WHY I ?~Miért én ?~HUN~BTS ff.

15.fejezet ~Miért hazudik? ~

- Vigyázok rád ... ígérem . - forró leheletet érzek homlokomon aztán puha ajkak érintik azt .

~~~~~~~~~~~~

Lassú lélegzetvételek és kellemes illat lengte be a környezetet . A szoba sötét volt s a függönyöktől sem szűrődött be egy aprócska fény sem , vagyis vagy este vagy kora hajnal lehetett . Óvatosan másztam ki az engem ölelő karok közül , és másztam le az ágyból , de ahogyan az ágy melletti kis szekrényben megtámaszkodtam valamit levertem ami apró csattanással ért földet . Halkan lépkedtem majd leguggolva keresgéltem az elrepült tárgyat . Kezembe akadt a lapos készülék amit aztán jobban megtapogatva jöttem rá , hogy egy telefon . Oldalain végighúzva ujjaim találtam meg a feloldó gombot .
Hajnali öt óra volt már de elképzelni sem tudtam hol lehetek, vagy , hogy egyáltalán kié ez a telefon  , valahogy mégsem kezdtem pánikolni . A fénylő eszközt az ágyon fekvő egyén felé tartottam aki még második szemrevétel után is Jiminnek láttam . Szememet súrolgatva kellett rájönnöm akárhányszor nyitom tágra pilláimat mindig Jimin aranyosan szundikáló arcával találom szemben magam . Hogy kerül ő ide ? Egy ágyba velem ? De hisz az előbb még engem ölelt védelmezően  , mintha nem is ő volna .
Egyik kezemben a telefont markoltam a másikkal pedig lassan közeledtem a fiú arca felé . Ajkai kissé elnyíltak és kiszáradtak voltak , minek hatására nyelvemmel nedvesítettem be sajátjaim . Kezem lassan arcához ért . Hüvelykujjammal simítottam rá szeme alatti részre , és közben komolyan szemügyre vettem arca minden szegletét . Magam sem értettem miért teszem ezt de valahogy jó érzés volt puha bőrét érinteni .
Elkalandozva figyeltem ajkait , s közben azon járt az agyam milyen is lehetne újra érinteni azokat . Egyszer már érezhettem alig egy kis időre akkor is . De miért jár ezen az eszem mikor tegnap is leteremtettem őt , pedig csak aggódott értem .

Még csukott pillákkal emelte lassan kezét felfelé , mire én észbe kapva kaptam el arcáról kezem de alig csak pár centire . Rémülten figyeltem amint a fiú elkapja mancsom és visszahúz maga mellé az ágyba .
Másik kezét megemelve karol át engem  . Szemeimet összeszorítva próbálok hangtalan maradni .

- Maradj velem ... - suttogta alig hallhatóan , s fejét hajamba túrta akár egy szelíd kiscica . Megmozdulni sem mertem mivel féltem , hogy felkelteném . Vétek lett volna megzavarni őt hisz magam sem hittem , hogy ezt gondolnám de aranyos volt . Átkozottul édesen festett ahogy átkarolva engem bújt hozzám . Tudom , hogy nem kellene hagynom , mert az ilyen kis aranyos megnyilvánulásaival kerül egyre közelebb és közelebb hozzám . Amit sem neki sem Yoonginak nem szabad hagynom . De valahogy nem tudom ellökni magamtól . Lehet csak hajnal révén fáradt vagyok ...  vagy egyszerűen csak ... nem tudom megtenni .

~~~~~~~~~~

Egyedül  ébredtem egy hatalmas szobában . Az ágyban feltúrva hevertek a párnák és pokrócok . A fehér  színű , puha anyagban forgolódva vettem jobban szemügyre az egész helyet . Az ablakok hatalmasak voltak szinte a szoba egyik falát teljesen belepték . A többi három viszont halvány fa burkolatot kapott ami tökéletesen passzolt a szobában lévő pár bútordarabbal . Az ágy a szoba közepén hevert a falhoz taszítva rajta pedig vagy három réteg puha anyag ami most rendezetlenül ölel körbe engem . Megnyugodva vettem észre , hogy teljes szerelésben vagyok , úgy  ahogyan még múlt reggel elindultam otthonról .

Nehezen feltápászkodva nyújtóztattam meg karjaim és ásítottam egy nagyot . Lábaim a hideg padlóhoz érintve lépkedtem el a nagy ablakokig , ahol aztán káprázatba esve kémleltem a tájat .
Valami eszméletlen kilátás fogadott , ahogyan a kék hullámok csapkodták a sziklákat . Az arany színű homokon pedig meg meg csillant a nemrég felkelő nap sugara .