelséget .

- Most jobb ha megyek . - zártam le a beszélgetést majd a már heves csókcsatát vívó pár felé vettem az irányt .

Odaérve félrelöktem a fiút majd a lány kezét megragadva száguldottam is tovább . Hátrapillantottam s egy értetlen tekintetű Momoval találtam szemben magam . Sütött róla , hogy még azt sem tudja mit tett az imént , de üveges tekintetéről azt is látni lehetett , hogy nem egy pohárral ivott az este folyamán .
Ideges voltam a fejem szétrobbanni készült . Újfent nem értettem Yoongit nem tudtam mégis mit akarhat tőlem . A hócipőm tele volt evvel az egész estével , és evvel a kiszámíthatatlan Yongival is .

Feldúltan szinte rohantam végig a tömegen magam után húzva a szerencsétlenül botorkáló lányt , s szemeimmel folyton Dahyun után kutattam .

Tíz perces keresgélés után aztán rátaláltam barátnőmre amint egy fotelben békésen szundikál a nagy zene ellenére is . Biztosan nem kevés alkoholt fogyaszthatott ha így kiütötte magát , hogy még ez a hangzavar sem ébreszti fel .

Odaérve ébresztgetni kezdtem , de semmi esélyét sem láttam arra , hogy ez a lány még ma felébred . A nevén szólítgattam , és gyengéden csapkodni kezdtem az arcát de semmi reakció nem érkezett . Eközben szorosan fogtam Momo kezét is , hogy nehogy véletlen elsurranjon és újra keresgélni kelljen . Dahyun még mindig álomba merülve üldögélt abban a fotelben és az én türelmem kezdett elfogyni így a mellettem lévő asztalról egy pohár vizet elkapva öntöttem a lányra a pohár tartalmát , amitől szemei rögtön kipattantak és egyből felpattanni készült de nem ment neki valami jól , mert ahogyan felállt azonnal huppant is le eddigi helyére . Gondolom a ma elfogyasztott nem kis mennyiségű alkohol miatt lehetett.